Fogorvos, shopping és más kellemes élmények

Ma megtörtént a félelmetes Fogászati Ellenőrzés. 2 éve voltam kb utoljára :) a vicces hogy a doktornő emlékezett, és mondta is,  hogy milyen szépek a fogaim, meg jól ápoltak stb. LOL gondolom magamban: ha tudná hogy naponta 1x mosok fogat, semmi fogselyem meg egyéb mókák, sőt, van hogy ha naggyon lusta vagyok még az t az 1x-it is elhagyom ... szóval, leülök a székbe, , doki tükörrel matat jobbról, hát nem egy kollegina  (fiatal, szőke lányzó) is odahajol és nézeget balról? ettől viszont nevethetnékem támadt, mert olyan volt, mintha valami bizarr színpadon lennék,, reflektor, közönség, mi kell még? :)  na azér kibírtam, és a fogaimnak sincs semmi baja. Azért megérte elmenni, mert megtudtam, hogy kezdek bölcs lenni - épp most bújik kifele egy bölcsességfogam :)

Aztán elmentünk a remek őszi időjárásra való tekintettel(köd, eső, eső, felhők, eső) shoppingolni. Az nem titok, hogy nem igazán vagyok oda ezen tevékenységért, Anya meg pláne nem, de azért megmakacsoltuk magunkat és bejártunk 4 üzletet plusz a kínai éttermet a Stop Shopban. mindezt cirka 5,5 óra alatt. A nap poénja,  hogy nekem kellett mindenféle nadrágot, szoknyát, felsőt és cipőt magamra rángatni (méreteimetés az átlag-konfekcióruhát tekintve sokszor szó szerint), viszont Anya volt az, aki kiugrott 1,5 óra múlva a C&Aból, én már nem bírom! felkiáltással kapucsínózni. :)
Szóval megszenvedtem egy kicsit a dolgot, különösen önbizalom téren: hát mozogni kell, bizony, az a sok khm, oda nem illő dolog nem fog eltűnni.csak úgy. Ja és felfedeztem a frenetikus tükrök segítségével egy diszkrét kék foltot ismagamon.... hogy honnan van? fogalmam sincs.... lehet megint részeg voltam ?! :)
Mindegy, a lényeg a Zsákmány: 3 szoknya, 1 farmernadrág, 1 pár cipő, 1 pár csizma, sapka, 2 kesztyű (1 levágott ujjas, nagyon mókás), kendő/sál,  1 vékony pulcsi, fehérnemű. A cuccok nagy százaléka LILA színben pompázik; még a csizma is :D Ez a meglepően hosszú lista azért jöhetett össze mert évek óta nem vettem normális alapdarabokat, amik meg vannak, azok pont mostanra amortizálódtak le (jellemző...). Bezzeg pólóm az van dögivel. Na azt könnyebb is venni mint gatyót :) Elegánsabb nadrágot pl tízet is felpróbáltam, egy se lett jó. A cipőbolt másik poénja hogy J házaspárral összefutottunk a kínaiban :) ekkor már Apa is csatlakozott. Mentek ők is cipőt venni. JuPi kb 5 perc alatt végzett, majd kb 20 perc múlva jó apám se bírta tovább. Mi még ezután maradtunk egy röpke fél-háromnegyed órát. :) akit érdekel a Deichmann női részlegének kínálata, forduljon hozzám bizalommal.

Holnap folyt köv: ünneplő cipő, majd kellene kabát, pulcsi, még sok fehérnemű meg zokni és persze ajándéknak való mert hát a japánok imádnak ajándékozni ugyebár,. Én viszont nem szeretek ajándékot VENNI. Adni már igen; csak addig valahogy el kell általában jutni.
Jah holnap reggel M sensei-el kezdek Moszkva téren; ha olyan csodásan fog menni a japán, mint szerdán (értsd: katasztrófálisan; sokszor nem is értettem egy szót se abból, amit mondott, pedig ilyen azért ritkán van... ) akkor varázsos egy órácskának nézek elébe. A japán utazásról már nem is beszélve - kissé riasztónak tűnik ám, hogy ott majd mindenki nihongo, meg esetleg English... Amerikában is az elején besokalltam ám, persze aztán elmúlt az "utálom hogy mindenki ezt az ocsmány nyelvet beszéli, nem értek semmit és valaki szóljon hozzám érthető emberi nyelven könyörgök!" érzés, de nem kellemes. Kedves Olvasóim, ti tapasztalt világjárók :)már éreztetek ilyet?

Zárásként jó hír: vézna kiscicánk, Rozsdi/Pocakberci szépen gyarapodik, talán 1-2 hét múlva már beilleszkedik a családba és a cingár testére rakódik némi husi :)

idegbaj

Csak egy apró kérdés. Hogy készüljek fel bárhogy is ha egész nap a patikában adminisztrálok, szabad időmben meg a házimunkát nyomom és macskázok -- na jó az nem igazán munka, de akkor se lehetne a cicussal senki rajtam kívül, egyedülhagyni meg nem lehet egész nap.
Ja és estére meg elfáradok, és kábé arra van erőm, hogy lehuppanjak a gép elé a facebookon vakerolni. Kellett nekem azt is elkezdeni, órákat töltöttem vele el rögtön első nap is, meg felkeresem az összes régi ismerőst szerte a világból.
Meg is vagyok döbbenve, kis Rapelje-ben az emberek össze-vissza házasodnak meg gyerekeket potyogtatnak. Persze vicces módon, mivel kicsi településről beszélünk, belterjes a téma, mint a királyi családoknál. Szóval Montanában az én korombeli emberek már felnőttek, Hát itt Európában én ráérek asszem. Amúgy elég idegesítő, hogy a társadalom meg a neveltetésem eléggé belém kódolta a "normális" életutat", holott én, illetve minden ember értékes akkor is, ha egyedül van, önmagában! és nem egy férfitől/férjtől (ill. nőtől/feleségtől) lesz teljes és boldog az élet. De persze azt sulykolják belénk mindenhonnan hogy szardarab vagy ha nincs Valakid. Ezért akarnak már 12-3 évesen is barátot a fél éve még barbizó-pónizó-legózó kislányok. Ezért virágzik a szórakoztató- és pornóipar is.
Most persze mondhatnánk, hogy azért beszélek így, mert nincs barátom. De akkor ne is legyen, ha egy sablonnak kell megfelelnem-! Akkor legyen, ha EMBERILEG megfelelő. Addig meg marad a keresgélés; és ha 23 évesen nem találtam meg még a tökéletes párt, vagy legalábbis azt akire ezt ráfogom, attól én kevesebb lennék? Hát az elvárások szerint, sajnos, igen. Ha nem lenne világos, mit értek ez alatt, gondoljon a médiából, szórakozóhelyekről, baráti-iskolai körből, utcáról sugárzó "elvárásokra"! Így már stimmt?
Persze félreértés ne essék, a családalapítás egy fontos és nagyszerű dolog, magam is ezt tenném. Amiről én beszélek, amit nem találok helyénvalónak, az az önbizalomhiány beleverése az emberekbe, az önállótlanság hamis illúziójának felébresztése az individuumban. Éljenek az Emberek, vesszenek az idolok!

Első

Két hét és elindul a nagy kaland - már cirka öt éve várok erre. Ez megérdemel már egy blogot önmagában is, ugye?
Mi is várható ide? Képek, tapasztalatok, sztorik, infók, furcsaságok és "állatságok". Lehet kommentezni is majd, mindenkinek, hogy én is halljak felőletek, meg hogy legyen lehetőség kifejezni mindenféle érzelmeiteket írásban is :)

Addig pedig az utazási előkészületekről fogok itt humorizálni meg jajongani, meg közvélemény-kutatni, főleg  a csomagolás kapcsán, merthát a súlylimit az egy közepes kutya tömegével egyenlő, azaz 20 kg.Mindjárt egy kérdés:
Milyen magyar nyelvű könyvet vigyek magammal?!
Kommentekbe tessék válaszolni, mindenki javasolhat max. 3 darabot.

Angol nyelvű asszem a Gyűrűk ura lesz. Szórakoztató, irodalmi, és HOSSZÚ, tehát a repülőn se kell félnem, hogy kiolvasom mielőtt a stewardess felszolgálja a kávét.

Más. Van egy macskánk. Tegnap találtuk. Macskakiállításról jöttünk haza hugommal, hát erre a házunktól csupán harminc méterre jön szembe egy szürke cirmos tünemény. Mini-tünemény (kb 2 tenyérnyi). Mégse hagyhattam szegényt az utcán! Úgyhogy be lett fogadva azonnali hatállyal. Amúgy már akartunk is egy macskát otthonra, lévén 2 öreg kutyánk elveszett :(. Szóval van most nekünk Rozsdi, a szürke/barnásvörös cirmos, aki imád aludni, enni, játszani, embereket követni, nekik dorombolni, törleszkedni és DAGASZTANI. Képek nemsokára ;) Csak azt sajnálom, hogy nem láthatom, ahogy felcseperedik... ilyen az élet.