vissza az iskolapadba

Végetért a tavasziszünet, most már véglegesen...Megjöttek az új diákok, úgyhogy eddig velük meg sulikezdéssel voltam elfoglalva, meg még leszek is.... Eddig egy egész órám volt, holnap kettő is lesz, mindkettő 5ös azaz ikkyús-felsőfokú óra :) Na új diákok meg szerencsére jó fejek, mind a magyarok mind az egyéb nemzetiségüek: ausztrál, amerikai, koreai. brit, mongol... van minden :) az ismerkedős este-esték is megvoltak, legalábbis a kaikanban, hát nem semmi buli kerekedett mondanom se kell, remélem nem jelentenek fel nagyon a szomszédok mer igencsak hangosak voltunk illetve voltak 11 után, mert én kb addig bírtam - aznap ugyani elmentünk epret szedni Mattel. jó ez hülyén hangzik de hát csak mi ketten voltunk elég lelkesek -- plusz volt ugye még egy napunk amit levonatozhattunk. hát megérte mit ne mondjak, olyan epreket ettünk és annyit hogy uhhh... :D egy hatalmas eperfarmot kell elképzelni, fóliasátrakkal, ahol az eper ilyen konzolokon van, tehát nem ér le a földre és elérhető magasságban is van. 1000 jenért annyit ehettünk amennyit akartunk, plusz adtak kis tálcát a csumának + kis csokiszósztis.
Haza is hoztam több mint egy kilóval, adtak csini papírdobozt (választható színnel :)) mondanom se kell már alig van pár szem belőle... Némit elajándékoztam belőle pl Abénak mert hát ugye mégis, pláne hogy másnap találkoztunk, mert mentünk vásárolni; főleg az új diákok miatt(2 ausztrál, Courtenay és Perry ill a brit lány, Carli jött velünk Abe kocsijában), végre eljutottam a híres Donki-ba... ami egy áruház telezsúfolva mindenfélével, aminek egy jó része azér...hmmm... kínaiáruház-fílingű. Na mind1, végül azér vettem pár harisnyát meg zoknit ja meg macskakaját :D
aztán a hatalmas vasárnapi dugón átvergődtük magunkat a Waseda Townba(pláza, a Nitori nevű lakberendezési áruház mellett :D <3 Nitori <3) - mire itt megkajáltunk eleredt az eső. Én meg nagyokosan még pulóvert se vittem nem hogy ernyőt mert kb kettőig sütött a nap, ellenben azóta (nem viccelek, tegnap du. óta!) esik. Ill most már elállt. Mindegy így is jó volt, kicsit összeszokni meg beszélgetni az újakkal na meg a tutorommal... mondjuk a szokásos angolról japánra ugrálás agyilag lefáraszt rendesen--- már volt hogy japánul szóltam angol helyett és fordítva nem lényeg.... :) Nitoriban megin nem tudtam ellenállni és vettem szépséges fa evőpálcikákat meg pár tárolódobozt occsóért :) 9 doboz volt valami 500 jen :) párat oda is adtam Csillának mondom minek nekem ennyi :) ő meg cserébe adott mosogatóba ilyen szemétfogó-hálót (mert nem tudtam mi hiányzik az életemből eddig :))
No eperszedő napra visszatérve, a a farmtól még elsétáltunk a híres uszai Hacsimandzsú-szentélyhez amiben nem csalódtunk: gyönyörű békés környezet, kis vízesés, mély erdő, kőlámpások, sőt még némi szakura is akadt bár már nem olyan felhőszerűek, hisz kibukkantak a levelek is már. Hozzáteszem szombaton Oitában mikor elindultunk kirándulni esett meg köd volt, mire Uszába értünk, ragyogott a nap :D úgyhogy mi jártunk jól - kellett is a jó idő, hisz 1 órát gyalogoltunk a farmig, onnan még 40 percet kb a szentélyhez és 50 percet még onnan a vonatállomáshoz...
Edzésben kell maradni ugye :) pláne hogy iskolába is bringázok ha nem fog szakadni... na de kelnem kell negyed hétkor, kicsit rendet kell raknom a lakásban ugyanis mer a sok bulizás meg kirándulás miegymás miatt kezd megin káosz alakulni :( aztn meg első két órám van :( egész félévben kelhetek korán, még jó hogy csak 3 nap van suli :)(hétfő-szerda szabad, bár a kutatáshoz meg a tanuláshoz kell is az a 2 nap majd...) csak azér voltam fel eddig mert a szabályokkal ellentétben valaki este 10kor kezdett mosni kb. Este. tízkor. Mosni. És ez már nem az első eset az elmúlt héten...éljen a koleszos élet :D

It has NOTHING to do with it :D

Április 1 van, bolondok napja. Nem sok bolondságot csináltam, már ha 15 rugó (jen) elköltése nem számít annak - de mint mondtam már annyiszor, nem lehet ellenállni igazán --- ezért a pénzért persze nem 1 hanem 5 felsőt vettem kb, plusz ajándékokat plusz egy dekorációt - lila világítós gömbök füzérben.... 1800 jen... naon baró, csak egy a baj: 110 volttal működik, így nem tudom otthon hogy használom majd -- bár ha a terveimnek megfelelően alakulnak a dolgok, nem kell paráznom az égő-kérdésen :) egyre erősebb bennem az érzés hogy errefele szeretnék élni/dolgozni ha lehetséges. És lehetőleg minél hamarabb :) Na de most ebbe ne menjünk bele, nézzük inkább mi történt elmúlt héten :)
Mozizás címén az Alien 1 és 2 volt műsoron, és hát persze hogy kellően összerémültködtem magam, aminek a többiek valamiért nem örültek, még rám is szóltek - nemtom mi bajuk végtére is én ijedtem meg nem ők... na mindegy. A második amugy egész jó volt, az első háááát ehhh.

A tanulással nem haladtam úgy ahogy szerettem volna, csütörtöktől kezdve valahogy nem akadt időm/kedvem kb szerdáig -.-" magyarázattal persze szolgálhatok: csütörtök délután NAgaike-senseiel találkoztam (végre odaadtam neki az omiyagét, már féltem hogy lejár, mivel még Tokióban vettem...) az érdekes része a történetnek az, hogy előző nap megjavíttattam a biciklimet (800jen jee) így felkerekezhettem a sulihoz, amivel a) megtakarítottam 480 jent b)megvolt a napi testedzésem. Asszem ebben a félévben bringával fogok járni; kb 50 perc alatt odaérek suliba ill. vissza, ráadásul az út felét a folyó melletti bicikli/gyalogúton teszem meg, szóval még a kilátás se semmi :)
csüt. este meg latin parti volt, amiről kb tudott mindenki, végül a körülmények úgy hozták, hogy egyedül mentem el, no de engem nem kell félteni, Nóri a szórakozónegyedben is elnavigál magában (végtére is már voltam kétszer is a PEI nevű helyszínen ami alapban a "gaidzsin-bár" azaz a külföldi-bár (azét vannak japán vendégek is) :). A navigáció amugy télleg nem probléma, csak annyi fura hely meg alak van arrafelé hogy hajj. Nem unalmas na, csak ne próbáljanak beszervezni a hostess klubokba mer jujj. Bár alkatilag nem fenyeget a veszély asszem :D:D:D
Latin partin persze volt csomó japán meg a jófej amcsi tanár, Ed, és tekintve hattalmas salsa- és merengue tudásomat (hány salsaórán is voltam össz? 10? 12? :D), én voltam az akivel a figurákat bemutatta jee :) sőt még a férfi-részt is táncoltam pár figuránál ---elég fura volt mit ne mondjak, sőt a bonyibbakat meg se tudtam csinálni... -.- de kihívásnak nem rossz. Az óra vége után szerencsémre megjelent Kódzsi is, aki épp a negyedik partijánál/kocsmájánál tartott tekintve hogy aznap volt a diplomaosztó és hát ugye ünnepelni kell :D ez asszem nemzetközi :) na a lényeg, hogy (talán utoljára) táncoltam vele. Na meg megittunk egy-két italt. Kipróbáltam a helyi, blow job nevezetű specialitást (baileys jellegű ízügyileg), amit kéz nélkül kellett kiinni a felespohárból. Sikerült természetesen ;) majd Kódzsi és barátai rábeszéltek a Flaming Dr. Pepper nevű italra (könnyű volt mivel meg lettem hívva :)) aminek az a különlegessége hogy a lángoló fekete töményt bele kell dobni egy pohár sörbe és miután kialudt a láng az egészet egy húzásra meg kell inni. Mondanom se kell össze vissza kentem magam de vidám volt na :) Remélem Kódzsival még lesz alkalmunk táncolni párat, jó párost alkottunk - legalább valamiben :) Partiról hazamenet az egyik izakaya előtt pár fiatal japán próbált angolul jópofizni, persze csak messziről (már megszoktam) de most vissza kellett szólnom, hogy értek ám japánul :) ezen persze meglepődtek, de náluk csak én lepődtem meg jobban, amikor egy ismerőst fedeztem fel köztük- az egyik maláj diák az egyetemről velük volt. Mindenki diplomaosztót ünnepelt :)
Na másnap meg még egy parti várt ránk: eszemiszom Kódzsival és Erikoval búcsúzóul... 3 órát töltöttünk el, beszélgettünk mindenféléről, és egy játéknak köszönhetően a szexualitás is szóba került... fogalmazzunk úgy hogy sokat megtudtunk egymás/ különböző kultúrák ilyen jellegű szokásairól és tudásáról illetve arról hogy hogy megy a szexuális nevelés pl Japánban... megdöbbentő és kicsit szomorú ugyanis, hogy a lányok kb semmit nem tudnak ill nem oktatnak nekik semmit, nem beszélnek általában ilyenekről stb. Wow. ÉS nem 15 éves lányokról beszélek hanem huszonévesekről. Wow. No comment. (a fiúknál szerencsére jobb a helyzet... )
az izakaya után persze együtt visszamentünk a kaikanba, ahol az utolsó képek elkattogtatása után majdhogynem könnyes búcsút vettünk egymástól.... Mindketten hiányozni fognak, különösen Kódzsi... Jókat beszélgettünk meg jókat táncoltunk együtt. Nade talán még megyek Kanszaiba, hisz meg akarom Kiotót alaposabban nézni meg Oszakába is vissza kéne menni mert mert az egy tök jó hely :) Úgyhogy akkor még találkozhatunk :)
Na de elég a szomorú témákból, hisz pl vasárnap elmentünk mi cserediákok HANAMIzni, azaz a cseresznyefák alatt enni-inni-dumálni, és mivel jó időnk is volt, jó hangulat kerekedett - mint ahogy azt már megszokhattuk. Remélem az újonnan jövő diákok is be fognak illeni a csapatba, mer ha nem -- hát akkor nem, ő bajuk, nem erőszak a disznótor. Lassan elkezdődik ugye az új szemeszter, már láttam egy új embert is itt a kaikanban ma :) Jari meg Eva összeköltöztek egy 2 személyes szobába, segítettünk áthordani a cuccaikat, huh hát nem semmi mennyi minden összegyűlik fél év alatt ám :) amugy tök szép nagy a lakosztály, nagy nappali-konyha, külön háló, nagyobb fürdő, előszoba... igazából egész fura volt újra nagy (azaz 17 négyzetméternél nagyobb)helyen lenni... hazamegyek aztán lesokkolódok majd a saját házunktól amiben huszonx éve élek :)
Na meg megkaptuk a kurzuskínálatot. Hát 4-5ös japán órák lesznek, kutatás, meg japán internetes társadalom japánul, ha lehetséges, majd meglátjuk, hétfőn (HÚSVÉT HÉTFŐN) kell interneten felvenni az órákat. Csodás.
NA még jó dolog: vasárnap este még elkerekeztünk páran egy közeli parkba, ahol mégtöbb cseresznyefát, lampionfüzéreket, japánkertet stb láttunk, sajnos fényképezp nem volt nálam de! Visszatértem ise még hisz kedden Abével, tutorommal ugye, elmentünk kettesben kocsikázni a Kudzsu-fennsíkra meg egy függőhidat megnézni :D az egész nap nagyon szuper volt, rengeteget nevettünk, zenét hallgattunk/énekeltünk, magyart is japánt is meg angolt is :D különösen Ákos tetszett neki - mi lett volna ha még érti is. JA amugy próbálta énekelni a magyar szöveget több dalnál is, több kevesebb sikerrel :F de legalább próbálta :) na meg persze dumáltunk meg viccelődtünk egész nap :) oh meg főztem neki/nekünk ebédet: sajttal/baconnal töltött rántott csirke, majonézes kukorica újhagymával, krumplipüré. Jó magyar asztalra való étkek mind; szerencsére jól is sikerült úgyhogy tíz ujját is megnyalta utána :) nekem meg tiszta nosztalgikus volt :) hozzá kell tennem hogy zsemlemorzsát én csináltam száraz kenyérből - és persze hogy elfogyott az utolsó csirke ELŐTT. Úgyhogy végül én egyel kevesebb bundás pipit ettem, dehát mindegy, én ehetek majd otthon annyit amennyit akarok (ugye?)
[már megin esik... a bicikliszerelő aszondta h 50 nap esik Oitában egy évben. Piha. Akkor kb mostantól nem kéne esnie augusztusig...]
Na meg beszélgettünk kicsit angolul is, a címben szereplő 'it has nothing to do with it' kifejezést tanítottam meg neki (már nem tudom mi kapcsán), és meglepő, de rengeteg szituációban használható ám :) na a legviccesebb beszélgetés viszont az volt amikor valamiért felhozta, hogy a nevek hogy változnak házasság esetén. Aszondja, hogy akkor én, ha összeházasodnánk, Abe Nóra lennék.És hogy ez jól hangzik-e nekem. :D Mondom megtarthatom végülis a saját nevem is, nem muszáj átvenni, de ha ő szeretné akkor felveszem a nevét... na meg hogy a gyerekeinket hogy hívják majd? Japán nevük legyen? Vagy angol? kérdi ő. Mondom fiút vagy lányt szeretnél? :D na meg: hogy legyen az esküvő? : Japánban meg Magyarországon is? mondom ja az úgy jó :D na mind1, a végén már gurultunk kb a nevetéstől. Aztán estefelé, a park után udonoztunk egyet, és akkor már (picit) komolyabban is beszélgettünk... Egy szó mint száz, egész jól összebarátkoztunk (na nem mintha eddig rosszban lettünk volna). Csomót fotózkodtunk, modellpózos képeket (:D próbáltunk komoly arcot vágni meg drámaian pózolni, kis sikerrel :)) meg közös képeket is csináltunk (megegyeztünk, hogy cukik vagyunk :D), oh, meg  megálltunk egy gyönyörű kis szentélynél/parknál egy hegyoldalban... csomó piros torii vezetett a szentélyhez magához, a szakura épphogy csak elkezdett nyílni, a kis park a csörgedező patakkal... tiszta romantikus volt lehetett volna :D De télleg, az egész napban az volt a jó hogy együtt töltöttük :D (ő is így gondolta... éééédes :D) remélem lesz még ilyen.
Oh tegnapelőtt este Charlotte is visszajött Koreából, tegnap beszélgettünk is vele meg kapott tőlünk tortát :) elmesélte mi mindenen ment keresztül- nem semmi a csaj hogy így is visszajött és küzd. Elég csak annyi hogy nagyon beteg volt, több műtétje is volt: (
Még egy jó hír, hogy Yuta-san, egy ismerős japán diák is ideköltözött a Kaikanba, egyik segéd-házmester ő lett (tekintve hogy tud japánul, angolul, kínaiul... :)) már többször is beszélgettem vele suliból menet-jövet, jófej meg kedves - kellemes változás a hát, mondjuk úgy nem túl szívélyes, kínai srác után :)

Na mai napról már beszéltem, vásárlás volt, meg végre felraktam és retusáltam az összes eddigi képet, tessék nézni :) holnap Ashley szülinapja meg Mina névnapja - karaokezni megyünk, két ilyen dalosmadárral mi mást tehetnénk? :D

Kellemes áprilist mindenkinek! (Nálam már 0.01 van :))