Itt a vége... ?

Hát elrepült ez a hónap is és mint mindig nem írtam blogot. Ellenben megírtam jópár esszét és dolgozatot. Nagyon jó érzés 30-35 fokokban, 150%os páratartalomban tenni mindezt, úgy, hogy ránézek a naptárra és JÚLIUS van vagy mi. (=vakáció az én biológiai órám szerint) Szerencsére az esős évszak már 2 hete véget ért, de ez csak azt jelenti, hogy kicsit kevesebb a pára. Meg az eső. De ettől függetlenül állandó jelleggel 30 fok (körül) van.

Na de azért történt egysmás izgalmas dolog, mint pl az OKINAWAI ÚT :D meleg volt, nagyon, és szép volt minden, meg finom, meg érdekes, meg KÉK. Képek ->facebook. Sztorizni meg nincs kedvem. :D Sőt igazából nem sok mindenhez van, úgy egyáltalán. Mindenki megy haza, Ashley, Jari, Eva, Tiril, Adam, Carly már el is mentek... hát különösen amerikai barátaimat sirattam meg... 1 egész év... De csak arra kell gondolnom, amire egész búcsúztatón gondoltam hogy ne bőgjek nagyon nyilvánosan -- hogy milyen jó volt, mennyi minden jó dolog történt velünk, satöbbi :)

Legalábbis erre kéne gondolni. De ehelyett csak szenvedek, és próbálok felkészülni valahogy a hazamenetelre, ami egyrészt nagyon jó lesz, hisz mindenki hiányzik már... Jó tudom nem küldtem túl sok emailt meg ilyenek dehát... ehhh... én már csak ilyen vagyok :( bocsánat. :(
Másrészt meg rengeteg mindent kell csinálni, papírmunka, sőt még egy dolgozatot is be kell fejeznem...
Mindezt úgy, hogy ebben a tanévben, kedves sempai/tanárom tanácsával ellentétesen, többet tanultam mint eddig bármelyik félévben, sőt, még nem is volt ez elég, mer hiába, azért vannak beadandók amiket nem adtam be, pedig megírhattam volna őket, de már mindennel elegem volt és kicsit szocializáltam/pihentem, vagy tanultam a nouryokushikenre izé nyelvvizsgára.
(még egy jó pont a hazamenetelben: nem kell 3 nyelven beszélnem/írnom/gondolkodnom!!! JEEE!!!)
A vizsgaszezonban olyanokat csináltunk, hogy pl délelőtt órák suliban, délután haza, kis pihi, este hattól éjjel 12-1-ig meg tanulás éjjel-nappalos éttermekben (Famiresu Joyfull meg Gasuto), mert ott van kaja, meg nem a lobbit meg a saját szobánkat látjuk, meg van drinkbár, azaz adott összegért szabadon ihatsz üditőt, teát, kávét, csokit, vaníliás-maccsás-epres tejet, melyik helyen mi van :) Ezekután reggel korán megin kelés, órák, esetleg vizsga is, majd haza pihi, majd ismét este tanulás!!! mer mér ne! Na jó szerencsére ilyen láncolat nem nagyon volt de kb így ment a téma. (Mindez ugye 30 fok, napsütés, pára stb-ben.) ÉS akkor élvezd a japán életet meg járj nyitott szemmel meg utazz (mondjuk utaztunk is szóval nem kéne panaszkodnom, de hát 5 nap... inkább kimerítő volt mint pihentető, pláne a városnézés :D na meg a napégésről ne is beszéljünk... úgy hámlottam, mint egy KÍGYÓ utána még 2 hétig kb. O.O)

Szíval nagyon depis a hangulatom, meg vagyok kb bénulva, csinálnék sokmindent, meg nem is; persze voltak búcsúbulik, nem egy, de azokon is kb úgy érzem hogy nem tudom magam 100%ban jól érezni, vagy nem tudok mit mondani, miről beszélni... Főleg a most szombati gratitude-ös meg utána PEIos témán. Jólvan táncoltunk, iszogattunk, meg még beszélgettünk is de hát mindent beleng az elmúlás-érzet, mint egy jobb klasszikusjapán-művet :).

Mávekről jut eszembe: elkezdtem végre könyveket venni japánul, mármint nem csak mangát meg nyelvkönyvet, hisz elmentünk Book-offba, a varázs-antikváriumba :). El is kezdtem olvasgatni és csodák-csodája, tudok japánul olvasni! Mármint úgy, hogy élvezem is meg ilyenek.:D Jó szótár kell, de a lényeget a nélkül is értettem volna (talán... :D) Na persze Yoshimoto Banana irományáról van szó, tehát mai nyelv meg mai témák, de ahhh rég volt már ilyen, hogy 3 órát egyfolytában csak magam kedvére olvassak. Olyan meg hogy mindezt japánul, még soha. Úgyhogy úgy érzem, megérte a rengeteg tanulás :)

Oh ma meg mangát olvastam szótár nélkül és 2 kötetet simán kiolvastam, úgy hogy értettem is (na jó 90%ban) hogy mi is folyik ottan. Kéne vennem még pár kötetet ... Csak ugye megin a pakolás kérdése: 20 kg kevés, légiposta meg fuh, drága, pláne hogy ki kell fizetni majd egy koreai kiruccanást (utsó hétvége, Pusan, Seulgival (L)) utolsó számlákat, telefont (DE megtarthatjuk! JEEE :)) plusz még kaja meg ilyenek...
Ja amugy étvágyam se nagyon van, illetve éhes az vagyok de nincs kedvem nagyon enni. Fura. Pontosabban valami nagyon finomat ennék de nincs. Készíteni meg ehhh.
Lehet hogy a sok éttermes-menzás evés tönkretett --- Emesével a sok éttermes tanulás során megbeszéltük hogy mi vagyunk a Gaishoku-Joou-k azaz az otthonnemevés királynői (csodálatos fordítási tehetségem. ehh.)
Na még egy aggodalom. Munka. Kéne. Pénzt kéne keresni mert utazni kell meg jó lenne esetlegesen albérletben lakni, bár egyedül most nem nagyon lenne kedvem, bármennyire is szeretem a magánt azért vannak határok...

Ja a magányról persze az is eszembe jut hogy másfél éve sehol-senki. Legalábbis olyan szinten hogy kedves. Barát. Pasi. Aki átölel és azt mondja hogy minden ok lesz, és ő mellettem van akkor is, ha mégse. Aki felvidít, meg akit én felvidítok. Akinek táncolok, meg főzök, meg még akár takarítok is mert csak :). Akivel beszélgetek bármiről és mindenről, az élet kis és nagy dolgairól, még ha nem is értünk egyet. Aki elviseli a hülyeségeimet, meg én is az övét. Aki rám mosolyog, amikor felébredek. Ha ismertek ilyen valakit szóljatok már! :D Vagy legalább annyit mondjatok, hogy szálljak le a fellegekből :) meg koncentráljak a dolgaimra.
Csak olyan sötétnek tűnik a jövő, csupa muszáj-megcsinálni-dolog vár rám 1-1,5 évig, meg bizonytalanság munka meg minden kapcsán... jó lenne... Valaki :) Jóóóó tudom, barátok, család, legyek hálás értük :) ez így van :) de mégis, én úgy nőttem fel, azt láttam, hogy "párosan szép az élet" :)

No hát ennyit mára, holnap ill. ma várnak a kötelességek, úgyhogy sayounara... addig is nézzetek facebook-on képeket :)