Új Frizura :D

Ma megajándékoztam magam így félévközi vizsgák befejezésének alkalmából egy látogatással a fodrászhoz. Valamikor május végén bekattant hogy én igazából mindig is akartam vörös hajat és itt lenne az ideje kipróbálni. Ráadásul már egy vágás is esedékes volt és hát miért ne legyen akkor extrém? :D Szóval igen, elöl hosszú, hátul rövid, vörös/bronz --- egészen új. Nekem mindenesetre tetszik :D

A poén persze az hogy a fodrász "bácsi" (fiatal, jóképű kétgyerekes apuka :D) nem igazán tudta elképzelni a "természetes vörös" hajat. Na mindegy, találtam egy fényképet neten ami az elképzeléseimnek kb megfelelt :D. A kettes poén az volt hogy ugye a japán nők inkább cukira vágatják a hajukat nem extrémre (mert akkor kitűnünk és azt nem akarjuk), ennek megfelelően először vágott életében ilyen frizurát a maestro :) persze nekem is csak halvány elképzelésem volt, mit akarok, úgyhogy elég kemény volt lekomunnikálni a dolgokat -- a hajvágással kapcsolatos szavak még a Shiruban se nagyon szerepeltek ugye... de csak összehoztuk valahogy-- cca 3 óra alatt...
Szerintetek jó munkát végzett? :D

PS: elmult 2 hónap képei a PICASAN! Na meg mééég hajas képek :D

egy hónap!!!

Hát igen eltelt egy hónap anélkül hogy írtam volna bármit is ide. Tanulás, szociális élet, Golden week - kirándulások, tanulás, tanulás, szociális élet, tanulás, tanulás, teaceremónia-klub, tanulás, filmnézés, szociális élet, tanulás... na kábé erről szólt az elmúlt hónap röviden és tömören. REmélem megbocsájtanak kedves olvasóim hogy kevesebb időt töltök az interneten és igyekszem élvezni a maradék 3 hónapot amit még itt tölthetek az itteni barátaimmal akik egy részét valószínüleg sose fogom látni ezek után, vagy ha igen, az már nem lesz ugyanaz :(:(:( bár hozzáteszem, egyre többször gondolok arra, hogy jó lesz az tthoniakkal találkozni, családdal, barátokkal, a régi ismerős helyekre elmenni, magyar ételeket italokat fogyasztani, magyar zenékre táncolni, japánul kritizálni a "gáz" embereket körülöttünk úgy hogy foggalmuk sincs miről beszélünk - na nem mintha ezt szoktam volna csinálni; csak úgy példaként :D mondjuk titkos nyelv itt is akad -- na igen, le vagyok maradva a magyar szlenggel is, kíváncsi vagyok már mik a legújabb kifejezések meg ilyenek :D

Na egy kicsit a történésekről is --- voltak vicces welcome-partik, amin megin bebizonyosodott hogy (egyes) japánok bizony NAGYON nem bírják a piát (micsoda meglepetés), na meg az is hogy megin vidám társaság van a kaikanban, közös iszogatások-beszélgetések és közös tanulások (bizony!) közepette töltjük napjainkat-- ja és közös testmozgással, pláne hogy itt a tavasz és nem esik olyan sokat az eső se már, úgyhogy a parkolóban felrajzoltunk egy four-square- pályát. Ennek az (amerikai?) labdajátéknak az a lényege röviden, hogy négy négyzet van, mindegyikben egy ember, és a labdát kell a másik négyzetébe passzolni... vicces na; kicsit kidobó-jellegű. Az különösen vicces volt, amikor egy nap kisiskolások jelentek meg a kaikan "kapujában", és elkezdték nézni ahogy játszunk, majd egyre közelebb és közelebb jöttek, aztán megkérdeztük persze hogy van-e kedvük játszani, és naná hogy volt, mi az hogy :D egészen belejöttek, sőt tiszta agresszívak lettek a végén, kíméletlenül igyekeztek kiejteni a náluk 2-3szor nagyobb külföldieket :D NaAmi vicces volt, hogy külön neveket is kaptunk; mivel én a Shibuyás pólóm viseltem, hivatalosan is Shibuya-san lettem. :D
Ez már pár hete volt, és a kisfiúk párszor átjöttek már azóta, de én akkor pont nem voltam ott, és állítólag kérdezték hol van Shibuya-san :D:D Na meg egyszer Seulgival mentünk bicajjal, a gyerekek pont jöttek ki a közeli suliból, és ahogy megláttak, elkezdték kiabálni hogy Shibuya-san Shibuya-san :D na mondom hihetetlen, pont azok a gyerekek, és pont emlékeznek rám :D
Salsán is voltam párszor, nem elégszer, pláne hogy Colleen Hong Kongba megy júniusban gyakornoknak:( de amikor voltam , akkor tanultam jó pár új figurát, többé-kevésbe mentek is, hála a tanárnőnek meg Ednek, aki angoltanárként dolgozik, de latin táncot is tanít (merenguét) a PEIban... ő is egy nem semmi arc, és nem csak mer jól táncol :D volt velünk karaokézni is egyszer, meg egyik welcome-partira is eljött a kaikanba, ráadásul hozott tequilát :D az mi :) Ellenben Kouji igencsak hiányzik salsa-órákról meg egyébként is :( valamiért sokat gondolok rá... úgy volt hogy lehet hogy idejön Golden Weekre látogatóba de nem jött össze :(
Különösen a 24-i Caltiás partit élvezte volna hisz az az este egy igazi klubos-táncolós-dj-s ereszdelahajam volt.... aaaaaahhhh első Óitai igazi klubélmény! Hihhetetlen! Jó zene, sok sok hely tanácolni és sok sok táncoló ember!!! Volt egy két fura figura is meg egy-két igazi táncoslábú, még pár fiú is! Igen, táncoltam japán pasikkal, Óitában, úgy ahogy kell O_O még mindig nem térek magamhoz. Na és a zene - sztár-DJ is volt vendégként, de a többiek is jól nyomták! soksok RnB meg klubzene; féltem hogy elektronikus zene lesz nagyrészt de szerencsére nem így volt :D
(Egyébként most a naptáramat nézem hogy mit is csináltam elmúlt hónapban; mit ne mondjak tele van firkálva)
Oh igen, Abével egyre jobban elvagyunk, elmentünk moziba együtt, meg hát a magyar-tutoros estén is persze egymás mellett ültünk és egész ... érdekes volt, pláne a felelsz vagy mersz része... nameg amikor szegényt leöntöttem egy fél pohár borral pedig nem is voltam részeg de komolyan... a szem-kéz koordinációmat javítani kéne asszem... Ja és azt nem is mondtam ki volt a házigazda aznap: Murakami Haruki!
Bizony, Mina tutorja a híres író druszája, 100%ban :D
az aznapi másik érdekesség a helyszínnel kapcsolatban: 4 literes műanyagpalackos whisky. O.O megkostoltam. Kólával. De még úgy is borzasztó volt. A fiúk mindenesetre itták. Egészségükre. :P
Na tanulásról írjak kicsit? írok. Brutális. Minden órám japánul van és a szókincsem fejlődik ugyan de nincs erőm minden új szót memorizálni pedig kéne. Ja és nyelvvizsga júliusban.
No és beléptem a teaceremónia-klubba is :) mer nincs elég elfoglaltságom, így a szerda délutánom e hagyományos japán művészeté - elegáns, kifinomult, lélekemelő, aprólékos, szigorú és fárasztó - szeiza, ugye--- ami kb térdelőülésként lehetne definiálni, és ugyan fejlődök szép lassan (a napi bicajozás is segít), de sokszor muszáj másként ülnöm (szerencsére a tanárok nem túl szigorúak ilyen téren.)
Na meg a seikyouban is "dolgozok" ami nagyrészt a keddi értekezletekre járást jelenti, amiken szintén nem értek mindent :( ami elég frusztráló :( de amit meg kell csinálni megcsinálm, a home stay-es dolgokat csináljuk mi (egy kínai lány Mina meg én) meg majd lesz egy cserediákos előadás/beszélgetés, plusz pár iskolai esemény amin majd biztos segíteni kell: egészségnap, sportversenyek, stb...
Golden week amugy remek volt, bicajoztam egyedül Beppuba, megállva fényképezni, pláne a strandnál... ahhh túúl széép :D aztán hármasban elmentünk Saganoseki felé, 17 km csak a célunkig - vízpart természetesen. Elfáradtunk, leégtünk, de megérte :) még a vízbe is bementünk térdig :) és persze a táj... meg a tenger... mondjuk ha nem fogyott volna el a bicikliút, tovább is lehetne menni a tenger mellett ,de így elég veszélyes, szerpentin meg kocsik, nem túl jó kombináció... Goldenweek végén elmentem még Abével meg Minamival hármasban enni meg karaokezni (nem volt semmi, ugráltunk, énekeltünk, táncoltunk meg amit kell), összességében tehát remekül sikerült a május eleje

Ez a hét meg nagyon brutális volt, és nem is a legszerencsésebb finoman szólva...az iskolai stressz az alap ugye, fogalmazásokat kell írni, nyelvtanokat tanulni, példamondatokat kiagyalni, párbeszédeket írni-begyakorolni-előadni,órákon figyelni - van pár uncsi persze... Na meg a kutatást is el kellett kezdenem a szakdogámhoz/kutatási projekthez ami ugye kettő az egyben :D
Na és akkor nincs elég bajom, kedden elvesztettem a szobakulcsomat. O.o Megyek bringával suliból angolórát tartani, megyek át az alagúton (még mindig kicsit kényelmetlenül érzem magam az alagutakban, de nem vészes) egyszercsak hallok valami fura hangot, talán üveg? meg mintha valami nekiment volna a lábamnak is. Azt gondoltam valami szemét vlt, megálltam, hátranéztem, meg hogy nem vérzek-e vagy valami, de semmi, eh mondom ok. Erre mire hazaérek, nyitnám ki az ajtót (persze majd bepisiltem közben....) a kulcsom sehol. Kipakoltam az egész táskám, semmi. Ugyhogy valószínűleg kiesett bicajozás közben a hepehupákon a táskám zsebéből. Na jó mondom mi legyen, írok Yutának, a segéd-házmesternek, hogy mi a szitu és hogy segítsen legyen kedves. Szerencsére megjött, aztán telefonált ideoda, kiderült nincs pótkulcs, master kulcs van de nem nyitják ki az ajtót mer akkor nyitva lesz hagyva és jujj. Há mondom magamban kurvajó, nem igazán izgatna a dolog, úgyse mennék sehová de itt nem illik ellenszegülni igazán annak amit mondanak szal mondom jó. Le voltam izzadva, fáradt voltam, alig aludtam előző éjjel, suli meg angolóra szellemileg, a sok biciklizés meg fizikálisan lefárasztott ... és akkor hogy vissza kéne menni megkeresni a kulcsot. Este fél hét volt kb. Ja és Yuta se ért rá igazán. Mondom mi lenne ha Abét felhívnánk hátha tud segíteni (meg van kocsija ...) Kiderült neki is lett volna dolga de ennek ellenére jött és segített - elmentünk hát keresgélni az alagúthoz, vele volt egy munkatársa meg Minami is, négyen keresgéltünk, nem volt meg persze. :( aztán elmentünk a rendőrbódéhoz és kitöltöttünk egy papírt hogy ezt és ezt elvesztettem. Ekkor volt 8 óra. -- (tanulság: a tutorom még mindig egy angyal :D) nade este volt már, még jó hogy szerdánként nincs sulim... Persze kedden van onszen nap lenne nekem ugye, és már alig vártam, mer ugye egy hete leégtem a nagy bicajtúrán és épp meggyógyult már a bőröm úgyhogy be tudtam volna már menni a 43 fokos vízbe ... ehh mondom fasza. És még aludnom sincs hol. Dehát azér vannak a barátok -- Jarinál meg Evánál aludtam végül, merhgy nekik kétszemélyes szobájuk van, nappalival meg heverővel :D meg is etettek-itattak meg minden :) úgyhogy végül megoldódott, másnap reggel meg kinyitotta a gondnokbácsi az ajtóm, de persze az aki a kulcsokér felelős a suliban épp el volt utazva ugyhogy nyitva kellett hagyni - tekintve hogy Óitában lakok nem Pesten a nyóckerben nem igazán aggódtam... másnapra meg csináltak nekem másolatot, úgyhogy megoldódott a nagy probléma :) hozzáteszem Apa százszor jobb másolatot csinált volna, khemm khemm, dehát a lényeg hogy működik...
Szerdán voltam teaceremónia-klubon délután (miután kialudtam magam...) és úgy látszik felfogták hogy járni akarok mer megmondták mennyi a klubdíj és hogy oké e. (még jó - 1500jen/hó nem túl sok). Na de aztán ugye gyakoroljuk a témát... márminthogy a teakészítő szerepében is (mer eddig főleg a vengég szerepében voltam ami szintlnhát mit ne mondjak elég béna vagyok még :D dehát basszus minden meg van szabva hogy kell csinálni attól kezdve hogy hogy állnak az ujjaid amikor fogod/használod a kendőt (amit szintén szabott módon kell formára hajtogatni amikor használod) addig hogy melyik irányba fordulsz meg és mikor. Ja és hogy melyik lábbal indulsz el, vagy lépsz be a szobába. De én ettől még élvezem, ha néha a vége felé még frusztrál is az aprólékosság; persze a tanárnők is rendesek meg türelmesek... Csak aztán bejön még az a képbe hogy térdelőülésben kell csinálni mindent... eléggé elzsibbadt a lábam, de csak egyszer váltottam pózt :D büszke vagyok magamra :)
Tegnap meg ausztrál este volt; volt már nemzetközikaja-piknik a folyóparton, meg lesz norvég és magyar este is :) Még Nagaike és Suganuma-sensei is eljöttek tegnap is meg majd a magyarra is jönnek :) remekül sikerült persze, ettünk-ittunk, többek közt tündérkenyeret (tortadrazsés-cukorkás kenyér :D) néztünk egy filmet, és még vetélkedő is volt :)
Most viszont vissza kell térnem a tanuláshoz; általában csütörtökön reggeltől estig vagy órán vagyok vagy magamban tanulok, így péntek este már nem vagyok képes ilyenekre, tehát ma kéne valamit alkotni :D
képek -- hamarosan...

vissza az iskolapadba

Végetért a tavasziszünet, most már véglegesen...Megjöttek az új diákok, úgyhogy eddig velük meg sulikezdéssel voltam elfoglalva, meg még leszek is.... Eddig egy egész órám volt, holnap kettő is lesz, mindkettő 5ös azaz ikkyús-felsőfokú óra :) Na új diákok meg szerencsére jó fejek, mind a magyarok mind az egyéb nemzetiségüek: ausztrál, amerikai, koreai. brit, mongol... van minden :) az ismerkedős este-esték is megvoltak, legalábbis a kaikanban, hát nem semmi buli kerekedett mondanom se kell, remélem nem jelentenek fel nagyon a szomszédok mer igencsak hangosak voltunk illetve voltak 11 után, mert én kb addig bírtam - aznap ugyani elmentünk epret szedni Mattel. jó ez hülyén hangzik de hát csak mi ketten voltunk elég lelkesek -- plusz volt ugye még egy napunk amit levonatozhattunk. hát megérte mit ne mondjak, olyan epreket ettünk és annyit hogy uhhh... :D egy hatalmas eperfarmot kell elképzelni, fóliasátrakkal, ahol az eper ilyen konzolokon van, tehát nem ér le a földre és elérhető magasságban is van. 1000 jenért annyit ehettünk amennyit akartunk, plusz adtak kis tálcát a csumának + kis csokiszósztis.
Haza is hoztam több mint egy kilóval, adtak csini papírdobozt (választható színnel :)) mondanom se kell már alig van pár szem belőle... Némit elajándékoztam belőle pl Abénak mert hát ugye mégis, pláne hogy másnap találkoztunk, mert mentünk vásárolni; főleg az új diákok miatt(2 ausztrál, Courtenay és Perry ill a brit lány, Carli jött velünk Abe kocsijában), végre eljutottam a híres Donki-ba... ami egy áruház telezsúfolva mindenfélével, aminek egy jó része azér...hmmm... kínaiáruház-fílingű. Na mind1, végül azér vettem pár harisnyát meg zoknit ja meg macskakaját :D
aztán a hatalmas vasárnapi dugón átvergődtük magunkat a Waseda Townba(pláza, a Nitori nevű lakberendezési áruház mellett :D <3 Nitori <3) - mire itt megkajáltunk eleredt az eső. Én meg nagyokosan még pulóvert se vittem nem hogy ernyőt mert kb kettőig sütött a nap, ellenben azóta (nem viccelek, tegnap du. óta!) esik. Ill most már elállt. Mindegy így is jó volt, kicsit összeszokni meg beszélgetni az újakkal na meg a tutorommal... mondjuk a szokásos angolról japánra ugrálás agyilag lefáraszt rendesen--- már volt hogy japánul szóltam angol helyett és fordítva nem lényeg.... :) Nitoriban megin nem tudtam ellenállni és vettem szépséges fa evőpálcikákat meg pár tárolódobozt occsóért :) 9 doboz volt valami 500 jen :) párat oda is adtam Csillának mondom minek nekem ennyi :) ő meg cserébe adott mosogatóba ilyen szemétfogó-hálót (mert nem tudtam mi hiányzik az életemből eddig :))
No eperszedő napra visszatérve, a a farmtól még elsétáltunk a híres uszai Hacsimandzsú-szentélyhez amiben nem csalódtunk: gyönyörű békés környezet, kis vízesés, mély erdő, kőlámpások, sőt még némi szakura is akadt bár már nem olyan felhőszerűek, hisz kibukkantak a levelek is már. Hozzáteszem szombaton Oitában mikor elindultunk kirándulni esett meg köd volt, mire Uszába értünk, ragyogott a nap :D úgyhogy mi jártunk jól - kellett is a jó idő, hisz 1 órát gyalogoltunk a farmig, onnan még 40 percet kb a szentélyhez és 50 percet még onnan a vonatállomáshoz...
Edzésben kell maradni ugye :) pláne hogy iskolába is bringázok ha nem fog szakadni... na de kelnem kell negyed hétkor, kicsit rendet kell raknom a lakásban ugyanis mer a sok bulizás meg kirándulás miegymás miatt kezd megin káosz alakulni :( aztn meg első két órám van :( egész félévben kelhetek korán, még jó hogy csak 3 nap van suli :)(hétfő-szerda szabad, bár a kutatáshoz meg a tanuláshoz kell is az a 2 nap majd...) csak azér voltam fel eddig mert a szabályokkal ellentétben valaki este 10kor kezdett mosni kb. Este. tízkor. Mosni. És ez már nem az első eset az elmúlt héten...éljen a koleszos élet :D

It has NOTHING to do with it :D

Április 1 van, bolondok napja. Nem sok bolondságot csináltam, már ha 15 rugó (jen) elköltése nem számít annak - de mint mondtam már annyiszor, nem lehet ellenállni igazán --- ezért a pénzért persze nem 1 hanem 5 felsőt vettem kb, plusz ajándékokat plusz egy dekorációt - lila világítós gömbök füzérben.... 1800 jen... naon baró, csak egy a baj: 110 volttal működik, így nem tudom otthon hogy használom majd -- bár ha a terveimnek megfelelően alakulnak a dolgok, nem kell paráznom az égő-kérdésen :) egyre erősebb bennem az érzés hogy errefele szeretnék élni/dolgozni ha lehetséges. És lehetőleg minél hamarabb :) Na de most ebbe ne menjünk bele, nézzük inkább mi történt elmúlt héten :)
Mozizás címén az Alien 1 és 2 volt műsoron, és hát persze hogy kellően összerémültködtem magam, aminek a többiek valamiért nem örültek, még rám is szóltek - nemtom mi bajuk végtére is én ijedtem meg nem ők... na mindegy. A második amugy egész jó volt, az első háááát ehhh.

A tanulással nem haladtam úgy ahogy szerettem volna, csütörtöktől kezdve valahogy nem akadt időm/kedvem kb szerdáig -.-" magyarázattal persze szolgálhatok: csütörtök délután NAgaike-senseiel találkoztam (végre odaadtam neki az omiyagét, már féltem hogy lejár, mivel még Tokióban vettem...) az érdekes része a történetnek az, hogy előző nap megjavíttattam a biciklimet (800jen jee) így felkerekezhettem a sulihoz, amivel a) megtakarítottam 480 jent b)megvolt a napi testedzésem. Asszem ebben a félévben bringával fogok járni; kb 50 perc alatt odaérek suliba ill. vissza, ráadásul az út felét a folyó melletti bicikli/gyalogúton teszem meg, szóval még a kilátás se semmi :)
csüt. este meg latin parti volt, amiről kb tudott mindenki, végül a körülmények úgy hozták, hogy egyedül mentem el, no de engem nem kell félteni, Nóri a szórakozónegyedben is elnavigál magában (végtére is már voltam kétszer is a PEI nevű helyszínen ami alapban a "gaidzsin-bár" azaz a külföldi-bár (azét vannak japán vendégek is) :). A navigáció amugy télleg nem probléma, csak annyi fura hely meg alak van arrafelé hogy hajj. Nem unalmas na, csak ne próbáljanak beszervezni a hostess klubokba mer jujj. Bár alkatilag nem fenyeget a veszély asszem :D:D:D
Latin partin persze volt csomó japán meg a jófej amcsi tanár, Ed, és tekintve hattalmas salsa- és merengue tudásomat (hány salsaórán is voltam össz? 10? 12? :D), én voltam az akivel a figurákat bemutatta jee :) sőt még a férfi-részt is táncoltam pár figuránál ---elég fura volt mit ne mondjak, sőt a bonyibbakat meg se tudtam csinálni... -.- de kihívásnak nem rossz. Az óra vége után szerencsémre megjelent Kódzsi is, aki épp a negyedik partijánál/kocsmájánál tartott tekintve hogy aznap volt a diplomaosztó és hát ugye ünnepelni kell :D ez asszem nemzetközi :) na a lényeg, hogy (talán utoljára) táncoltam vele. Na meg megittunk egy-két italt. Kipróbáltam a helyi, blow job nevezetű specialitást (baileys jellegű ízügyileg), amit kéz nélkül kellett kiinni a felespohárból. Sikerült természetesen ;) majd Kódzsi és barátai rábeszéltek a Flaming Dr. Pepper nevű italra (könnyű volt mivel meg lettem hívva :)) aminek az a különlegessége hogy a lángoló fekete töményt bele kell dobni egy pohár sörbe és miután kialudt a láng az egészet egy húzásra meg kell inni. Mondanom se kell össze vissza kentem magam de vidám volt na :) Remélem Kódzsival még lesz alkalmunk táncolni párat, jó párost alkottunk - legalább valamiben :) Partiról hazamenet az egyik izakaya előtt pár fiatal japán próbált angolul jópofizni, persze csak messziről (már megszoktam) de most vissza kellett szólnom, hogy értek ám japánul :) ezen persze meglepődtek, de náluk csak én lepődtem meg jobban, amikor egy ismerőst fedeztem fel köztük- az egyik maláj diák az egyetemről velük volt. Mindenki diplomaosztót ünnepelt :)
Na másnap meg még egy parti várt ránk: eszemiszom Kódzsival és Erikoval búcsúzóul... 3 órát töltöttünk el, beszélgettünk mindenféléről, és egy játéknak köszönhetően a szexualitás is szóba került... fogalmazzunk úgy hogy sokat megtudtunk egymás/ különböző kultúrák ilyen jellegű szokásairól és tudásáról illetve arról hogy hogy megy a szexuális nevelés pl Japánban... megdöbbentő és kicsit szomorú ugyanis, hogy a lányok kb semmit nem tudnak ill nem oktatnak nekik semmit, nem beszélnek általában ilyenekről stb. Wow. ÉS nem 15 éves lányokról beszélek hanem huszonévesekről. Wow. No comment. (a fiúknál szerencsére jobb a helyzet... )
az izakaya után persze együtt visszamentünk a kaikanba, ahol az utolsó képek elkattogtatása után majdhogynem könnyes búcsút vettünk egymástól.... Mindketten hiányozni fognak, különösen Kódzsi... Jókat beszélgettünk meg jókat táncoltunk együtt. Nade talán még megyek Kanszaiba, hisz meg akarom Kiotót alaposabban nézni meg Oszakába is vissza kéne menni mert mert az egy tök jó hely :) Úgyhogy akkor még találkozhatunk :)
Na de elég a szomorú témákból, hisz pl vasárnap elmentünk mi cserediákok HANAMIzni, azaz a cseresznyefák alatt enni-inni-dumálni, és mivel jó időnk is volt, jó hangulat kerekedett - mint ahogy azt már megszokhattuk. Remélem az újonnan jövő diákok is be fognak illeni a csapatba, mer ha nem -- hát akkor nem, ő bajuk, nem erőszak a disznótor. Lassan elkezdődik ugye az új szemeszter, már láttam egy új embert is itt a kaikanban ma :) Jari meg Eva összeköltöztek egy 2 személyes szobába, segítettünk áthordani a cuccaikat, huh hát nem semmi mennyi minden összegyűlik fél év alatt ám :) amugy tök szép nagy a lakosztály, nagy nappali-konyha, külön háló, nagyobb fürdő, előszoba... igazából egész fura volt újra nagy (azaz 17 négyzetméternél nagyobb)helyen lenni... hazamegyek aztán lesokkolódok majd a saját házunktól amiben huszonx éve élek :)
Na meg megkaptuk a kurzuskínálatot. Hát 4-5ös japán órák lesznek, kutatás, meg japán internetes társadalom japánul, ha lehetséges, majd meglátjuk, hétfőn (HÚSVÉT HÉTFŐN) kell interneten felvenni az órákat. Csodás.
NA még jó dolog: vasárnap este még elkerekeztünk páran egy közeli parkba, ahol mégtöbb cseresznyefát, lampionfüzéreket, japánkertet stb láttunk, sajnos fényképezp nem volt nálam de! Visszatértem ise még hisz kedden Abével, tutorommal ugye, elmentünk kettesben kocsikázni a Kudzsu-fennsíkra meg egy függőhidat megnézni :D az egész nap nagyon szuper volt, rengeteget nevettünk, zenét hallgattunk/énekeltünk, magyart is japánt is meg angolt is :D különösen Ákos tetszett neki - mi lett volna ha még érti is. JA amugy próbálta énekelni a magyar szöveget több dalnál is, több kevesebb sikerrel :F de legalább próbálta :) na meg persze dumáltunk meg viccelődtünk egész nap :) oh meg főztem neki/nekünk ebédet: sajttal/baconnal töltött rántott csirke, majonézes kukorica újhagymával, krumplipüré. Jó magyar asztalra való étkek mind; szerencsére jól is sikerült úgyhogy tíz ujját is megnyalta utána :) nekem meg tiszta nosztalgikus volt :) hozzá kell tennem hogy zsemlemorzsát én csináltam száraz kenyérből - és persze hogy elfogyott az utolsó csirke ELŐTT. Úgyhogy végül én egyel kevesebb bundás pipit ettem, dehát mindegy, én ehetek majd otthon annyit amennyit akarok (ugye?)
[már megin esik... a bicikliszerelő aszondta h 50 nap esik Oitában egy évben. Piha. Akkor kb mostantól nem kéne esnie augusztusig...]
Na meg beszélgettünk kicsit angolul is, a címben szereplő 'it has nothing to do with it' kifejezést tanítottam meg neki (már nem tudom mi kapcsán), és meglepő, de rengeteg szituációban használható ám :) na a legviccesebb beszélgetés viszont az volt amikor valamiért felhozta, hogy a nevek hogy változnak házasság esetén. Aszondja, hogy akkor én, ha összeházasodnánk, Abe Nóra lennék.És hogy ez jól hangzik-e nekem. :D Mondom megtarthatom végülis a saját nevem is, nem muszáj átvenni, de ha ő szeretné akkor felveszem a nevét... na meg hogy a gyerekeinket hogy hívják majd? Japán nevük legyen? Vagy angol? kérdi ő. Mondom fiút vagy lányt szeretnél? :D na meg: hogy legyen az esküvő? : Japánban meg Magyarországon is? mondom ja az úgy jó :D na mind1, a végén már gurultunk kb a nevetéstől. Aztán estefelé, a park után udonoztunk egyet, és akkor már (picit) komolyabban is beszélgettünk... Egy szó mint száz, egész jól összebarátkoztunk (na nem mintha eddig rosszban lettünk volna). Csomót fotózkodtunk, modellpózos képeket (:D próbáltunk komoly arcot vágni meg drámaian pózolni, kis sikerrel :)) meg közös képeket is csináltunk (megegyeztünk, hogy cukik vagyunk :D), oh, meg  megálltunk egy gyönyörű kis szentélynél/parknál egy hegyoldalban... csomó piros torii vezetett a szentélyhez magához, a szakura épphogy csak elkezdett nyílni, a kis park a csörgedező patakkal... tiszta romantikus volt lehetett volna :D De télleg, az egész napban az volt a jó hogy együtt töltöttük :D (ő is így gondolta... éééédes :D) remélem lesz még ilyen.
Oh tegnapelőtt este Charlotte is visszajött Koreából, tegnap beszélgettünk is vele meg kapott tőlünk tortát :) elmesélte mi mindenen ment keresztül- nem semmi a csaj hogy így is visszajött és küzd. Elég csak annyi hogy nagyon beteg volt, több műtétje is volt: (
Még egy jó hír, hogy Yuta-san, egy ismerős japán diák is ideköltözött a Kaikanba, egyik segéd-házmester ő lett (tekintve hogy tud japánul, angolul, kínaiul... :)) már többször is beszélgettem vele suliból menet-jövet, jófej meg kedves - kellemes változás a hát, mondjuk úgy nem túl szívélyes, kínai srác után :)

Na mai napról már beszéltem, vásárlás volt, meg végre felraktam és retusáltam az összes eddigi képet, tessék nézni :) holnap Ashley szülinapja meg Mina névnapja - karaokezni megyünk, két ilyen dalosmadárral mi mást tehetnénk? :D

Kellemes áprilist mindenkinek! (Nálam már 0.01 van :))

blog

Ehhehehe nézem már 2 hete nem írtam, szorrrrii. Nézzük mit is csináltam :D
március 10én beteg lettem - mint a kirándulótársaim közül majd' mindenki. Hiroshima flu. Mittomén mi volt, de nem volt kellemes. És én még nem is voltam hasmenéses, talán azért mert étvágyam se volt igazán 2 napig... Csilla próbált etetni finom levessel, az angyal, de abból is csak egy fél csészével tudtam enni kb. Csak feküdtem meg aludtam. De ez bevált mert 12-ére 90%osra meg is gyógyultam. Így viszont nem tudtam kikísérni Ami-chant amikor hazament 11-én :( Mindig amikor ránézek Kame-chanra eszembe jut, és hiányzik a drága... kicsit unalmas az élet itt a kaikanban, nincs nagyon mit csinálni... beszélgetés, filmnézés, közös főzés néha :) pl Seulgi toppogija kegyetlenfinom volt :D finomanszólva kétpofára zabáltuk, hiába volt csípős :D ezt persze megelőzte a koreai bolt felfedezése, vettem is néhány érdekes italt/ételt : rizs makkoli (alkohol, viszonylag alacsony alkoholtartalmú, édeskés), rizses üdítő, rizsdarabokkal! meglepően jó volt :) na meg mangó meg gránátalma. a gránátalmásat még tartogatom kicsit. na meg koreai ráment is vettem, adandó alkalommal megeszem.... most egyenlőre a meglévő kajáimat kéne mert rámrohadnak kb.... de mindig ez van, elmegyek a Marukyóba, és veszek halom zöldséget, kis tofut, kis spagettiszószt, kis izét kis hozét, merhogy ezt is kéne csinálni meg azt is aztán rájövök hogy igenám de mindehhez két hét kéne, úgy hogy mindennap főzök ami azért nem mindig jön össze ... ma is kidobtam két nagy sárgarépát :( a káposztát meg dinsztelt káposztának akarom mert az az egyik kedvencem :D igaz hogy sültekhez való de magában is meg tudok enni egy halommal :) próbáltam csinálni már egyszer de rossz fajta káposztából így az állaga trutymákos lett, ízre mondjuk kb rendben volt.
Koreai bolt után elmentünk Tokiwába és rájöttem mit ettem régen: OLÍVABOGYÓT. kb két-háromszoros áron mint otthon, de vettem egy kis üveggel.... ahhh mennyei :)
 na meg vásárlás után beugrottunk a fánkoshoz mert ránkjött az édességehetnék, pláne a Tokiwa édességszekciója láttán ---- többezerjenes bonbonösszeállítások, gyönyörű tavaszi japán-édességek, mocsik, torták, mmmmm... nade a lényeg hogy kitaláltam hogy csináljunk házilag fánkot, végülis nem olyan bonyolult :) Eva, Seulgi és Jari is támogatták a tervet ugyhogy a közeljövőben ezt is megejtjük.
Még egy koreai finomság: juzucsa. Citromos jellegű tea. ami kb lekvárnak néz ki az üvegében de nem az. és uhhhhh. Seulgi csinált nekünk a toppogi után... muszáj lesz vennem egy üveggel legközelebb - már ha lesz pénzem. Mer ösztöndíj még nincs :( talán hó végén... pedig áhh, tegnap is csajos napot tartottunk, bár csak hárman mentünk végül, de ettünk Italian Tomatoban meg nézelődtünk a belvárosban/áruházakban.... ja persze Seulgi bevitt minket egy boltba ahol annnnyira gyönyörű é egyedi és kreatív ékszerek meg mindenfélék vannak hogy nem bírtunk magunkkal és venni kellett pár szépséget :D én egy kékes színű kendő/sálféleségbe meg egy hozzá passzoló, kristály/gyöngyös jellegű karkötőbe szerettem bele - mindez összesen 1540 jenért, a hülyének is megéri :) aztán bementünk a Forusba és vettem egy tonna japán könyvet - nyelvvizsga-jelentkezési lap, szövegértés-felkészítő, nyelvtan-felkészítő, bunkei-szótár, N2 szintű nyelvvizsga-szabály+mintatesztsor meg egy szakácskönyv a lista :D  az a szép hogy most nagyon kedvem is meg lendületem is van tanulni, úgyhogy napjában 2-3 órát simán meg tudok csinálni és nem unom - persze még az elején vagyok, de pl a szókincsből felkészítő könyv nagyon király, tudom javasolni mindenkinek - hasznos szavakat tanít meg, nem úgy mint egyes khemm tankönyvek khemmm  chuukyuuichi/ni khemm shiru khemm khemm.... ma is John kezébe került a könyv , végiglapozza - eredmény: nekem kell ez a könyv, hol vetted? (pedig ő még 3kyuu szinten sincs, mégis ezt mondta egy 2kyuus könyvről...) A lényeg hogy nemérdekel semmi, júliusban át fogok menni ezen a nikyuun vagy N2-n (új neve a szintnek). És aztán decemberben az N1en is. Következő szemeszterben ha lehet felveszem az összes 5-6os szintű órát (1kyuu és fölött, elméletileg), és a) meghalok b) de komolyan, éjjel nappal tanulok, nem élek (annyi) társadalmi életet c)felfejlesztem a nyelvtudásom überszuperre :D legalábbis vizsgák szempontjából :) ja és elkezdem a szakdogát. Hehhh :D a kawaii-kultúráról akarom írni, úgy döntöttem, mondjuk lehet hogy ehhez tanárt is kéne keresni... -.-"
Na könyvesbolt után meg vgignéztük a butikokat... ááááááh tavaszi ruhááák  meg cipők meg táskák áááá :) keeeellll... na jó cipőt vettem Oszakában (fehér lenszerű anyagból + masni amin csillivilli gyöngyök/kristályok/izék vannak) de az magassarkú kicsit, kell egy lapos is :P
na de ne csak a tanulásról meg anyagiakról beszéljek: teknős. Mint említettem rám lett bízva Kame-chan, és örömmel jelenthetem hogy naggyon jól van a kis mocsok :) most is itt teper, sziklát mászik meg minden :) már eszik is egész rendesen, úgyhogy bízom benne, hogy egyre virgoncabb és nagyobb lesz. Túlélte a telet :D mondjuk esténként még hideg van, meg ma is szakadt az eső de mult héten durva melegek voltak - szombaton forró és erős szél volt, napsütés aztán meg beborult meg villámlás meg minden... még jó hogy moziba mentünk - megnéztük a Nine c. musical/filmet.... hát nem voltam elvarázsolva... a szereposztás brilliáns, Fergie, Nicole Kidman, Penelopé Cruz, etc  de szükséges is volt mert a sztori... hát nem volt sztori kb... a dalok egész jók voltak, de ihhh. Nem ajánlom moziba. Majd az Alíz csodaországbant nézzük meg legközelebb ha mindenigaz. Az tán jobb lesz :). NA meg lesz Sex and the City 2 :D
Vasárnap meg elmentünk Jessehez, mert  egy Ethnic Bros (mexikói kajálda)-ban töltött este közben kitalálta hogy ő majd csinál nekünk ennél jobb mexikóit. És igaza lett. :D csak ennyit tudtunk rá mondani: DAMN!!!  és kb 4-5 harapás alatt benyomtuk a babos-csirkés-guacamoles-sajtos-salátás-salsás tortillát. Nem egyet. :D A babpasztában én is besegítettem :) (szigorúan instrukciók alapján, hosz a mexikóihoz nem sok közöm van...)plusz megtanultam a "caveman-can opener" (ősember-konzervnyitó) használatát - fontos készség :D NA meg lementünk a folyóhoz, ahol ismét húszévesnek éreztem magam - ráültünk a nagy betonkövekre amik benn voltak konkrétan a mederben, és tűzijátékoztunk - kb csillagszórók voltak, nem kell megijedni :) csillagos égbolt, hideg szél, csobogó víz, szikrázó "varázspálcák", barátok -- mi kell még? mondjuk a hideg szél nem kellett volna -az a két doboz sör nem melegitett fel. Egyszóval kellemes este volt.
NA még érdekesség: virágzik a szakura!!!! miért nem ezzel kezdtem mi? :) tekintve hogy ma pára/felhő/eső volt, nem volt annyira l

képek

No felraktam a képeket, a második adagot legalábbis (tudom logikus vagyok nagyon). Lehet nézni Picasan meg a diavetitőn itt jobbra. Ezzel együtt a régi képeket levettem a netről - kellett a hely az újaknak.
Holnap mennem kell tízre suliba és eléggé náthás vagyok ugyhogy alvás, az élménybeszámolót majd később :)

otthon édes otthon

Végetért a nagy utazás. Rengeteg élménnyel meg némi náthával érkeztem meg tegnap este  nyolc körül. Na meg rengeteg cuccal és ajándékokkal ;) De azt hiszem az élmény a lényeg :D
Oszakáról már írtam... így visszanézve, talán azért met akkor voltam a legfrissebb még, de az a város tetszett a legjobban. A közlekedés egész olcsó, könnyen lehet navigálni, a városrészek ahol jártam mind tetszettek, és bár tényleg nagy, mégse annyira óriási és bonyolult, mint Tokió. A hosztelünk mondjuk egy érdekes környéken volt -- tele idős emberekkel meg szakadt, lepukkant épületekkel... a hosztel maga ok volt, pláne hogy volt japános közös fürdő amire igencsak rákaptunk így fél év után -- nem is tudom miért nem mentem el eddig... na persze mindig volt valami más, ugye. Szóval közös -nem koedukált fürdő, ahol a forró vízben lehet ázni meg relaxálni. Persze forróbb mint az otthoni termálvizek (legalábbis amikbe én szoktam bemenni) így hozzá kell szokni, de az eredmény megéri: az ember teljese teste átmelegszik és a bőre is gyönyörű sima lesz. Mondjuk a fürdő az első emeleten volt, mi meg a kilencediken laktunk, még jó hogy volt lift :) bár elég türelmetlen volt mer alig lépett be az ember már csukódott be, és hat helyett három embert bírt el (érdekesen volt kalibrálva.... ehh) de legalább nem kellett lépcsőzni. A szoba télleg egy kis lyuk volt, ágy, minihűtő, kis asztal, tv, egy polc meg egy összehajthatós szék, na meg ablak. A tévé nem volt rossz mert tudtam követni a korcsolyát mikor otthon voltam (nem sokat :)). Sztori: bekapcsolom a tévét, váltok egy csatornát, hát mit nem találok (délelőtt 11kor)? pornót. Csodás mondom. Azt mondjuk tudtam hogy Japánnak van a legnagyobb pornóipara de eddig sikerült félig-meddig elkerülni a dolgaikat (azért félig meddig mer minden boltban ott vannak a magazinok a polcon, jól látható helyen).
Oszakában amúgy miután kipihentük a hajókázás fáradalmait (senki nem tudott igazán aludni, zajban meg összezsúfolódva csomó idegennel, akik közül egy igen kedves és tapintatos bekapcsolva hagyta az ébresztőóráját hajnal 5-6 körül és vagy nem volt ott vagy nem ébredt fel rá de a lényeg hogy nem kapcsolta ki és sikeresen felkeltette a fél hajót. Béke és harmónia jee.) na szóval miután pihentünk a hosztelben (egy kisebb helyi felfedezőút során amikoris a soksok öreggel-alkesszel meg a szakadt épületekkel találkoztunk) bementünk a városközpontba, egy nagy bevásárlóközpontba konkrétan... na most a nagy azt úgy kell elképzelni hogy a hatalmas metróállomás ahol több vonal is összefut már össze van épülve az üzletsorral a metrószinten, tehát végeredményben egy nagy plázában kódorog az ember és igyekszik kitalálni. Majdnem eltévedtünk, aztán az információ pultos/lottózós néni (hivatalosan is ez volt a 2 feladata :)) segített. Na aztán megtaláltuk a vágyott éttermet is ahová este visszamentünk - foglalni is kellett este 9re... amugy az egész utazás során problematikus volt a japán éttermek mérete -- valahogy nem sok van felkészülve 9 fős csoportokra... valamelyiknél még 4 ember elhelyezése is problémásnak tűnt..
Este különben vacsoráig bejártuk a híresebb utcákat Shinbashi környékén, rengeteg neon, nyüzsi, stb... meg olyan bevásárlóutca hogy na! az ember megy megy megy az árkádok alatt és NINCS VÉGE! majd egy hatalmas kereszteződés jön (kisebbek is vannak persze közben... nehogy békésen mehessen az ember ugye), átmegyünk rajta, és kb mégegyszer olyan hosszan megy tovább a boltsor. Csak végigmenni rajta fárasztó :) A prtékákról nem is beszélve... harisnya/zokniüzlet, cipőbolt (vettem is egy szépségeset, aztán persze nem tudtam bulin hordani mert esett és hát a fehér cipőnek nem tesz jót), ruhák, kaják, könyv, CD, (Book-off!! - népszerű használtkönyv-média lánc) táncosbolt, Loft (extra papír/ajándékbolt), Starbucks (alap) ...
Másnap ehhez képest elmentünk a várhoz, ami sokkal nyugisabb volt :) aztán Ame-mura ami meg őrült volt de vicces :)
A Nara-kiotó kirándulás volt talán a legfárasztóbb: nem láttunk értelemszerűan sokat, Tódaidzsi, őzek, a Kófuku-dzsi gyönyörű pagodája, meg hát az odavezető út/parkok. Kiotóban ismét találkoztunk Rjószukével, akivel még Fukuokában majd Oitában partiztunk, és ő vitt minket várostnézni meg enni :) kicsit drága helyeket választott de persze megérte. A templomok kötül a Kinkakudzsit meg a Kiyomizut és környékét tudtuk megnézni - mit mondjak? gyönyörű mind... esegetett az eső itt is (Narában szép idő volt még) de valahogy az az érzésem hogy a felhős szomorkás idő nagyon illik ehhez az országhoz, sokkal misztikusabb, sejtelmesebb a hangulat ilyen időben -- valahogy a tájak is szebbek, különlegesebbek, a színek tompábbak, nem olyan harsogóak, bántóak mint vakító napban...
Este lett mire Gionba értünk, ott csak kicsit mászkáltunk, de télleg olyan mint a gésás filmekben :) még gésákat/maikókat is láttunk! Épp szálltak be egy taxiba a hangszereikkel :) Sőt láttunk kettőt előtte is a városban szóval szerencsések voltunk :) én nem is mertem számítani rá, hogy látjuk őket. Vacsorára a híres unagi azaz angolna volt - kilátással a kabukiszínházra és a folyóra/partra... hoppá :) mondjuk 1700 jen volt (3400 forint körül)... dehát egyszer élünk, vagy mi :)
Nah Oszakáról már meséltem, de hát Tokió: az út az kegyetlen volt rengeteg átszállással, és hát rohanni a csomagokkal lépcsőn fel-le ismeretlen állomásokon---
A hosztelbe jó későn érkeztünk meg és persze ott nem volt lift már, így az egész nap hurcibált bőröndöt még fel kellett küzdeni a másodikra. jee. amugy 2 körmöm is letörtem az út folyamán :( egyéb foltokról meg sebekről nem is beszélve.
Tokióban másnap kezdtük a felfedezést: Shibuya, vásárlás-nézelődés--- naná :) aztán meg Akihabara, az elektronikai cikkek és a maid-cafék hazája. De erről talán később, ugyanis mennem kell be suliba aláírni pár papírt hogy kapjak ösztöndíjat amire szükség is lesz., elköltöttem ugyanis a félretett pénzem plusz még 50 ezret az otthoni kártyáról, így az utazás 140+EZER  jenbe jött ki... na jó de vettem 2 drágább cuccot is egyet magamnak egyet meg ajándékba plusz egy csomó egyéb szuvenírt :) kérdés hogy viszem/küldöm őket haza?!