egy hónap!!!

Hát igen eltelt egy hónap anélkül hogy írtam volna bármit is ide. Tanulás, szociális élet, Golden week - kirándulások, tanulás, tanulás, szociális élet, tanulás, tanulás, teaceremónia-klub, tanulás, filmnézés, szociális élet, tanulás... na kábé erről szólt az elmúlt hónap röviden és tömören. REmélem megbocsájtanak kedves olvasóim hogy kevesebb időt töltök az interneten és igyekszem élvezni a maradék 3 hónapot amit még itt tölthetek az itteni barátaimmal akik egy részét valószínüleg sose fogom látni ezek után, vagy ha igen, az már nem lesz ugyanaz :(:(:( bár hozzáteszem, egyre többször gondolok arra, hogy jó lesz az tthoniakkal találkozni, családdal, barátokkal, a régi ismerős helyekre elmenni, magyar ételeket italokat fogyasztani, magyar zenékre táncolni, japánul kritizálni a "gáz" embereket körülöttünk úgy hogy foggalmuk sincs miről beszélünk - na nem mintha ezt szoktam volna csinálni; csak úgy példaként :D mondjuk titkos nyelv itt is akad -- na igen, le vagyok maradva a magyar szlenggel is, kíváncsi vagyok már mik a legújabb kifejezések meg ilyenek :D

Na egy kicsit a történésekről is --- voltak vicces welcome-partik, amin megin bebizonyosodott hogy (egyes) japánok bizony NAGYON nem bírják a piát (micsoda meglepetés), na meg az is hogy megin vidám társaság van a kaikanban, közös iszogatások-beszélgetések és közös tanulások (bizony!) közepette töltjük napjainkat-- ja és közös testmozgással, pláne hogy itt a tavasz és nem esik olyan sokat az eső se már, úgyhogy a parkolóban felrajzoltunk egy four-square- pályát. Ennek az (amerikai?) labdajátéknak az a lényege röviden, hogy négy négyzet van, mindegyikben egy ember, és a labdát kell a másik négyzetébe passzolni... vicces na; kicsit kidobó-jellegű. Az különösen vicces volt, amikor egy nap kisiskolások jelentek meg a kaikan "kapujában", és elkezdték nézni ahogy játszunk, majd egyre közelebb és közelebb jöttek, aztán megkérdeztük persze hogy van-e kedvük játszani, és naná hogy volt, mi az hogy :D egészen belejöttek, sőt tiszta agresszívak lettek a végén, kíméletlenül igyekeztek kiejteni a náluk 2-3szor nagyobb külföldieket :D NaAmi vicces volt, hogy külön neveket is kaptunk; mivel én a Shibuyás pólóm viseltem, hivatalosan is Shibuya-san lettem. :D
Ez már pár hete volt, és a kisfiúk párszor átjöttek már azóta, de én akkor pont nem voltam ott, és állítólag kérdezték hol van Shibuya-san :D:D Na meg egyszer Seulgival mentünk bicajjal, a gyerekek pont jöttek ki a közeli suliból, és ahogy megláttak, elkezdték kiabálni hogy Shibuya-san Shibuya-san :D na mondom hihetetlen, pont azok a gyerekek, és pont emlékeznek rám :D
Salsán is voltam párszor, nem elégszer, pláne hogy Colleen Hong Kongba megy júniusban gyakornoknak:( de amikor voltam , akkor tanultam jó pár új figurát, többé-kevésbe mentek is, hála a tanárnőnek meg Ednek, aki angoltanárként dolgozik, de latin táncot is tanít (merenguét) a PEIban... ő is egy nem semmi arc, és nem csak mer jól táncol :D volt velünk karaokézni is egyszer, meg egyik welcome-partira is eljött a kaikanba, ráadásul hozott tequilát :D az mi :) Ellenben Kouji igencsak hiányzik salsa-órákról meg egyébként is :( valamiért sokat gondolok rá... úgy volt hogy lehet hogy idejön Golden Weekre látogatóba de nem jött össze :(
Különösen a 24-i Caltiás partit élvezte volna hisz az az este egy igazi klubos-táncolós-dj-s ereszdelahajam volt.... aaaaaahhhh első Óitai igazi klubélmény! Hihhetetlen! Jó zene, sok sok hely tanácolni és sok sok táncoló ember!!! Volt egy két fura figura is meg egy-két igazi táncoslábú, még pár fiú is! Igen, táncoltam japán pasikkal, Óitában, úgy ahogy kell O_O még mindig nem térek magamhoz. Na és a zene - sztár-DJ is volt vendégként, de a többiek is jól nyomták! soksok RnB meg klubzene; féltem hogy elektronikus zene lesz nagyrészt de szerencsére nem így volt :D
(Egyébként most a naptáramat nézem hogy mit is csináltam elmúlt hónapban; mit ne mondjak tele van firkálva)
Oh igen, Abével egyre jobban elvagyunk, elmentünk moziba együtt, meg hát a magyar-tutoros estén is persze egymás mellett ültünk és egész ... érdekes volt, pláne a felelsz vagy mersz része... nameg amikor szegényt leöntöttem egy fél pohár borral pedig nem is voltam részeg de komolyan... a szem-kéz koordinációmat javítani kéne asszem... Ja és azt nem is mondtam ki volt a házigazda aznap: Murakami Haruki!
Bizony, Mina tutorja a híres író druszája, 100%ban :D
az aznapi másik érdekesség a helyszínnel kapcsolatban: 4 literes műanyagpalackos whisky. O.O megkostoltam. Kólával. De még úgy is borzasztó volt. A fiúk mindenesetre itták. Egészségükre. :P
Na tanulásról írjak kicsit? írok. Brutális. Minden órám japánul van és a szókincsem fejlődik ugyan de nincs erőm minden új szót memorizálni pedig kéne. Ja és nyelvvizsga júliusban.
No és beléptem a teaceremónia-klubba is :) mer nincs elég elfoglaltságom, így a szerda délutánom e hagyományos japán művészeté - elegáns, kifinomult, lélekemelő, aprólékos, szigorú és fárasztó - szeiza, ugye--- ami kb térdelőülésként lehetne definiálni, és ugyan fejlődök szép lassan (a napi bicajozás is segít), de sokszor muszáj másként ülnöm (szerencsére a tanárok nem túl szigorúak ilyen téren.)
Na meg a seikyouban is "dolgozok" ami nagyrészt a keddi értekezletekre járást jelenti, amiken szintén nem értek mindent :( ami elég frusztráló :( de amit meg kell csinálni megcsinálm, a home stay-es dolgokat csináljuk mi (egy kínai lány Mina meg én) meg majd lesz egy cserediákos előadás/beszélgetés, plusz pár iskolai esemény amin majd biztos segíteni kell: egészségnap, sportversenyek, stb...
Golden week amugy remek volt, bicajoztam egyedül Beppuba, megállva fényképezni, pláne a strandnál... ahhh túúl széép :D aztán hármasban elmentünk Saganoseki felé, 17 km csak a célunkig - vízpart természetesen. Elfáradtunk, leégtünk, de megérte :) még a vízbe is bementünk térdig :) és persze a táj... meg a tenger... mondjuk ha nem fogyott volna el a bicikliút, tovább is lehetne menni a tenger mellett ,de így elég veszélyes, szerpentin meg kocsik, nem túl jó kombináció... Goldenweek végén elmentem még Abével meg Minamival hármasban enni meg karaokezni (nem volt semmi, ugráltunk, énekeltünk, táncoltunk meg amit kell), összességében tehát remekül sikerült a május eleje

Ez a hét meg nagyon brutális volt, és nem is a legszerencsésebb finoman szólva...az iskolai stressz az alap ugye, fogalmazásokat kell írni, nyelvtanokat tanulni, példamondatokat kiagyalni, párbeszédeket írni-begyakorolni-előadni,órákon figyelni - van pár uncsi persze... Na meg a kutatást is el kellett kezdenem a szakdogámhoz/kutatási projekthez ami ugye kettő az egyben :D
Na és akkor nincs elég bajom, kedden elvesztettem a szobakulcsomat. O.o Megyek bringával suliból angolórát tartani, megyek át az alagúton (még mindig kicsit kényelmetlenül érzem magam az alagutakban, de nem vészes) egyszercsak hallok valami fura hangot, talán üveg? meg mintha valami nekiment volna a lábamnak is. Azt gondoltam valami szemét vlt, megálltam, hátranéztem, meg hogy nem vérzek-e vagy valami, de semmi, eh mondom ok. Erre mire hazaérek, nyitnám ki az ajtót (persze majd bepisiltem közben....) a kulcsom sehol. Kipakoltam az egész táskám, semmi. Ugyhogy valószínűleg kiesett bicajozás közben a hepehupákon a táskám zsebéből. Na jó mondom mi legyen, írok Yutának, a segéd-házmesternek, hogy mi a szitu és hogy segítsen legyen kedves. Szerencsére megjött, aztán telefonált ideoda, kiderült nincs pótkulcs, master kulcs van de nem nyitják ki az ajtót mer akkor nyitva lesz hagyva és jujj. Há mondom magamban kurvajó, nem igazán izgatna a dolog, úgyse mennék sehová de itt nem illik ellenszegülni igazán annak amit mondanak szal mondom jó. Le voltam izzadva, fáradt voltam, alig aludtam előző éjjel, suli meg angolóra szellemileg, a sok biciklizés meg fizikálisan lefárasztott ... és akkor hogy vissza kéne menni megkeresni a kulcsot. Este fél hét volt kb. Ja és Yuta se ért rá igazán. Mondom mi lenne ha Abét felhívnánk hátha tud segíteni (meg van kocsija ...) Kiderült neki is lett volna dolga de ennek ellenére jött és segített - elmentünk hát keresgélni az alagúthoz, vele volt egy munkatársa meg Minami is, négyen keresgéltünk, nem volt meg persze. :( aztán elmentünk a rendőrbódéhoz és kitöltöttünk egy papírt hogy ezt és ezt elvesztettem. Ekkor volt 8 óra. -- (tanulság: a tutorom még mindig egy angyal :D) nade este volt már, még jó hogy szerdánként nincs sulim... Persze kedden van onszen nap lenne nekem ugye, és már alig vártam, mer ugye egy hete leégtem a nagy bicajtúrán és épp meggyógyult már a bőröm úgyhogy be tudtam volna már menni a 43 fokos vízbe ... ehh mondom fasza. És még aludnom sincs hol. Dehát azér vannak a barátok -- Jarinál meg Evánál aludtam végül, merhgy nekik kétszemélyes szobájuk van, nappalival meg heverővel :D meg is etettek-itattak meg minden :) úgyhogy végül megoldódott, másnap reggel meg kinyitotta a gondnokbácsi az ajtóm, de persze az aki a kulcsokér felelős a suliban épp el volt utazva ugyhogy nyitva kellett hagyni - tekintve hogy Óitában lakok nem Pesten a nyóckerben nem igazán aggódtam... másnapra meg csináltak nekem másolatot, úgyhogy megoldódott a nagy probléma :) hozzáteszem Apa százszor jobb másolatot csinált volna, khemm khemm, dehát a lényeg hogy működik...
Szerdán voltam teaceremónia-klubon délután (miután kialudtam magam...) és úgy látszik felfogták hogy járni akarok mer megmondták mennyi a klubdíj és hogy oké e. (még jó - 1500jen/hó nem túl sok). Na de aztán ugye gyakoroljuk a témát... márminthogy a teakészítő szerepében is (mer eddig főleg a vengég szerepében voltam ami szintlnhát mit ne mondjak elég béna vagyok még :D dehát basszus minden meg van szabva hogy kell csinálni attól kezdve hogy hogy állnak az ujjaid amikor fogod/használod a kendőt (amit szintén szabott módon kell formára hajtogatni amikor használod) addig hogy melyik irányba fordulsz meg és mikor. Ja és hogy melyik lábbal indulsz el, vagy lépsz be a szobába. De én ettől még élvezem, ha néha a vége felé még frusztrál is az aprólékosság; persze a tanárnők is rendesek meg türelmesek... Csak aztán bejön még az a képbe hogy térdelőülésben kell csinálni mindent... eléggé elzsibbadt a lábam, de csak egyszer váltottam pózt :D büszke vagyok magamra :)
Tegnap meg ausztrál este volt; volt már nemzetközikaja-piknik a folyóparton, meg lesz norvég és magyar este is :) Még Nagaike és Suganuma-sensei is eljöttek tegnap is meg majd a magyarra is jönnek :) remekül sikerült persze, ettünk-ittunk, többek közt tündérkenyeret (tortadrazsés-cukorkás kenyér :D) néztünk egy filmet, és még vetélkedő is volt :)
Most viszont vissza kell térnem a tanuláshoz; általában csütörtökön reggeltől estig vagy órán vagyok vagy magamban tanulok, így péntek este már nem vagyok képes ilyenekre, tehát ma kéne valamit alkotni :D
képek -- hamarosan...