No felraktam a képeket, a második adagot legalábbis (tudom logikus vagyok nagyon). Lehet nézni Picasan meg a diavetitőn itt jobbra. Ezzel együtt a régi képeket levettem a netről - kellett a hely az újaknak.
Holnap mennem kell tízre suliba és eléggé náthás vagyok ugyhogy alvás, az élménybeszámolót majd később :)
2010. március 9.
otthon édes otthon
Végetért a nagy utazás. Rengeteg élménnyel meg némi náthával érkeztem meg tegnap este nyolc körül. Na meg rengeteg cuccal és ajándékokkal ;) De azt hiszem az élmény a lényeg :D
Oszakáról már írtam... így visszanézve, talán azért met akkor voltam a legfrissebb még, de az a város tetszett a legjobban. A közlekedés egész olcsó, könnyen lehet navigálni, a városrészek ahol jártam mind tetszettek, és bár tényleg nagy, mégse annyira óriási és bonyolult, mint Tokió. A hosztelünk mondjuk egy érdekes környéken volt -- tele idős emberekkel meg szakadt, lepukkant épületekkel... a hosztel maga ok volt, pláne hogy volt japános közös fürdő amire igencsak rákaptunk így fél év után -- nem is tudom miért nem mentem el eddig... na persze mindig volt valami más, ugye. Szóval közös -nem koedukált fürdő, ahol a forró vízben lehet ázni meg relaxálni. Persze forróbb mint az otthoni termálvizek (legalábbis amikbe én szoktam bemenni) így hozzá kell szokni, de az eredmény megéri: az ember teljese teste átmelegszik és a bőre is gyönyörű sima lesz. Mondjuk a fürdő az első emeleten volt, mi meg a kilencediken laktunk, még jó hogy volt lift :) bár elég türelmetlen volt mer alig lépett be az ember már csukódott be, és hat helyett három embert bírt el (érdekesen volt kalibrálva.... ehh) de legalább nem kellett lépcsőzni. A szoba télleg egy kis lyuk volt, ágy, minihűtő, kis asztal, tv, egy polc meg egy összehajthatós szék, na meg ablak. A tévé nem volt rossz mert tudtam követni a korcsolyát mikor otthon voltam (nem sokat :)). Sztori: bekapcsolom a tévét, váltok egy csatornát, hát mit nem találok (délelőtt 11kor)? pornót. Csodás mondom. Azt mondjuk tudtam hogy Japánnak van a legnagyobb pornóipara de eddig sikerült félig-meddig elkerülni a dolgaikat (azért félig meddig mer minden boltban ott vannak a magazinok a polcon, jól látható helyen).
Oszakában amúgy miután kipihentük a hajókázás fáradalmait (senki nem tudott igazán aludni, zajban meg összezsúfolódva csomó idegennel, akik közül egy igen kedves és tapintatos bekapcsolva hagyta az ébresztőóráját hajnal 5-6 körül és vagy nem volt ott vagy nem ébredt fel rá de a lényeg hogy nem kapcsolta ki és sikeresen felkeltette a fél hajót. Béke és harmónia jee.) na szóval miután pihentünk a hosztelben (egy kisebb helyi felfedezőút során amikoris a soksok öreggel-alkesszel meg a szakadt épületekkel találkoztunk) bementünk a városközpontba, egy nagy bevásárlóközpontba konkrétan... na most a nagy azt úgy kell elképzelni hogy a hatalmas metróállomás ahol több vonal is összefut már össze van épülve az üzletsorral a metrószinten, tehát végeredményben egy nagy plázában kódorog az ember és igyekszik kitalálni. Majdnem eltévedtünk, aztán az információ pultos/lottózós néni (hivatalosan is ez volt a 2 feladata :)) segített. Na aztán megtaláltuk a vágyott éttermet is ahová este visszamentünk - foglalni is kellett este 9re... amugy az egész utazás során problematikus volt a japán éttermek mérete -- valahogy nem sok van felkészülve 9 fős csoportokra... valamelyiknél még 4 ember elhelyezése is problémásnak tűnt..
Este különben vacsoráig bejártuk a híresebb utcákat Shinbashi környékén, rengeteg neon, nyüzsi, stb... meg olyan bevásárlóutca hogy na! az ember megy megy megy az árkádok alatt és NINCS VÉGE! majd egy hatalmas kereszteződés jön (kisebbek is vannak persze közben... nehogy békésen mehessen az ember ugye), átmegyünk rajta, és kb mégegyszer olyan hosszan megy tovább a boltsor. Csak végigmenni rajta fárasztó :) A prtékákról nem is beszélve... harisnya/zokniüzlet, cipőbolt (vettem is egy szépségeset, aztán persze nem tudtam bulin hordani mert esett és hát a fehér cipőnek nem tesz jót), ruhák, kaják, könyv, CD, (Book-off!! - népszerű használtkönyv-média lánc) táncosbolt, Loft (extra papír/ajándékbolt), Starbucks (alap) ...
Másnap ehhez képest elmentünk a várhoz, ami sokkal nyugisabb volt :) aztán Ame-mura ami meg őrült volt de vicces :)
A Nara-kiotó kirándulás volt talán a legfárasztóbb: nem láttunk értelemszerűan sokat, Tódaidzsi, őzek, a Kófuku-dzsi gyönyörű pagodája, meg hát az odavezető út/parkok. Kiotóban ismét találkoztunk Rjószukével, akivel még Fukuokában majd Oitában partiztunk, és ő vitt minket várostnézni meg enni :) kicsit drága helyeket választott de persze megérte. A templomok kötül a Kinkakudzsit meg a Kiyomizut és környékét tudtuk megnézni - mit mondjak? gyönyörű mind... esegetett az eső itt is (Narában szép idő volt még) de valahogy az az érzésem hogy a felhős szomorkás idő nagyon illik ehhez az országhoz, sokkal misztikusabb, sejtelmesebb a hangulat ilyen időben -- valahogy a tájak is szebbek, különlegesebbek, a színek tompábbak, nem olyan harsogóak, bántóak mint vakító napban...
Este lett mire Gionba értünk, ott csak kicsit mászkáltunk, de télleg olyan mint a gésás filmekben :) még gésákat/maikókat is láttunk! Épp szálltak be egy taxiba a hangszereikkel :) Sőt láttunk kettőt előtte is a városban szóval szerencsések voltunk :) én nem is mertem számítani rá, hogy látjuk őket. Vacsorára a híres unagi azaz angolna volt - kilátással a kabukiszínházra és a folyóra/partra... hoppá :) mondjuk 1700 jen volt (3400 forint körül)... dehát egyszer élünk, vagy mi :)
Nah Oszakáról már meséltem, de hát Tokió: az út az kegyetlen volt rengeteg átszállással, és hát rohanni a csomagokkal lépcsőn fel-le ismeretlen állomásokon---
A hosztelbe jó későn érkeztünk meg és persze ott nem volt lift már, így az egész nap hurcibált bőröndöt még fel kellett küzdeni a másodikra. jee. amugy 2 körmöm is letörtem az út folyamán :( egyéb foltokról meg sebekről nem is beszélve.
Tokióban másnap kezdtük a felfedezést: Shibuya, vásárlás-nézelődés--- naná :) aztán meg Akihabara, az elektronikai cikkek és a maid-cafék hazája. De erről talán később, ugyanis mennem kell be suliba aláírni pár papírt hogy kapjak ösztöndíjat amire szükség is lesz., elköltöttem ugyanis a félretett pénzem plusz még 50 ezret az otthoni kártyáról, így az utazás 140+EZER jenbe jött ki... na jó de vettem 2 drágább cuccot is egyet magamnak egyet meg ajándékba plusz egy csomó egyéb szuvenírt :) kérdés hogy viszem/küldöm őket haza?!
Oszakáról már írtam... így visszanézve, talán azért met akkor voltam a legfrissebb még, de az a város tetszett a legjobban. A közlekedés egész olcsó, könnyen lehet navigálni, a városrészek ahol jártam mind tetszettek, és bár tényleg nagy, mégse annyira óriási és bonyolult, mint Tokió. A hosztelünk mondjuk egy érdekes környéken volt -- tele idős emberekkel meg szakadt, lepukkant épületekkel... a hosztel maga ok volt, pláne hogy volt japános közös fürdő amire igencsak rákaptunk így fél év után -- nem is tudom miért nem mentem el eddig... na persze mindig volt valami más, ugye. Szóval közös -nem koedukált fürdő, ahol a forró vízben lehet ázni meg relaxálni. Persze forróbb mint az otthoni termálvizek (legalábbis amikbe én szoktam bemenni) így hozzá kell szokni, de az eredmény megéri: az ember teljese teste átmelegszik és a bőre is gyönyörű sima lesz. Mondjuk a fürdő az első emeleten volt, mi meg a kilencediken laktunk, még jó hogy volt lift :) bár elég türelmetlen volt mer alig lépett be az ember már csukódott be, és hat helyett három embert bírt el (érdekesen volt kalibrálva.... ehh) de legalább nem kellett lépcsőzni. A szoba télleg egy kis lyuk volt, ágy, minihűtő, kis asztal, tv, egy polc meg egy összehajthatós szék, na meg ablak. A tévé nem volt rossz mert tudtam követni a korcsolyát mikor otthon voltam (nem sokat :)). Sztori: bekapcsolom a tévét, váltok egy csatornát, hát mit nem találok (délelőtt 11kor)? pornót. Csodás mondom. Azt mondjuk tudtam hogy Japánnak van a legnagyobb pornóipara de eddig sikerült félig-meddig elkerülni a dolgaikat (azért félig meddig mer minden boltban ott vannak a magazinok a polcon, jól látható helyen).
Oszakában amúgy miután kipihentük a hajókázás fáradalmait (senki nem tudott igazán aludni, zajban meg összezsúfolódva csomó idegennel, akik közül egy igen kedves és tapintatos bekapcsolva hagyta az ébresztőóráját hajnal 5-6 körül és vagy nem volt ott vagy nem ébredt fel rá de a lényeg hogy nem kapcsolta ki és sikeresen felkeltette a fél hajót. Béke és harmónia jee.) na szóval miután pihentünk a hosztelben (egy kisebb helyi felfedezőút során amikoris a soksok öreggel-alkesszel meg a szakadt épületekkel találkoztunk) bementünk a városközpontba, egy nagy bevásárlóközpontba konkrétan... na most a nagy azt úgy kell elképzelni hogy a hatalmas metróállomás ahol több vonal is összefut már össze van épülve az üzletsorral a metrószinten, tehát végeredményben egy nagy plázában kódorog az ember és igyekszik kitalálni. Majdnem eltévedtünk, aztán az információ pultos/lottózós néni (hivatalosan is ez volt a 2 feladata :)) segített. Na aztán megtaláltuk a vágyott éttermet is ahová este visszamentünk - foglalni is kellett este 9re... amugy az egész utazás során problematikus volt a japán éttermek mérete -- valahogy nem sok van felkészülve 9 fős csoportokra... valamelyiknél még 4 ember elhelyezése is problémásnak tűnt..
Este különben vacsoráig bejártuk a híresebb utcákat Shinbashi környékén, rengeteg neon, nyüzsi, stb... meg olyan bevásárlóutca hogy na! az ember megy megy megy az árkádok alatt és NINCS VÉGE! majd egy hatalmas kereszteződés jön (kisebbek is vannak persze közben... nehogy békésen mehessen az ember ugye), átmegyünk rajta, és kb mégegyszer olyan hosszan megy tovább a boltsor. Csak végigmenni rajta fárasztó :) A prtékákról nem is beszélve... harisnya/zokniüzlet, cipőbolt (vettem is egy szépségeset, aztán persze nem tudtam bulin hordani mert esett és hát a fehér cipőnek nem tesz jót), ruhák, kaják, könyv, CD, (Book-off!! - népszerű használtkönyv-média lánc) táncosbolt, Loft (extra papír/ajándékbolt), Starbucks (alap) ...
Másnap ehhez képest elmentünk a várhoz, ami sokkal nyugisabb volt :) aztán Ame-mura ami meg őrült volt de vicces :)
A Nara-kiotó kirándulás volt talán a legfárasztóbb: nem láttunk értelemszerűan sokat, Tódaidzsi, őzek, a Kófuku-dzsi gyönyörű pagodája, meg hát az odavezető út/parkok. Kiotóban ismét találkoztunk Rjószukével, akivel még Fukuokában majd Oitában partiztunk, és ő vitt minket várostnézni meg enni :) kicsit drága helyeket választott de persze megérte. A templomok kötül a Kinkakudzsit meg a Kiyomizut és környékét tudtuk megnézni - mit mondjak? gyönyörű mind... esegetett az eső itt is (Narában szép idő volt még) de valahogy az az érzésem hogy a felhős szomorkás idő nagyon illik ehhez az országhoz, sokkal misztikusabb, sejtelmesebb a hangulat ilyen időben -- valahogy a tájak is szebbek, különlegesebbek, a színek tompábbak, nem olyan harsogóak, bántóak mint vakító napban...
Este lett mire Gionba értünk, ott csak kicsit mászkáltunk, de télleg olyan mint a gésás filmekben :) még gésákat/maikókat is láttunk! Épp szálltak be egy taxiba a hangszereikkel :) Sőt láttunk kettőt előtte is a városban szóval szerencsések voltunk :) én nem is mertem számítani rá, hogy látjuk őket. Vacsorára a híres unagi azaz angolna volt - kilátással a kabukiszínházra és a folyóra/partra... hoppá :) mondjuk 1700 jen volt (3400 forint körül)... dehát egyszer élünk, vagy mi :)
Nah Oszakáról már meséltem, de hát Tokió: az út az kegyetlen volt rengeteg átszállással, és hát rohanni a csomagokkal lépcsőn fel-le ismeretlen állomásokon---
A hosztelbe jó későn érkeztünk meg és persze ott nem volt lift már, így az egész nap hurcibált bőröndöt még fel kellett küzdeni a másodikra. jee. amugy 2 körmöm is letörtem az út folyamán :( egyéb foltokról meg sebekről nem is beszélve.
Tokióban másnap kezdtük a felfedezést: Shibuya, vásárlás-nézelődés--- naná :) aztán meg Akihabara, az elektronikai cikkek és a maid-cafék hazája. De erről talán később, ugyanis mennem kell be suliba aláírni pár papírt hogy kapjak ösztöndíjat amire szükség is lesz., elköltöttem ugyanis a félretett pénzem plusz még 50 ezret az otthoni kártyáról, így az utazás 140+EZER jenbe jött ki... na jó de vettem 2 drágább cuccot is egyet magamnak egyet meg ajándékba plusz egy csomó egyéb szuvenírt :) kérdés hogy viszem/küldöm őket haza?!
2010. március 4.
utazas
Az elmult egy het nem volt egyszeru. gyorsan a negativumokrol aztan a pozitivumokrol - vegulis ez egy eletreszolo elmeeenz... Szoval igen, faj a labam, halalosan faradtnak erzem magam, az agyam majd felrobban, egyre nehezebb turnom masok hulyesegeit meg a stresszt...
De! Komppal elmentunk Oszakaba, ahol csodas par napot toltottunk. Megneztuk a varat a kedves es energikus ingyen turavezetonkkel, a viragzo szilvaligetben maszkaltunk a viragillatban, ettunk osztrigat es egyeb finomsagokat egy draga etteremben, buliztunk egy igazi oszakai klubban hajnalig, vasaroltunk a vegtelennek tuno bevasarlo/arkadsoron, logtunk meg takoyakit ettunk az orult Ame-muraban, felfedeztem a keleti keramiak muzeumat meg a Tennoji/Shinsekai kornyeket, ahol eletem legjobb okonomijakijat ettem, Narat es Kyotot is kicsit bejartuk ... lattunk gesakat Gionban es a folyora-kabukiszinhazra nezo etteremben ettunk angolnat... mmm...
Nade most mennem kell mert a hostel kicsit zsufolt es kell a net masoknak ... 9tol buli Roppongiban... nem maradunk soka asszem mert elmult 2 napban fel Tokiot bejartuk :)
De! Komppal elmentunk Oszakaba, ahol csodas par napot toltottunk. Megneztuk a varat a kedves es energikus ingyen turavezetonkkel, a viragzo szilvaligetben maszkaltunk a viragillatban, ettunk osztrigat es egyeb finomsagokat egy draga etteremben, buliztunk egy igazi oszakai klubban hajnalig, vasaroltunk a vegtelennek tuno bevasarlo/arkadsoron, logtunk meg takoyakit ettunk az orult Ame-muraban, felfedeztem a keleti keramiak muzeumat meg a Tennoji/Shinsekai kornyeket, ahol eletem legjobb okonomijakijat ettem, Narat es Kyotot is kicsit bejartuk ... lattunk gesakat Gionban es a folyora-kabukiszinhazra nezo etteremben ettunk angolnat... mmm...
Nade most mennem kell mert a hostel kicsit zsufolt es kell a net masoknak ... 9tol buli Roppongiban... nem maradunk soka asszem mert elmult 2 napban fel Tokiot bejartuk :)
2010. február 25.
életjel
Ehhehehe megin nem írtam egy jóóó ideig mi? Nézük mi történt: letudtuk a vizsgákat, meg az esszéleadásokat. Igaz utóbbival késtem mert mindenbajom volt (főleg iskolaundoritisz) de a tanár túúúl rendes volt és még ő aggódott, hogy jajj miért nem adom le tán beteg vagyok? meglepő és szinte félelmetes. Suganuma senseit szeressük. <3
Suganuma senseiről jut eszembe, KORI!!!! Fiúk rövidprogramjából csak az összefoglalót láttam, na meg Van Der Peerent, mert épp akkor jártam az állomáson a várótermi tévénél (igen itt ilyen is van) és PONT őt adták :D De a hosszú programok jó részét láttam. Nos Lysacek megérdemelte az érmét, Plusenko valahogy nagyon nem adta a szokásos önmagát, na és persze Daisuke Takahashi <3 látszik hogy az olimpiára jött max formába, mer ugye grandprix döntőn Nobunari vitte a prímet... aki most elvágta a fűzőjét a program alatt... úgy sajnáltam, nagyon bírom a csávót, mosolygós, kedves, jó a koristílusa is. :) a harmadik japán is meglepően jól szerepelt, nem is hallottam még róla, vmilyen Kozuka. Japán most jópárévig ott lesz a toppon ilyen versenyzőkkel. Mondjuk európaiakkal mi lesz az jó kérdés, nagyon le vagyunk maradva, még oroszok is! Lambiel is valahogy összeszedte a negyedik helyet, drukkoltam neki persze ezerrel de háááááát ide 101% kell már, ő meg most 90%on volt szerintem :(
Mit láttam még... páros. a kedvenc németeim harmadikok lettek ami tök jó - itt meg kínai dominencia van, bár a kanadaiak is ott voltak. De én akkor is a németeknek drukkolok, az egész előadói stílusuk bejövős. A bohócos ruhájuk (bár utálom a bohócokat :D) nagyon faszán nézett ki.
Jégtánc: a magyarok egész jók voltak, kár hogy pont nem láttam :( épphogy csak a freeből láttam pár párt, hát a kanadai meg az orosz nagyon odatette magát :) itt is Európa el-eltűnik sajna...
A csajoknak még csak a rövid programja volt, Juli 13. ami nagyon meglepett, azt hittem már nem is lesz :) viszont a japánok meg a koreai csaj az egyértelmű esélyesek. Mao meg Kim Yuna. Európaiak ... hááát nem mondom szokásos kedvencek mint Kostner, Korpi meg Meyer még mindig fantasztikusak de nem eléggé. Meh.
Koreairól jut eszembe: elkezdtem tanulni koreait, mert az fun :) az írással bajlódok persze még csak, meg egy két alap dolgot tanultam mint köszönés meg bemutatkozás meg számok, de remélem Seulgi, Charlotte, Matt, stb. segítségével menni fog lassacskán. Érdekes hogy így ötödik nyelvként meg japán meg (némi) nyelvészeti háttérrel viszonylag könnyűnek éreztem, na persze 2 óra után ez még csak első benyomás. A kiejtés mondjuk elég idegen még. Ahogy Seulginak a francia - elkezdte tanulni, mi meg Minával segítünk neki kiejtéssel meg alap dolgokkal - a zs hang meg az ö nagyon nehéz neki, így elsőre a 'je' az neki inkább 'ze'-nek hangzott :) de csak menni fog neki, nem féltem - aki nanotechnológiát tanul annak mi egy kis francia... :)
Japánt is tanulok, 2kjúra gyúrok, főleg szókincset... meg persze mostanában sokat beszéltem japánul, egyre természetesebben jön. 18-án elmentünk egy alsó-középiskolába (13-15 évesek) a magyar kultúráról, országról stb beszélni a nemzetközi napukra Nagaike szenszeiel, persze minden japánul volt, a tanárnő fél órás előadása meg a mi kis bemutatónk is, hát nem mondom hogy tökéletesen beszéltem, még a diákok is javítgattak néha (a kis szemtelenek, na de biztos jó szándékkal tették... ugye?) de legalább igyekeztem.Amúgy a diákok naggyon jók voltak, figyeltek, na jó persze 14 évesekhez méltóan nem katonás fegyelemmel de magyar tizenévesekkel összehasonlítva egyértelmű melyik a hálásabb közönség :). Itt viszont a 14 évesek egész gyerekek, főleg a lányok: picik, félénkek, és naggyon aranyosak :) Az osztályban ahol voltam rajzoltak a táblára meg kiírták hogy üdvözölnek meg a nevem, meg aláírták mind... ja persze volt projektor is így a képeket a laptopról könnyedén meg tudtam mutatni... technika :)
na a diákok közt meg persze megvolt az 'erai hito' az okos, meg a mókamesterek... meg az osztály vezetője akire mindenki figyel :) oh meg volt egy fiú aki valami eszméletlenül bánt az egyik japán játékkal (aminél a madzagon lógó golyót rá kell helyezni a 'nyél/kalapács' megfelelő helyeire) én nagy nehezen ráügyeskedtem a golyót a legynagyobb mélyedésre, nem is tudom hogy sikerült másodszorra mert nem vagyok túl ügyes a labdás dolgokban :D de a fiú az pattogtatta a nyélen a golyót O.o jah aki ez alapján felismeri a játékot megsúghatja a nevét :D
Na a suli után a tanárnő elvitt minket a Szuiten szusizóba ahol mennyei cuccokat ettünk, majd elmentünk kicsit karaokezni. A tanárnővel igen. Akinek szuper hangja van :) Facebookon még videó is van:)
Na persze búcsúzkodások továbbra is mennek :( vúcsúbulik amik jók lennének ha tényleg nem kéne elköszönni a barátoktól - merthát jókat eszünk iszunk csak utoljára :(Quinni meg Fabian búcsúztatásakor majdnem sírtam én is. Aztán elmegy Riika is WAAAAAH :((((( a sok búcsúbuli mondjuk a pénztárcám is megviselte, kicsit vigyáznom kéne
mondjuk jókor mondom, ma megyünk UTAZNI 12 napra WAAAAAH :D alig várom...
Pláne hogy már tavaszodik, tegnap 20 fok is volt, a hétvégén is már voltunk frizbizni folyóparton meg mittomén napoztunk mmm. Nyilnak a szilvavirágok is, aztán meg a szakura majd -- amugy az egész várost elöntötték a szakurás - hinamatsuris cuccok, na meg a tavaszi ruhák és kiegészítők O.o de a hangoknak ellent kell állni, főleg a honey's ban -- mert azt mondják hogy jajj ez tök cuki és olcsó, próbáld fel, vedd meg csak 1500-2000 jen, ez még belefér .... jah. aztán meg nem lesz pénzem a számlákra -.-. Gonosz hangok.
Szórakozásügyileg is lehet spórolni, a filmnézéses esték megin "divatba jöttek": Gyűrűk Ura maraton pl: a rendezői változatokat megnéztük, a Fellowshipet egy este, majd a másik kettőt egymás után. Ami azt jelentette hogy kb este héttől hajnal négyig kisebb nagyobb szünetekkel O.o DURVA. Többen el is aludtak közben de a keménymag kitartott - utolsó fél órában már ahhhlegyenvégelegyenvégeakkorisbefejezzük hangulat volt :D
Na azér kirándulni is voltunk: Yufuin. Hegyet próbáltunk mászni, de akkora szél volt hogy kb a kis hegy feléig jutottunk (na persze a meredek saras kaptató is megadta a hangulatot a viszonylag gyors visszaforduláshoz). Aztán a városban bóklásztunk, voltunk a Ghibli boltban (alap :) itt is költöttem vagy 3000 jent -.-) benéztünk a macska boltba- csak macskás szuvenírek meg mindenfélék... nem vettem semmit - MÉG :D amugy tele van a turistautca persze régies házakkal/boltokkal. Nem egészen én stílusom de érdekes na. Meg volt egy kis tó hatalmas libákkal :D
Onszenbe nem mentünk DE tegnapelőtt a két utcára levő onszenbe eljutottunk Minával. NAmost a forró víz a magyar fürdőkben ugye hát... forró. Mondjuk 38 fok körül ált. Itt inkább 43 fok körül van. Azaz KGYETLEN forró - zsibbad az ember meg vörösödik, a gőz ellepi az egész termet, a magyar lányok meg a hidegvízbeömlő köré telepednek és úgy nagyjából már jól érzik magukat (értsd nem akarnak elájulni fél perc után). Miután kicsit megszoktam mondjuk egész élveztem, tökre ellazít :). Ami a durva hogy úgy átmelegített a víz, hogy melegem volt egy szál melegítőben mind az utcán mind a szobámban (mindkettő 10-13 fok körüli) úgyhogy kb fél óráig rövidujjúra vetkőztem otthon :)
Ja a japán nők persze remekül bírták az onszent, lebegtek benne meg ki a forróból be a hidegbe meg vissza, mintha mi se történne. Aranyosak voltak amúgy, egy idős nénivel (87 éves ha jól emlékszem) egész sokat beszélgettünk is - pedig attól féltünk hogy meglátnak minket azt kimennek a medencéből (Minának volt már ilyen tapasztalata).
Na még ilyen első tapasztalat: csoki-szökőkút. OMG. büfévacsora volt Huun tiszteletére. Nem egyszerűen ettük tele magunkat. Csokiszökőkút mondom mégegyszer. gyümölcsöt meg mályvacukrot meg pokit (ropi) mártogattunk bele... meg volt aki a kis krémes puffancsokat is lecsokizta :D mer mér ne :) JA azon a este direkt a japánokhoz ültem, így Ma-kunnel és Kojival is beszélgettem, ami több szempontból is jó dolog ;) jó fejek, jóképűek/cukik és még japánul is lehet velük beszélni jeee :) oh ráadásul Huun ült tőlem jobbra úgyhogy igazán jól helyezkedtem :) leszámítva hogy a nyelvi teljesítőképességem ahogy fáradok fokozatosan megy lefelé de azér próbálkozunk :)
Szintén elsőként ettem indiai kaját. Nyamm. :) szerencsére olyan csípősre csinálják amiylenre a vendég akarja így a curry tökéletes volt számomra is.
Na meg elmentem megcsináltatni a kiszakadt farmerem - találtam egy farmerjavító boltot ugyanis. A hölgy természetesen udvarias, szépen dolgozik, és egész jól el tudtam vele beszélgetni, érdeklődött Magyarország iránt meg megbeszéltük az olimpiát :D mondta hogy jöjjek még vissza - lehet muszáj is lesz mert a fenekén is kezd kikopni ugyanaz a farmer (jó hogy 11 rugót fizettem érte -.- és kb 1 éves ha van -.-)... nem is került sokba, 1000 jenért mintha új lenne a nacim.
Oh voltunk megin Kyokonál is, okonomiyakit ettünk meg kártyáztunk (még a németek is itt voltak, Yufuin utáni nap) mit mondhatnék mint hogy jó volt :) vicces nemzetközi nyelven megy a társalgás - magyar japán angol német, ami belefér. Riika még finnül is tanitotta nekünk a számokat, persze elfelejtettem :(
Aminak és Dávidnak meg volt búcsúbulija, shabushabut ettünk ami azt jelenti hogy a közös edényben a forró lében kell magadnak kifőzni a husit, úgy hogy a pálcikával fogod és húzogatod a forró levesben amíg kész nincs (20 másodperc kb) meg beledobálsz zöldséget és azt is megeszed.... nyamm. emellett tabe- és nomihódai volt, azaz annyit ettünk más kajából meg annyit ittunk amennyit bírtunk a 1,5-2 óra alatt - mondanom se kell, volt minden: edamame (szójabab, hüvelyében főzve/párolva), garnéla majonézzel (legjobb), chicken nanban (csirkefalatok nanban módra), kagyló, rántott zöldség, rántott csirkeféleségek, daikon(retek)-saláta.... Koktélok közt meg volt egy csomó helyi specialitás, japán számokról elnevezve :) , az almás és a ribizlis ízű különösen kellemes volt. Mondjuk alkohol alig volt bennük, hiába ittam meg vagy 6 pohárral, épphogy csak jókedvem lett, de nem is baj. Utána elmentünk karaokézni négyen: Abe, Ami, Yuuji meg én. Fél 2 körül néztem először a telefonomra, hogy hajj talán már idő van... hát 2-kor el is indultunk haza :) Nagyon belelendültünk. Abével a Backstreet Boys örökzöldjét is elénekeltük: I want it that way :D Többek között persze... Amival pölö angolul elénekeltük az Aladdin egyik duettjét, igaz egyikünk se tudta az angol szöveget, dehát a dallam ugyanaz alapon... Hiányozni fog a csaj nagyon :(
No most már másfél órája írom a blogot remélem ezzel kielégítettem mindenki kíváncsiságát :)
Képek vannak természetesen a Picasan a Február mappában, illetve azok vannak diavetítésen is jobbra-fenn. Utazásom alatt papír alapú(!) naplót fogok vezetni, amiből majd lesz blogbejegyzés persze, nem kell aggódni.
Suganuma senseiről jut eszembe, KORI!!!! Fiúk rövidprogramjából csak az összefoglalót láttam, na meg Van Der Peerent, mert épp akkor jártam az állomáson a várótermi tévénél (igen itt ilyen is van) és PONT őt adták :D De a hosszú programok jó részét láttam. Nos Lysacek megérdemelte az érmét, Plusenko valahogy nagyon nem adta a szokásos önmagát, na és persze Daisuke Takahashi <3 látszik hogy az olimpiára jött max formába, mer ugye grandprix döntőn Nobunari vitte a prímet... aki most elvágta a fűzőjét a program alatt... úgy sajnáltam, nagyon bírom a csávót, mosolygós, kedves, jó a koristílusa is. :) a harmadik japán is meglepően jól szerepelt, nem is hallottam még róla, vmilyen Kozuka. Japán most jópárévig ott lesz a toppon ilyen versenyzőkkel. Mondjuk európaiakkal mi lesz az jó kérdés, nagyon le vagyunk maradva, még oroszok is! Lambiel is valahogy összeszedte a negyedik helyet, drukkoltam neki persze ezerrel de háááááát ide 101% kell már, ő meg most 90%on volt szerintem :(
Mit láttam még... páros. a kedvenc németeim harmadikok lettek ami tök jó - itt meg kínai dominencia van, bár a kanadaiak is ott voltak. De én akkor is a németeknek drukkolok, az egész előadói stílusuk bejövős. A bohócos ruhájuk (bár utálom a bohócokat :D) nagyon faszán nézett ki.
Jégtánc: a magyarok egész jók voltak, kár hogy pont nem láttam :( épphogy csak a freeből láttam pár párt, hát a kanadai meg az orosz nagyon odatette magát :) itt is Európa el-eltűnik sajna...
A csajoknak még csak a rövid programja volt, Juli 13. ami nagyon meglepett, azt hittem már nem is lesz :) viszont a japánok meg a koreai csaj az egyértelmű esélyesek. Mao meg Kim Yuna. Európaiak ... hááát nem mondom szokásos kedvencek mint Kostner, Korpi meg Meyer még mindig fantasztikusak de nem eléggé. Meh.
Koreairól jut eszembe: elkezdtem tanulni koreait, mert az fun :) az írással bajlódok persze még csak, meg egy két alap dolgot tanultam mint köszönés meg bemutatkozás meg számok, de remélem Seulgi, Charlotte, Matt, stb. segítségével menni fog lassacskán. Érdekes hogy így ötödik nyelvként meg japán meg (némi) nyelvészeti háttérrel viszonylag könnyűnek éreztem, na persze 2 óra után ez még csak első benyomás. A kiejtés mondjuk elég idegen még. Ahogy Seulginak a francia - elkezdte tanulni, mi meg Minával segítünk neki kiejtéssel meg alap dolgokkal - a zs hang meg az ö nagyon nehéz neki, így elsőre a 'je' az neki inkább 'ze'-nek hangzott :) de csak menni fog neki, nem féltem - aki nanotechnológiát tanul annak mi egy kis francia... :)
Japánt is tanulok, 2kjúra gyúrok, főleg szókincset... meg persze mostanában sokat beszéltem japánul, egyre természetesebben jön. 18-án elmentünk egy alsó-középiskolába (13-15 évesek) a magyar kultúráról, országról stb beszélni a nemzetközi napukra Nagaike szenszeiel, persze minden japánul volt, a tanárnő fél órás előadása meg a mi kis bemutatónk is, hát nem mondom hogy tökéletesen beszéltem, még a diákok is javítgattak néha (a kis szemtelenek, na de biztos jó szándékkal tették... ugye?) de legalább igyekeztem.Amúgy a diákok naggyon jók voltak, figyeltek, na jó persze 14 évesekhez méltóan nem katonás fegyelemmel de magyar tizenévesekkel összehasonlítva egyértelmű melyik a hálásabb közönség :). Itt viszont a 14 évesek egész gyerekek, főleg a lányok: picik, félénkek, és naggyon aranyosak :) Az osztályban ahol voltam rajzoltak a táblára meg kiírták hogy üdvözölnek meg a nevem, meg aláírták mind... ja persze volt projektor is így a képeket a laptopról könnyedén meg tudtam mutatni... technika :)
na a diákok közt meg persze megvolt az 'erai hito' az okos, meg a mókamesterek... meg az osztály vezetője akire mindenki figyel :) oh meg volt egy fiú aki valami eszméletlenül bánt az egyik japán játékkal (aminél a madzagon lógó golyót rá kell helyezni a 'nyél/kalapács' megfelelő helyeire) én nagy nehezen ráügyeskedtem a golyót a legynagyobb mélyedésre, nem is tudom hogy sikerült másodszorra mert nem vagyok túl ügyes a labdás dolgokban :D de a fiú az pattogtatta a nyélen a golyót O.o jah aki ez alapján felismeri a játékot megsúghatja a nevét :D
Na a suli után a tanárnő elvitt minket a Szuiten szusizóba ahol mennyei cuccokat ettünk, majd elmentünk kicsit karaokezni. A tanárnővel igen. Akinek szuper hangja van :) Facebookon még videó is van:)
Na persze búcsúzkodások továbbra is mennek :( vúcsúbulik amik jók lennének ha tényleg nem kéne elköszönni a barátoktól - merthát jókat eszünk iszunk csak utoljára :(Quinni meg Fabian búcsúztatásakor majdnem sírtam én is. Aztán elmegy Riika is WAAAAAH :((((( a sok búcsúbuli mondjuk a pénztárcám is megviselte, kicsit vigyáznom kéne
mondjuk jókor mondom, ma megyünk UTAZNI 12 napra WAAAAAH :D alig várom...
Pláne hogy már tavaszodik, tegnap 20 fok is volt, a hétvégén is már voltunk frizbizni folyóparton meg mittomén napoztunk mmm. Nyilnak a szilvavirágok is, aztán meg a szakura majd -- amugy az egész várost elöntötték a szakurás - hinamatsuris cuccok, na meg a tavaszi ruhák és kiegészítők O.o de a hangoknak ellent kell állni, főleg a honey's ban -- mert azt mondják hogy jajj ez tök cuki és olcsó, próbáld fel, vedd meg csak 1500-2000 jen, ez még belefér .... jah. aztán meg nem lesz pénzem a számlákra -.-. Gonosz hangok.
Szórakozásügyileg is lehet spórolni, a filmnézéses esték megin "divatba jöttek": Gyűrűk Ura maraton pl: a rendezői változatokat megnéztük, a Fellowshipet egy este, majd a másik kettőt egymás után. Ami azt jelentette hogy kb este héttől hajnal négyig kisebb nagyobb szünetekkel O.o DURVA. Többen el is aludtak közben de a keménymag kitartott - utolsó fél órában már ahhhlegyenvégelegyenvégeakkorisbefejezzük hangulat volt :D
Na azér kirándulni is voltunk: Yufuin. Hegyet próbáltunk mászni, de akkora szél volt hogy kb a kis hegy feléig jutottunk (na persze a meredek saras kaptató is megadta a hangulatot a viszonylag gyors visszaforduláshoz). Aztán a városban bóklásztunk, voltunk a Ghibli boltban (alap :) itt is költöttem vagy 3000 jent -.-) benéztünk a macska boltba- csak macskás szuvenírek meg mindenfélék... nem vettem semmit - MÉG :D amugy tele van a turistautca persze régies házakkal/boltokkal. Nem egészen én stílusom de érdekes na. Meg volt egy kis tó hatalmas libákkal :D
Onszenbe nem mentünk DE tegnapelőtt a két utcára levő onszenbe eljutottunk Minával. NAmost a forró víz a magyar fürdőkben ugye hát... forró. Mondjuk 38 fok körül ált. Itt inkább 43 fok körül van. Azaz KGYETLEN forró - zsibbad az ember meg vörösödik, a gőz ellepi az egész termet, a magyar lányok meg a hidegvízbeömlő köré telepednek és úgy nagyjából már jól érzik magukat (értsd nem akarnak elájulni fél perc után). Miután kicsit megszoktam mondjuk egész élveztem, tökre ellazít :). Ami a durva hogy úgy átmelegített a víz, hogy melegem volt egy szál melegítőben mind az utcán mind a szobámban (mindkettő 10-13 fok körüli) úgyhogy kb fél óráig rövidujjúra vetkőztem otthon :)
Ja a japán nők persze remekül bírták az onszent, lebegtek benne meg ki a forróból be a hidegbe meg vissza, mintha mi se történne. Aranyosak voltak amúgy, egy idős nénivel (87 éves ha jól emlékszem) egész sokat beszélgettünk is - pedig attól féltünk hogy meglátnak minket azt kimennek a medencéből (Minának volt már ilyen tapasztalata).
Na még ilyen első tapasztalat: csoki-szökőkút. OMG. büfévacsora volt Huun tiszteletére. Nem egyszerűen ettük tele magunkat. Csokiszökőkút mondom mégegyszer. gyümölcsöt meg mályvacukrot meg pokit (ropi) mártogattunk bele... meg volt aki a kis krémes puffancsokat is lecsokizta :D mer mér ne :) JA azon a este direkt a japánokhoz ültem, így Ma-kunnel és Kojival is beszélgettem, ami több szempontból is jó dolog ;) jó fejek, jóképűek/cukik és még japánul is lehet velük beszélni jeee :) oh ráadásul Huun ült tőlem jobbra úgyhogy igazán jól helyezkedtem :) leszámítva hogy a nyelvi teljesítőképességem ahogy fáradok fokozatosan megy lefelé de azér próbálkozunk :)
Szintén elsőként ettem indiai kaját. Nyamm. :) szerencsére olyan csípősre csinálják amiylenre a vendég akarja így a curry tökéletes volt számomra is.
Na meg elmentem megcsináltatni a kiszakadt farmerem - találtam egy farmerjavító boltot ugyanis. A hölgy természetesen udvarias, szépen dolgozik, és egész jól el tudtam vele beszélgetni, érdeklődött Magyarország iránt meg megbeszéltük az olimpiát :D mondta hogy jöjjek még vissza - lehet muszáj is lesz mert a fenekén is kezd kikopni ugyanaz a farmer (jó hogy 11 rugót fizettem érte -.- és kb 1 éves ha van -.-)... nem is került sokba, 1000 jenért mintha új lenne a nacim.
Oh voltunk megin Kyokonál is, okonomiyakit ettünk meg kártyáztunk (még a németek is itt voltak, Yufuin utáni nap) mit mondhatnék mint hogy jó volt :) vicces nemzetközi nyelven megy a társalgás - magyar japán angol német, ami belefér. Riika még finnül is tanitotta nekünk a számokat, persze elfelejtettem :(
Aminak és Dávidnak meg volt búcsúbulija, shabushabut ettünk ami azt jelenti hogy a közös edényben a forró lében kell magadnak kifőzni a husit, úgy hogy a pálcikával fogod és húzogatod a forró levesben amíg kész nincs (20 másodperc kb) meg beledobálsz zöldséget és azt is megeszed.... nyamm. emellett tabe- és nomihódai volt, azaz annyit ettünk más kajából meg annyit ittunk amennyit bírtunk a 1,5-2 óra alatt - mondanom se kell, volt minden: edamame (szójabab, hüvelyében főzve/párolva), garnéla majonézzel (legjobb), chicken nanban (csirkefalatok nanban módra), kagyló, rántott zöldség, rántott csirkeféleségek, daikon(retek)-saláta.... Koktélok közt meg volt egy csomó helyi specialitás, japán számokról elnevezve :) , az almás és a ribizlis ízű különösen kellemes volt. Mondjuk alkohol alig volt bennük, hiába ittam meg vagy 6 pohárral, épphogy csak jókedvem lett, de nem is baj. Utána elmentünk karaokézni négyen: Abe, Ami, Yuuji meg én. Fél 2 körül néztem először a telefonomra, hogy hajj talán már idő van... hát 2-kor el is indultunk haza :) Nagyon belelendültünk. Abével a Backstreet Boys örökzöldjét is elénekeltük: I want it that way :D Többek között persze... Amival pölö angolul elénekeltük az Aladdin egyik duettjét, igaz egyikünk se tudta az angol szöveget, dehát a dallam ugyanaz alapon... Hiányozni fog a csaj nagyon :(
No most már másfél órája írom a blogot remélem ezzel kielégítettem mindenki kíváncsiságát :)
Képek vannak természetesen a Picasan a Február mappában, illetve azok vannak diavetítésen is jobbra-fenn. Utazásom alatt papír alapú(!) naplót fogok vezetni, amiből majd lesz blogbejegyzés persze, nem kell aggódni.
2010. február 1.
Január utolsó napja
Már megin fantáziadús címet adtam a blogbejegyzésnek :D hát ennyire telik. Az utolsó szó különben jellemző volt az elmúlt cirka 3 hétre, amíg nem írtam. Utolsó napok a suliban, dolgozatok meg előadások amikre utolsó pillanatban készültem fel... Első (és remélhetőleg utolsó) "botrány", amiről nem óhajtok beszélni/írni, mert már asszem túl is lett ragozva, és meg is lett oldva, ami így utolsó hetekben külön jólesett, hiszen nem lett volna elég stressz e nélkül ááááá. Ugyanis itten úgy csinálják az évvégét, hogy vizsgaidőszak kb egy hét, tehát készülj fel alaposan ja és járj még suliba ja és még a beadandóidat is légyszi most csináld meg. Alvás fakultatív. Szóval kicsit egyenletesebben is el lehetne osztani ám a féléves munkát... na jó én se vagyok egy zseniális időbeosztás szempontjából, sőt :( hát ezen javítani kell.
Emellett persze elvállaltam az APU végzős bálján a táncfellépést, sőt, még a vacsorán is részt vettem, amire még párt is szereztem, úgymond, Matt személyében :) hát titkon reméltem, hátha lesz valami extra romantika az estében, de hát ebben csalódnom kellett. Mondjuk beszélgettünk sokat, meg táncoltunk egy kis keringőt meg ugye ettünk finomakat (különös tekintettel a desszertre...mmmmm... krémsajtos epres linzeres sütike ahhh ):D Colleen (a salsatanárnőnk/APU diák/szervező/aki felkért a fellépésre) szuper rendes volt, kijött értünk a a Beppu állomáshoz kocsival meg utána kifizette a taxi nagy részét hazafele, meg úgy általában :) az a nő egy tündér :) ja az APU tanárok (a diákok alap :)) meg úgy buliztak ahogy kell :D még a leköszönő elnök is lejtette, az asztaldísznek szánt vörös rózsával a szájában ... hát megnézném a Károlis dékánt ilyen helyzetben :):):)
Na és az utolsó napok néhány barátunkkal, ugyanis a félév vége azt jelenti, hogy akinek lejárt a fél-egy-akárhány éve az bizony hazamegy :( többen már tegnap el is hagytak minket, szerencsére páran még maradnak 1-2-4 hetet. Búcsúzóul persze volt soubetsukai azaz búcsúparti suliban, videókamerával (merhogy promó-videót csinál az egyetem, ugyhogy össze kellett állnunk és elmondani hogy köszönjük Óita, viszlát Óita, a viszontlátásra. sokszor. két nyelven. ja és utána integetni kellett 10 mp-ig :D), fényképezkedéssel, könnyes beszédekkel, finom kajával (naná). a legdurvább az volt hogy csináltak egy diavetitést a közös képekről plusz zenéltek élőben alatta, Koji énekelt persze--- aki szintén elsírta magát...teljesen kész volt, a mindig mosolygós embereket így látni, Ma-kunnak olyan vörös lett a szeme hogy na, pedig az a srác álllandóan vigyorog mint a vadalma; ugy kellett megölelgetni szegényt :_-(
Iskolai "móka" után, búcsúzóul na meg kiheverendő ezt a brutális hetet (6 vizsga, beadandók, nem is akarok beszélni róla... totál kész volt mindenki) izakaya volt ami 25+ emberrel, 2 órás szabad piarendeléssel elég kaotikus élmény. :D viszont megtaláltam a legfinomabb piát az itallapon asszem: okinawa pain karupisu sawaa azaz okinawai ananászos szénsavas koktélszerűség mm. Izakaja után még karaokézni is mentünk pedig már az összeesés szélén kellett volna állnunk :D de mi bírtuk :) még táncoltunk is páran :) ugyhogy hajnal 5re értünk haza... megadtuk a módját a búcsúztatásnak :) a csúcspont Seulgi éneke volt asszem... aszittem megszakad a szívem; az Arielből énekelte az egyik betétdalt ... T.T az összes pacsirtatorkú hozta a formáját persze :D sőt még Matt is énekelt egyet (végre hallottuk énekelni :))
Na nézzük mi volt még az elmúlt 3 hétben mert nem akarok elszomorodni nagyon... a szomszédom is elutazott már tegnap ugye, rámhagyott pár apróságot, meg beszélgettünk még egy kicsit :( ahhh... még az idő is elromlott, köd meg eső ma egész nap :(
11-én volt egy remek koncert egy ecuadori együttestől, Sisay a nevük, jóól nyomták :) utána salsa parti, ahol a zenészekkel együtt buliztunk, ugyhogy én is táncoltam néhányukkal :) hát ja még táncolni is tudnak :) csak az volt a vicces hogy egész magasnak tűntek a színpadon, de valójában viszonylag alacsonyak voltak :) nah amugy Kojival mentem, na nem mintha randi lett volna :) de senki nem ért rá (utólag visszagondolva nekem is tanulnom kellett volna de nagy élmény volt így nem bánom) :) meg kiderült egyik koreai lány is eljött, egyedül O.o szóval táncoltunk ahogy kell; Kojival előző héten begyakorolt figurákat próbálgattuk, meg magunktól ami jött :) jó érzés olyannal táncolni akinek van érzéke hozzá :D ...
Na és volt egy kirándulásunk is a beppui önvédelmi erő-bázisra, ahol katonákkal taliztunk, az ő kajájukat ettük (télleg ők főznek :) nem is rosszul) meg megnéztük az egyik titkos kiképzőhelyet ahol még fényképezni se lehetett, és vas sisakot kellett húznunk, merhogy épp folyt a gyakorlat :)
általánosságban elrepült ez a pár hét... oh igen, Riikával mentem shoppingolni a bálra, szép lila ruhát találtam (nagy nehezen) meg aztán vettem hozzá ékszereket... ahelyett hogy tanultam volna :D:D ismétcsak... dehát Riika megy haza... :( dehát Finnország közel van Magyarországhoz :)
Na meg Aminak is segítettem ruhát találni :) meg ettünk finom okonomiyakit :) meg window-shoppingoltunk, tehát próbáltunk ellenálni a japán üzletekben hallható hangoknak, amik aszondják vedd meg a sokszépmindent mer az neked jó és nem is olyan drága és különben is olyan cuki meg csini leszel bennük .... ÁÁÁ.
Oh na meg elkezdtük tervezni a tavaszi szüneti utat :) feb 25-márc 8-9, Oszaka-Kiotó-Nara-Tokió-Hirosima az útvonal! Még nem fix, hogy miket is fogunk megnézni pontosan. Javaslatokat kérek commentbe :) Kb 9en megyünk így kicsit zűrös lesz a szervezés na meg a kivitelezés de megtesszük amit lehet :)
No a tegnapi nap meg nemcsinálunksemmit nap volt meg búcsúzkodó nap :( este meg elmentünk a Cafe Gratitude nevű helyre ahol Jesse dj-skedett de még HOGY! na mondjuk hangmérnöki végzettsége van (és komoly zenei ízlése :)) .. hát megtáncoltatott a csávó mindenkit :) Utána még autogramot is kértem tőle a belépő-karszalagomra, a többiek pedig követték a példám... na igen voltunk 8an, plusz még pár "helyi" szóval a külföldiek elfoglalták a (különben se túl nagy) kávézót :)
Mai nap szintén nem csináltam semmit, illetve beüzemeltem a vadiúj 6500 jenes hordozható pici merevlemezem, amely 300 GB szabad helyet rejt magában. Végre el fognak férni a képeim meg minden más. Délután Aminál dokkoltunk, japán sorozatot (dorama) néztünk 3 rész erejéig (most megy TVben is, Yamato Nadeshiko Shichi Henga a címe (manga alapján; sok cuki fijúkával))... aztán A 40 éves szűzt.... hát khemmm :D lefáradtunk a sok hülyeségtől :) de néha ilyen is kell. A finom Ami-féle ebédről nem is beszélve... meg lettünk hívva kare-udonra meg rizsre ugyanis.
Na igen mindig csak a kaja.... :) asszem el kéne kezdeni aktívan sportolni, hogy ne kezdjek el gurulni :D ugyan mindenki mondja h jól nézek ki és ne hülyéskedjek, estébé dehát azér én látom amit látok ... :P
Huhh ezzel be is fejezném a mai blogolást, menjetek facebookra a Nagaszakis képeket megnézni, én meg alszok lassan, mer holnap reggel jönnek ellenőrizni a tűzvédelmi rendszert és a szobákba is bemennek, szóval időben kell kelni!
Emellett persze elvállaltam az APU végzős bálján a táncfellépést, sőt, még a vacsorán is részt vettem, amire még párt is szereztem, úgymond, Matt személyében :) hát titkon reméltem, hátha lesz valami extra romantika az estében, de hát ebben csalódnom kellett. Mondjuk beszélgettünk sokat, meg táncoltunk egy kis keringőt meg ugye ettünk finomakat (különös tekintettel a desszertre...mmmmm... krémsajtos epres linzeres sütike ahhh ):D Colleen (a salsatanárnőnk/APU diák/szervező/aki felkért a fellépésre) szuper rendes volt, kijött értünk a a Beppu állomáshoz kocsival meg utána kifizette a taxi nagy részét hazafele, meg úgy általában :) az a nő egy tündér :) ja az APU tanárok (a diákok alap :)) meg úgy buliztak ahogy kell :D még a leköszönő elnök is lejtette, az asztaldísznek szánt vörös rózsával a szájában ... hát megnézném a Károlis dékánt ilyen helyzetben :):):)
Na és az utolsó napok néhány barátunkkal, ugyanis a félév vége azt jelenti, hogy akinek lejárt a fél-egy-akárhány éve az bizony hazamegy :( többen már tegnap el is hagytak minket, szerencsére páran még maradnak 1-2-4 hetet. Búcsúzóul persze volt soubetsukai azaz búcsúparti suliban, videókamerával (merhogy promó-videót csinál az egyetem, ugyhogy össze kellett állnunk és elmondani hogy köszönjük Óita, viszlát Óita, a viszontlátásra. sokszor. két nyelven. ja és utána integetni kellett 10 mp-ig :D), fényképezkedéssel, könnyes beszédekkel, finom kajával (naná). a legdurvább az volt hogy csináltak egy diavetitést a közös képekről plusz zenéltek élőben alatta, Koji énekelt persze--- aki szintén elsírta magát...teljesen kész volt, a mindig mosolygós embereket így látni, Ma-kunnak olyan vörös lett a szeme hogy na, pedig az a srác álllandóan vigyorog mint a vadalma; ugy kellett megölelgetni szegényt :_-(
Iskolai "móka" után, búcsúzóul na meg kiheverendő ezt a brutális hetet (6 vizsga, beadandók, nem is akarok beszélni róla... totál kész volt mindenki) izakaya volt ami 25+ emberrel, 2 órás szabad piarendeléssel elég kaotikus élmény. :D viszont megtaláltam a legfinomabb piát az itallapon asszem: okinawa pain karupisu sawaa azaz okinawai ananászos szénsavas koktélszerűség mm. Izakaja után még karaokézni is mentünk pedig már az összeesés szélén kellett volna állnunk :D de mi bírtuk :) még táncoltunk is páran :) ugyhogy hajnal 5re értünk haza... megadtuk a módját a búcsúztatásnak :) a csúcspont Seulgi éneke volt asszem... aszittem megszakad a szívem; az Arielből énekelte az egyik betétdalt ... T.T az összes pacsirtatorkú hozta a formáját persze :D sőt még Matt is énekelt egyet (végre hallottuk énekelni :))
Na nézzük mi volt még az elmúlt 3 hétben mert nem akarok elszomorodni nagyon... a szomszédom is elutazott már tegnap ugye, rámhagyott pár apróságot, meg beszélgettünk még egy kicsit :( ahhh... még az idő is elromlott, köd meg eső ma egész nap :(
11-én volt egy remek koncert egy ecuadori együttestől, Sisay a nevük, jóól nyomták :) utána salsa parti, ahol a zenészekkel együtt buliztunk, ugyhogy én is táncoltam néhányukkal :) hát ja még táncolni is tudnak :) csak az volt a vicces hogy egész magasnak tűntek a színpadon, de valójában viszonylag alacsonyak voltak :) nah amugy Kojival mentem, na nem mintha randi lett volna :) de senki nem ért rá (utólag visszagondolva nekem is tanulnom kellett volna de nagy élmény volt így nem bánom) :) meg kiderült egyik koreai lány is eljött, egyedül O.o szóval táncoltunk ahogy kell; Kojival előző héten begyakorolt figurákat próbálgattuk, meg magunktól ami jött :) jó érzés olyannal táncolni akinek van érzéke hozzá :D ...
Na és volt egy kirándulásunk is a beppui önvédelmi erő-bázisra, ahol katonákkal taliztunk, az ő kajájukat ettük (télleg ők főznek :) nem is rosszul) meg megnéztük az egyik titkos kiképzőhelyet ahol még fényképezni se lehetett, és vas sisakot kellett húznunk, merhogy épp folyt a gyakorlat :)
általánosságban elrepült ez a pár hét... oh igen, Riikával mentem shoppingolni a bálra, szép lila ruhát találtam (nagy nehezen) meg aztán vettem hozzá ékszereket... ahelyett hogy tanultam volna :D:D ismétcsak... dehát Riika megy haza... :( dehát Finnország közel van Magyarországhoz :)
Na meg Aminak is segítettem ruhát találni :) meg ettünk finom okonomiyakit :) meg window-shoppingoltunk, tehát próbáltunk ellenálni a japán üzletekben hallható hangoknak, amik aszondják vedd meg a sokszépmindent mer az neked jó és nem is olyan drága és különben is olyan cuki meg csini leszel bennük .... ÁÁÁ.
Oh na meg elkezdtük tervezni a tavaszi szüneti utat :) feb 25-márc 8-9, Oszaka-Kiotó-Nara-Tokió-Hirosima az útvonal! Még nem fix, hogy miket is fogunk megnézni pontosan. Javaslatokat kérek commentbe :) Kb 9en megyünk így kicsit zűrös lesz a szervezés na meg a kivitelezés de megtesszük amit lehet :)
No a tegnapi nap meg nemcsinálunksemmit nap volt meg búcsúzkodó nap :( este meg elmentünk a Cafe Gratitude nevű helyre ahol Jesse dj-skedett de még HOGY! na mondjuk hangmérnöki végzettsége van (és komoly zenei ízlése :)) .. hát megtáncoltatott a csávó mindenkit :) Utána még autogramot is kértem tőle a belépő-karszalagomra, a többiek pedig követték a példám... na igen voltunk 8an, plusz még pár "helyi" szóval a külföldiek elfoglalták a (különben se túl nagy) kávézót :)
Mai nap szintén nem csináltam semmit, illetve beüzemeltem a vadiúj 6500 jenes hordozható pici merevlemezem, amely 300 GB szabad helyet rejt magában. Végre el fognak férni a képeim meg minden más. Délután Aminál dokkoltunk, japán sorozatot (dorama) néztünk 3 rész erejéig (most megy TVben is, Yamato Nadeshiko Shichi Henga a címe (manga alapján; sok cuki fijúkával))... aztán A 40 éves szűzt.... hát khemmm :D lefáradtunk a sok hülyeségtől :) de néha ilyen is kell. A finom Ami-féle ebédről nem is beszélve... meg lettünk hívva kare-udonra meg rizsre ugyanis.
Na igen mindig csak a kaja.... :) asszem el kéne kezdeni aktívan sportolni, hogy ne kezdjek el gurulni :D ugyan mindenki mondja h jól nézek ki és ne hülyéskedjek, estébé dehát azér én látom amit látok ... :P
Huhh ezzel be is fejezném a mai blogolást, menjetek facebookra a Nagaszakis képeket megnézni, én meg alszok lassan, mer holnap reggel jönnek ellenőrizni a tűzvédelmi rendszert és a szobákba is bemennek, szóval időben kell kelni!
2010. január 11.
Újév, új fogadalmak
Eljött 2010 is :) bizony, sőt már 11. napja a Tigris éve van. Az Újévet a "kötelező" buli + szentélylátogatás után pár napos punnyadással kezdtem (na nem mintha nem lett volna mit csinálnom de valahogy nem volt kedvem... na jó néztem némi (japán) tévét meg kandzsiztam egy kicsit.... meg főztem, például curryt a kaikanos barátokkal :)) Majd ötödikén és hatodikán eljött a várva-várt Nagaszakis kirándulás, ami az első igazi "nagy" utazásomnak számít itt Japánban, no ha már az óitai kirándulásokat a sulival meg Fukuokát nem számítjuk, bár oda csak a szumó kedvéért mentünk és nem is nagyon néztünk körül :)
Szóval Nagaszaki. Fantasztikus. Nyüzsgő, kicsit zsúfolt, modern, bájos, nemzetközi, gyönyörű és szomorú. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Sajnos nem tudtunk mindent megnézni a lányokkal (Ami, Mina és Csilla volt még velem, igazi magyar (csaj)különítmény :D), úgyhogy lesz miért visszamennem :). No de amit láttunk: a Szemüveg-híd (ez a szállásunktól kb 5 percre volt, ugyanis a youth hostel egy kőhidacskákkal gazdagon átívelt folyó partján csücsül), a kínai negyed, Glover Garden (utóbbi 2 helyre Ami tutorja is elkísért minket, hisz ő idevalósi :)) belvárosi bevásárlóutca (különös tekintettel a pékségre és a kávézóra :)) valamint az Inasa-hegy, ahonnan milliódolláros kilátás nyílik a városra éjjelente a prospektusok szerint és bátran állíthatom, hogy nem sokat túloztak O_O *_* Na eddigre már kellően felerősödött bennem az az érzés, hogy hogy lehettek olyan BARMOK egyesek hogy IDE ATOMBOMBÁT ...... és finomanszólva kinyílt a bicska a zsebemben..... grrrrrrrrhhhhh
Ez az érzés természetesen a másnapi Béke-park és Atombomba Múzeum megtekintése folyamán sem igazán múlt el.... és igen megintcsak meg kellett állapítanom hogy az ember a legnagyobb állat... és borzasztó dolgokat művel saját magával és a Földdel. A sok sokkoló információ, túlélő-beszámoló, relikvia stb. után/mellett persze a videók voltak talán a legsokkolóbbak... (igazából nehéz kiválasztani mi volt a leg-leg....) na meg a -számomra- új info csak tovább hergelt: több EZER atombomba-kísérletet folytattak a világon (kb 2000-t). Több. Ezret. Hirosima és Nagaszaki katasztrófája UTÁN. Földön, vízben, levegőben, USA, Szovjetunió, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, India etc.... Mert miért ne használjuk a technológiánkat meg az intelligenciánkat emberek SEGÍTÉSÉRE amikor a világ ELPUSZTÍTÁSÁRA is lehet, hát nem?!?!?! mennyivel jobb már...... Komolyan nem vagyunk normálisak.... Ja és hogy mennyi atombomba van még a világon? hát több TÍZ EZER. De persze senki nem akarja használni, meg béke meg mittomén. A. Nagy. Lófff-t. Ha ennyire a békére vágynak miért ragaszkodnak a rohadt atomjukhoz?!
Na igen. Elnézést a kirohanásért.
Szóval ... Nagaszaki.
Igen.
Nagyszerű város. Villamosokkal, szentélyekkel (egyet, a Szuwa-dzsindzsát, meg is látogattunk még második nap reggel), templomokkal, macsekokkal :), lélegzetelállító környezettel (hegyek/dombok + tenger....) és megrázó történelemmel.....
No és még egy pozitívum: itt elég sok a külföldi, lévén hogy sokáig ezen a városon keresztül tartotta a kapcsolatot Japán a nagyvilággal, így ez már-már hagyomány... ennek köszönhetően nem bámultak meg minket(annyira/annyian) mint "kűűfőőődieket" :) végre. nem túl kellemes amikor tényleg úgy néznek rád, mint akik nem láttak még fehér embert :) bár mondjuk a kisgyerekek nagyon viccesek ill. cukik tudnak lenni, ahogy rádnéznek és köszönnek, hogy Heróó meg Bai-Bai :) mondjuk a japán kölykök mikor NEM édesek??? :D
no most nincs kedvem többet írni, elmúlt napokban kisebb depresszió jött rám... nem kell aggódni, ez nem amolyan szomorúságos depi, inkább amolyan "átgondolom a világnézetem"-jellegű lelkiállapot... ami nem is amiatt jött rám, hogy Japán, meg hogy nem vagyok otthon (nincs honvágyam, bár a szeretteim néha persze hiányoznak) hanem csak "úgy"... de ha minden igaz 1-2 hét alatt túl leszek rajta... na persze megint van suli és sok-sok számonkérés szóval jó időpontot választottam a befelé-forduláshoz :)
ja és hogy a fogadalom? (dobpergés...) megpróbálok végre rendet tartani magam körül!!! Bizony! Kb. a karácsonyi nagytakarítás óta igyekszem ezt megtartani, és egyelőre egész jól megy... amúgy nagyon egyszerű az indok, miért, azonkívül, hogy nekem is jobb érzés egy rendezettebb szobába hazamenni/ott felébredni - egyszerűen nem akarok égni a barátaim előtt :D a minap is becsöngettek hozzám váratlanul ketten, és simán beinvitálhattam őket, ne álljanak a folyosón, ugyanis minden a helyén volt :D szuper érzés :D
(viszont azt még nem fogadtam meg hogy nem kések/húzom az időt... talán jövőre :))
Kép update: a diavetítésen most az első latin partin meg a Taketa bambuszfesztiválon készült képek mennek, mert a decemberi képek még nincsenek fenn Picasan, ellenben facebookon elérhetők! Nagaszaki képek szintén hamarosan... :)
Szóval Nagaszaki. Fantasztikus. Nyüzsgő, kicsit zsúfolt, modern, bájos, nemzetközi, gyönyörű és szomorú. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Sajnos nem tudtunk mindent megnézni a lányokkal (Ami, Mina és Csilla volt még velem, igazi magyar (csaj)különítmény :D), úgyhogy lesz miért visszamennem :). No de amit láttunk: a Szemüveg-híd (ez a szállásunktól kb 5 percre volt, ugyanis a youth hostel egy kőhidacskákkal gazdagon átívelt folyó partján csücsül), a kínai negyed, Glover Garden (utóbbi 2 helyre Ami tutorja is elkísért minket, hisz ő idevalósi :)) belvárosi bevásárlóutca (különös tekintettel a pékségre és a kávézóra :)) valamint az Inasa-hegy, ahonnan milliódolláros kilátás nyílik a városra éjjelente a prospektusok szerint és bátran állíthatom, hogy nem sokat túloztak O_O *_* Na eddigre már kellően felerősödött bennem az az érzés, hogy hogy lehettek olyan BARMOK egyesek hogy IDE ATOMBOMBÁT ...... és finomanszólva kinyílt a bicska a zsebemben..... grrrrrrrrhhhhh
Ez az érzés természetesen a másnapi Béke-park és Atombomba Múzeum megtekintése folyamán sem igazán múlt el.... és igen megintcsak meg kellett állapítanom hogy az ember a legnagyobb állat... és borzasztó dolgokat művel saját magával és a Földdel. A sok sokkoló információ, túlélő-beszámoló, relikvia stb. után/mellett persze a videók voltak talán a legsokkolóbbak... (igazából nehéz kiválasztani mi volt a leg-leg....) na meg a -számomra- új info csak tovább hergelt: több EZER atombomba-kísérletet folytattak a világon (kb 2000-t). Több. Ezret. Hirosima és Nagaszaki katasztrófája UTÁN. Földön, vízben, levegőben, USA, Szovjetunió, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, India etc.... Mert miért ne használjuk a technológiánkat meg az intelligenciánkat emberek SEGÍTÉSÉRE amikor a világ ELPUSZTÍTÁSÁRA is lehet, hát nem?!?!?! mennyivel jobb már...... Komolyan nem vagyunk normálisak.... Ja és hogy mennyi atombomba van még a világon? hát több TÍZ EZER. De persze senki nem akarja használni, meg béke meg mittomén. A. Nagy. Lófff-t. Ha ennyire a békére vágynak miért ragaszkodnak a rohadt atomjukhoz?!
Na igen. Elnézést a kirohanásért.
Szóval ... Nagaszaki.
Igen.
Nagyszerű város. Villamosokkal, szentélyekkel (egyet, a Szuwa-dzsindzsát, meg is látogattunk még második nap reggel), templomokkal, macsekokkal :), lélegzetelállító környezettel (hegyek/dombok + tenger....) és megrázó történelemmel.....
No és még egy pozitívum: itt elég sok a külföldi, lévén hogy sokáig ezen a városon keresztül tartotta a kapcsolatot Japán a nagyvilággal, így ez már-már hagyomány... ennek köszönhetően nem bámultak meg minket(annyira/annyian) mint "kűűfőőődieket" :) végre. nem túl kellemes amikor tényleg úgy néznek rád, mint akik nem láttak még fehér embert :) bár mondjuk a kisgyerekek nagyon viccesek ill. cukik tudnak lenni, ahogy rádnéznek és köszönnek, hogy Heróó meg Bai-Bai :) mondjuk a japán kölykök mikor NEM édesek??? :D
no most nincs kedvem többet írni, elmúlt napokban kisebb depresszió jött rám... nem kell aggódni, ez nem amolyan szomorúságos depi, inkább amolyan "átgondolom a világnézetem"-jellegű lelkiállapot... ami nem is amiatt jött rám, hogy Japán, meg hogy nem vagyok otthon (nincs honvágyam, bár a szeretteim néha persze hiányoznak) hanem csak "úgy"... de ha minden igaz 1-2 hét alatt túl leszek rajta... na persze megint van suli és sok-sok számonkérés szóval jó időpontot választottam a befelé-forduláshoz :)
ja és hogy a fogadalom? (dobpergés...) megpróbálok végre rendet tartani magam körül!!! Bizony! Kb. a karácsonyi nagytakarítás óta igyekszem ezt megtartani, és egyelőre egész jól megy... amúgy nagyon egyszerű az indok, miért, azonkívül, hogy nekem is jobb érzés egy rendezettebb szobába hazamenni/ott felébredni - egyszerűen nem akarok égni a barátaim előtt :D a minap is becsöngettek hozzám váratlanul ketten, és simán beinvitálhattam őket, ne álljanak a folyosón, ugyanis minden a helyén volt :D szuper érzés :D
(viszont azt még nem fogadtam meg hogy nem kések/húzom az időt... talán jövőre :))
Kép update: a diavetítésen most az első latin partin meg a Taketa bambuszfesztiválon készült képek mennek, mert a decemberi képek még nincsenek fenn Picasan, ellenben facebookon elérhetők! Nagaszaki képek szintén hamarosan... :)
2009. december 26.
karácsony Japánban
Először is
remélem mindenkinek szuperül telt a karácsonya :D sokat gondoltam ám Rátok, szeretteimre.... més kérdés hogy állandóan mászkáltam és vagy ünnepeltem, így nem jutott energiám az internet felé nézni szenteste kivételével ...
másodszor pedig igen, nekem kellemesen teltek az ünnepek, bár a szenteste kicsit furán sikeredett, az aznap délutáni udonozás és nézelődés a csajokkal, a karácsonynapi videózás és Jun partija, valamint a mai, Minával töltött kajálós-dumálós-mangázós nap kárpótolt maximálisan! Most is Mina laptopjáról írok, sebtiben, már készülünk lefeküdni... nyugodalmas jóéjszakát mindenkinek, Éváimnak, apumnak és többi Istvánomnak pedig NAGY NAGY puszi névnapjára :)
remélem mindenkinek szuperül telt a karácsonya :D sokat gondoltam ám Rátok, szeretteimre.... més kérdés hogy állandóan mászkáltam és vagy ünnepeltem, így nem jutott energiám az internet felé nézni szenteste kivételével ...
másodszor pedig igen, nekem kellemesen teltek az ünnepek, bár a szenteste kicsit furán sikeredett, az aznap délutáni udonozás és nézelődés a csajokkal, a karácsonynapi videózás és Jun partija, valamint a mai, Minával töltött kajálós-dumálós-mangázós nap kárpótolt maximálisan! Most is Mina laptopjáról írok, sebtiben, már készülünk lefeküdni... nyugodalmas jóéjszakát mindenkinek, Éváimnak, apumnak és többi Istvánomnak pedig NAGY NAGY puszi névnapjára :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
