Hát elrepült ez a hónap is és mint mindig nem írtam blogot. Ellenben megírtam jópár esszét és dolgozatot. Nagyon jó érzés 30-35 fokokban, 150%os páratartalomban tenni mindezt, úgy, hogy ránézek a naptárra és JÚLIUS van vagy mi. (=vakáció az én biológiai órám szerint) Szerencsére az esős évszak már 2 hete véget ért, de ez csak azt jelenti, hogy kicsit kevesebb a pára. Meg az eső. De ettől függetlenül állandó jelleggel 30 fok (körül) van.
Na de azért történt egysmás izgalmas dolog, mint pl az OKINAWAI ÚT :D meleg volt, nagyon, és szép volt minden, meg finom, meg érdekes, meg KÉK. Képek ->facebook. Sztorizni meg nincs kedvem. :D Sőt igazából nem sok mindenhez van, úgy egyáltalán. Mindenki megy haza, Ashley, Jari, Eva, Tiril, Adam, Carly már el is mentek... hát különösen amerikai barátaimat sirattam meg... 1 egész év... De csak arra kell gondolnom, amire egész búcsúztatón gondoltam hogy ne bőgjek nagyon nyilvánosan -- hogy milyen jó volt, mennyi minden jó dolog történt velünk, satöbbi :)
Legalábbis erre kéne gondolni. De ehelyett csak szenvedek, és próbálok felkészülni valahogy a hazamenetelre, ami egyrészt nagyon jó lesz, hisz mindenki hiányzik már... Jó tudom nem küldtem túl sok emailt meg ilyenek dehát... ehhh... én már csak ilyen vagyok :( bocsánat. :(
Másrészt meg rengeteg mindent kell csinálni, papírmunka, sőt még egy dolgozatot is be kell fejeznem...
Mindezt úgy, hogy ebben a tanévben, kedves sempai/tanárom tanácsával ellentétesen, többet tanultam mint eddig bármelyik félévben, sőt, még nem is volt ez elég, mer hiába, azért vannak beadandók amiket nem adtam be, pedig megírhattam volna őket, de már mindennel elegem volt és kicsit szocializáltam/pihentem, vagy tanultam a nouryokushikenre izé nyelvvizsgára.
(még egy jó pont a hazamenetelben: nem kell 3 nyelven beszélnem/írnom/gondolkodnom!!! JEEE!!!)
A vizsgaszezonban olyanokat csináltunk, hogy pl délelőtt órák suliban, délután haza, kis pihi, este hattól éjjel 12-1-ig meg tanulás éjjel-nappalos éttermekben (Famiresu Joyfull meg Gasuto), mert ott van kaja, meg nem a lobbit meg a saját szobánkat látjuk, meg van drinkbár, azaz adott összegért szabadon ihatsz üditőt, teát, kávét, csokit, vaníliás-maccsás-epres tejet, melyik helyen mi van :) Ezekután reggel korán megin kelés, órák, esetleg vizsga is, majd haza pihi, majd ismét este tanulás!!! mer mér ne! Na jó szerencsére ilyen láncolat nem nagyon volt de kb így ment a téma. (Mindez ugye 30 fok, napsütés, pára stb-ben.) ÉS akkor élvezd a japán életet meg járj nyitott szemmel meg utazz (mondjuk utaztunk is szóval nem kéne panaszkodnom, de hát 5 nap... inkább kimerítő volt mint pihentető, pláne a városnézés :D na meg a napégésről ne is beszéljünk... úgy hámlottam, mint egy KÍGYÓ utána még 2 hétig kb. O.O)
Szíval nagyon depis a hangulatom, meg vagyok kb bénulva, csinálnék sokmindent, meg nem is; persze voltak búcsúbulik, nem egy, de azokon is kb úgy érzem hogy nem tudom magam 100%ban jól érezni, vagy nem tudok mit mondani, miről beszélni... Főleg a most szombati gratitude-ös meg utána PEIos témán. Jólvan táncoltunk, iszogattunk, meg még beszélgettünk is de hát mindent beleng az elmúlás-érzet, mint egy jobb klasszikusjapán-művet :).
Mávekről jut eszembe: elkezdtem végre könyveket venni japánul, mármint nem csak mangát meg nyelvkönyvet, hisz elmentünk Book-offba, a varázs-antikváriumba :). El is kezdtem olvasgatni és csodák-csodája, tudok japánul olvasni! Mármint úgy, hogy élvezem is meg ilyenek.:D Jó szótár kell, de a lényeget a nélkül is értettem volna (talán... :D) Na persze Yoshimoto Banana irományáról van szó, tehát mai nyelv meg mai témák, de ahhh rég volt már ilyen, hogy 3 órát egyfolytában csak magam kedvére olvassak. Olyan meg hogy mindezt japánul, még soha. Úgyhogy úgy érzem, megérte a rengeteg tanulás :)
Oh ma meg mangát olvastam szótár nélkül és 2 kötetet simán kiolvastam, úgy hogy értettem is (na jó 90%ban) hogy mi is folyik ottan. Kéne vennem még pár kötetet ... Csak ugye megin a pakolás kérdése: 20 kg kevés, légiposta meg fuh, drága, pláne hogy ki kell fizetni majd egy koreai kiruccanást (utsó hétvége, Pusan, Seulgival (L)) utolsó számlákat, telefont (DE megtarthatjuk! JEEE :)) plusz még kaja meg ilyenek...
Ja amugy étvágyam se nagyon van, illetve éhes az vagyok de nincs kedvem nagyon enni. Fura. Pontosabban valami nagyon finomat ennék de nincs. Készíteni meg ehhh.
Lehet hogy a sok éttermes-menzás evés tönkretett --- Emesével a sok éttermes tanulás során megbeszéltük hogy mi vagyunk a Gaishoku-Joou-k azaz az otthonnemevés királynői (csodálatos fordítási tehetségem. ehh.)
Na még egy aggodalom. Munka. Kéne. Pénzt kéne keresni mert utazni kell meg jó lenne esetlegesen albérletben lakni, bár egyedül most nem nagyon lenne kedvem, bármennyire is szeretem a magánt azért vannak határok...
Ja a magányról persze az is eszembe jut hogy másfél éve sehol-senki. Legalábbis olyan szinten hogy kedves. Barát. Pasi. Aki átölel és azt mondja hogy minden ok lesz, és ő mellettem van akkor is, ha mégse. Aki felvidít, meg akit én felvidítok. Akinek táncolok, meg főzök, meg még akár takarítok is mert csak :). Akivel beszélgetek bármiről és mindenről, az élet kis és nagy dolgairól, még ha nem is értünk egyet. Aki elviseli a hülyeségeimet, meg én is az övét. Aki rám mosolyog, amikor felébredek. Ha ismertek ilyen valakit szóljatok már! :D Vagy legalább annyit mondjatok, hogy szálljak le a fellegekből :) meg koncentráljak a dolgaimra.
Csak olyan sötétnek tűnik a jövő, csupa muszáj-megcsinálni-dolog vár rám 1-1,5 évig, meg bizonytalanság munka meg minden kapcsán... jó lenne... Valaki :) Jóóóó tudom, barátok, család, legyek hálás értük :) ez így van :) de mégis, én úgy nőttem fel, azt láttam, hogy "párosan szép az élet" :)
No hát ennyit mára, holnap ill. ma várnak a kötelességek, úgyhogy sayounara... addig is nézzetek facebook-on képeket :)
2010. augusztus 4.
2010. július 7.
életjel
Na hát élek még, eltemetett kicsit a tanulás meg az élet úgy általában, a *˙#>&@{ esős évszakról nem is beszélve. Szauna/uszoda érzés, csak közben tanulni/tevékenykedni/mozogni/lélegezni kell(ene).
DE! Tanulás megérte, mert N2-es nyelvvizsgát nem akarom elkiabálni, de elég jól megírtam :D VÉGRE.
Valamint sikerült eljutnom egy valódi GACKT koncertre. Ez se semmi azér :D mondjuk erre kevesebb előkészület kellett (és kétszer annyi yen kb O.o) 1 észrevétel: európaiként nagyon vidám japán koncertre menni mert ha átlagos magas is lennél otthon, itt majdnem mindenki alacsonyabb nálad (na jó ha magasabb sarkú cipőt húzol) és simán ellátsz a színpadig :D Maximális élvezet :D
Egyébiránt elkezdődött a fesztiválszezon, három utcával arrébb a helyi kis szentélynél zajlik a móka, olyan kb mint a magyar búcsú, csak itt nincsenek (még?) részegek (by Viktor)... meg azér a kagura tánc nem semmi. Csináltam frenetikus videókat (Nóri és a kamera....) majd felrakom pénteken, addig nem, mer csütörtökön japánul kell előadást tartanom aztán a N2 miatt "KISSÉ" le vagyok maradva házikkal...
Az én hibám is mert azér lazítok időnként meg szocializálódok amit nem kéne
..
de igenis kell mer 1,5 hónap mulva megyek haza... és bár jó lesz otthon, főleg újra találkozni mindenkivel meg ilyenek, de az itteni barátaim, különösen akikkel lassan egy éve "sülve-főve" együtt vagyok, a világ különböző pontjain lesznek :(:(:(:(
NADE addigis!
OKINAWA 10-14ig!!! WAAAAAA!
kis feltöltődés mmmmm
Ja igen, képek: lesznek... nemsoká :D péééntek.... pééééééntek *zombi-hang*
olyan szinten ki vagyok merülve... suli, kutatás, tanítás, tanulás (fél fogalmazásomat véletlenül nem mentettem el tegnap, nem voltam ideges ááááá), FESZTIVÁL, egy óra dumálás-semmittevés, majd ismét tanulás... holnap kelés megin, délelőtt tanulás, teaceremónia (amin szintén koncentrálni kell...) majd FESZTIVÁL egyetemen. Vettem csini yukatát, meg virágot hajamba, ugyhogy naon csini leszek miközben izzadok (mer ugyan este van a matsuri, dehát asziszed lehül a levegő? áááááá talán éjjel. Egy NAGYON kicsit).
Na pussz mindenkinek én most összeesek. /paff
DE! Tanulás megérte, mert N2-es nyelvvizsgát nem akarom elkiabálni, de elég jól megírtam :D VÉGRE.
Valamint sikerült eljutnom egy valódi GACKT koncertre. Ez se semmi azér :D mondjuk erre kevesebb előkészület kellett (és kétszer annyi yen kb O.o) 1 észrevétel: európaiként nagyon vidám japán koncertre menni mert ha átlagos magas is lennél otthon, itt majdnem mindenki alacsonyabb nálad (na jó ha magasabb sarkú cipőt húzol) és simán ellátsz a színpadig :D Maximális élvezet :D
Egyébiránt elkezdődött a fesztiválszezon, három utcával arrébb a helyi kis szentélynél zajlik a móka, olyan kb mint a magyar búcsú, csak itt nincsenek (még?) részegek (by Viktor)... meg azér a kagura tánc nem semmi. Csináltam frenetikus videókat (Nóri és a kamera....) majd felrakom pénteken, addig nem, mer csütörtökön japánul kell előadást tartanom aztán a N2 miatt "KISSÉ" le vagyok maradva házikkal...
Az én hibám is mert azér lazítok időnként meg szocializálódok amit nem kéne
..
de igenis kell mer 1,5 hónap mulva megyek haza... és bár jó lesz otthon, főleg újra találkozni mindenkivel meg ilyenek, de az itteni barátaim, különösen akikkel lassan egy éve "sülve-főve" együtt vagyok, a világ különböző pontjain lesznek :(:(:(:(
NADE addigis!
OKINAWA 10-14ig!!! WAAAAAA!
kis feltöltődés mmmmm
Ja igen, képek: lesznek... nemsoká :D péééntek.... pééééééntek *zombi-hang*
olyan szinten ki vagyok merülve... suli, kutatás, tanítás, tanulás (fél fogalmazásomat véletlenül nem mentettem el tegnap, nem voltam ideges ááááá), FESZTIVÁL, egy óra dumálás-semmittevés, majd ismét tanulás... holnap kelés megin, délelőtt tanulás, teaceremónia (amin szintén koncentrálni kell...) majd FESZTIVÁL egyetemen. Vettem csini yukatát, meg virágot hajamba, ugyhogy naon csini leszek miközben izzadok (mer ugyan este van a matsuri, dehát asziszed lehül a levegő? áááááá talán éjjel. Egy NAGYON kicsit).
Na pussz mindenkinek én most összeesek. /paff
2010. június 8.
Új Frizura :D
Ma megajándékoztam magam így félévközi vizsgák befejezésének alkalmából egy látogatással a fodrászhoz. Valamikor május végén bekattant hogy én igazából mindig is akartam vörös hajat és itt lenne az ideje kipróbálni. Ráadásul már egy vágás is esedékes volt és hát miért ne legyen akkor extrém? :D Szóval igen, elöl hosszú, hátul rövid, vörös/bronz --- egészen új. Nekem mindenesetre tetszik :D
A poén persze az hogy a fodrász "bácsi" (fiatal, jóképű kétgyerekes apuka :D) nem igazán tudta elképzelni a "természetes vörös" hajat. Na mindegy, találtam egy fényképet neten ami az elképzeléseimnek kb megfelelt :D. A kettes poén az volt hogy ugye a japán nők inkább cukira vágatják a hajukat nem extrémre (mert akkor kitűnünk és azt nem akarjuk), ennek megfelelően először vágott életében ilyen frizurát a maestro :) persze nekem is csak halvány elképzelésem volt, mit akarok, úgyhogy elég kemény volt lekomunnikálni a dolgokat -- a hajvágással kapcsolatos szavak még a Shiruban se nagyon szerepeltek ugye... de csak összehoztuk valahogy-- cca 3 óra alatt...
Szerintetek jó munkát végzett? :D
PS: elmult 2 hónap képei a PICASAN! Na meg mééég hajas képek :D
2010. május 15.
egy hónap!!!
Hát igen eltelt egy hónap anélkül hogy írtam volna bármit is ide. Tanulás, szociális élet, Golden week - kirándulások, tanulás, tanulás, szociális élet, tanulás, tanulás, teaceremónia-klub, tanulás, filmnézés, szociális élet, tanulás... na kábé erről szólt az elmúlt hónap röviden és tömören. REmélem megbocsájtanak kedves olvasóim hogy kevesebb időt töltök az interneten és igyekszem élvezni a maradék 3 hónapot amit még itt tölthetek az itteni barátaimmal akik egy részét valószínüleg sose fogom látni ezek után, vagy ha igen, az már nem lesz ugyanaz :(:(:( bár hozzáteszem, egyre többször gondolok arra, hogy jó lesz az tthoniakkal találkozni, családdal, barátokkal, a régi ismerős helyekre elmenni, magyar ételeket italokat fogyasztani, magyar zenékre táncolni, japánul kritizálni a "gáz" embereket körülöttünk úgy hogy foggalmuk sincs miről beszélünk - na nem mintha ezt szoktam volna csinálni; csak úgy példaként :D mondjuk titkos nyelv itt is akad -- na igen, le vagyok maradva a magyar szlenggel is, kíváncsi vagyok már mik a legújabb kifejezések meg ilyenek :D
Na egy kicsit a történésekről is --- voltak vicces welcome-partik, amin megin bebizonyosodott hogy (egyes) japánok bizony NAGYON nem bírják a piát (micsoda meglepetés), na meg az is hogy megin vidám társaság van a kaikanban, közös iszogatások-beszélgetések és közös tanulások (bizony!) közepette töltjük napjainkat-- ja és közös testmozgással, pláne hogy itt a tavasz és nem esik olyan sokat az eső se már, úgyhogy a parkolóban felrajzoltunk egy four-square- pályát. Ennek az (amerikai?) labdajátéknak az a lényege röviden, hogy négy négyzet van, mindegyikben egy ember, és a labdát kell a másik négyzetébe passzolni... vicces na; kicsit kidobó-jellegű. Az különösen vicces volt, amikor egy nap kisiskolások jelentek meg a kaikan "kapujában", és elkezdték nézni ahogy játszunk, majd egyre közelebb és közelebb jöttek, aztán megkérdeztük persze hogy van-e kedvük játszani, és naná hogy volt, mi az hogy :D egészen belejöttek, sőt tiszta agresszívak lettek a végén, kíméletlenül igyekeztek kiejteni a náluk 2-3szor nagyobb külföldieket :D NaAmi vicces volt, hogy külön neveket is kaptunk; mivel én a Shibuyás pólóm viseltem, hivatalosan is Shibuya-san lettem. :D
Ez már pár hete volt, és a kisfiúk párszor átjöttek már azóta, de én akkor pont nem voltam ott, és állítólag kérdezték hol van Shibuya-san :D:D Na meg egyszer Seulgival mentünk bicajjal, a gyerekek pont jöttek ki a közeli suliból, és ahogy megláttak, elkezdték kiabálni hogy Shibuya-san Shibuya-san :D na mondom hihetetlen, pont azok a gyerekek, és pont emlékeznek rám :D
Salsán is voltam párszor, nem elégszer, pláne hogy Colleen Hong Kongba megy júniusban gyakornoknak:( de amikor voltam , akkor tanultam jó pár új figurát, többé-kevésbe mentek is, hála a tanárnőnek meg Ednek, aki angoltanárként dolgozik, de latin táncot is tanít (merenguét) a PEIban... ő is egy nem semmi arc, és nem csak mer jól táncol :D volt velünk karaokézni is egyszer, meg egyik welcome-partira is eljött a kaikanba, ráadásul hozott tequilát :D az mi :) Ellenben Kouji igencsak hiányzik salsa-órákról meg egyébként is :( valamiért sokat gondolok rá... úgy volt hogy lehet hogy idejön Golden Weekre látogatóba de nem jött össze :(
Különösen a 24-i Caltiás partit élvezte volna hisz az az este egy igazi klubos-táncolós-dj-s ereszdelahajam volt.... aaaaaahhhh első Óitai igazi klubélmény! Hihhetetlen! Jó zene, sok sok hely tanácolni és sok sok táncoló ember!!! Volt egy két fura figura is meg egy-két igazi táncoslábú, még pár fiú is! Igen, táncoltam japán pasikkal, Óitában, úgy ahogy kell O_O még mindig nem térek magamhoz. Na és a zene - sztár-DJ is volt vendégként, de a többiek is jól nyomták! soksok RnB meg klubzene; féltem hogy elektronikus zene lesz nagyrészt de szerencsére nem így volt :D
(Egyébként most a naptáramat nézem hogy mit is csináltam elmúlt hónapban; mit ne mondjak tele van firkálva)
Oh igen, Abével egyre jobban elvagyunk, elmentünk moziba együtt, meg hát a magyar-tutoros estén is persze egymás mellett ültünk és egész ... érdekes volt, pláne a felelsz vagy mersz része... nameg amikor szegényt leöntöttem egy fél pohár borral pedig nem is voltam részeg de komolyan... a szem-kéz koordinációmat javítani kéne asszem... Ja és azt nem is mondtam ki volt a házigazda aznap: Murakami Haruki!
Bizony, Mina tutorja a híres író druszája, 100%ban :D
az aznapi másik érdekesség a helyszínnel kapcsolatban: 4 literes műanyagpalackos whisky. O.O megkostoltam. Kólával. De még úgy is borzasztó volt. A fiúk mindenesetre itták. Egészségükre. :P
Na tanulásról írjak kicsit? írok. Brutális. Minden órám japánul van és a szókincsem fejlődik ugyan de nincs erőm minden új szót memorizálni pedig kéne. Ja és nyelvvizsga júliusban.
No és beléptem a teaceremónia-klubba is :) mer nincs elég elfoglaltságom, így a szerda délutánom e hagyományos japán művészeté - elegáns, kifinomult, lélekemelő, aprólékos, szigorú és fárasztó - szeiza, ugye--- ami kb térdelőülésként lehetne definiálni, és ugyan fejlődök szép lassan (a napi bicajozás is segít), de sokszor muszáj másként ülnöm (szerencsére a tanárok nem túl szigorúak ilyen téren.)
Na meg a seikyouban is "dolgozok" ami nagyrészt a keddi értekezletekre járást jelenti, amiken szintén nem értek mindent :( ami elég frusztráló :( de amit meg kell csinálni megcsinálm, a home stay-es dolgokat csináljuk mi (egy kínai lány Mina meg én) meg majd lesz egy cserediákos előadás/beszélgetés, plusz pár iskolai esemény amin majd biztos segíteni kell: egészségnap, sportversenyek, stb...
Golden week amugy remek volt, bicajoztam egyedül Beppuba, megállva fényképezni, pláne a strandnál... ahhh túúl széép :D aztán hármasban elmentünk Saganoseki felé, 17 km csak a célunkig - vízpart természetesen. Elfáradtunk, leégtünk, de megérte :) még a vízbe is bementünk térdig :) és persze a táj... meg a tenger... mondjuk ha nem fogyott volna el a bicikliút, tovább is lehetne menni a tenger mellett ,de így elég veszélyes, szerpentin meg kocsik, nem túl jó kombináció... Goldenweek végén elmentem még Abével meg Minamival hármasban enni meg karaokezni (nem volt semmi, ugráltunk, énekeltünk, táncoltunk meg amit kell), összességében tehát remekül sikerült a május eleje
Ez a hét meg nagyon brutális volt, és nem is a legszerencsésebb finoman szólva...az iskolai stressz az alap ugye, fogalmazásokat kell írni, nyelvtanokat tanulni, példamondatokat kiagyalni, párbeszédeket írni-begyakorolni-előadni,órákon figyelni - van pár uncsi persze... Na meg a kutatást is el kellett kezdenem a szakdogámhoz/kutatási projekthez ami ugye kettő az egyben :D
Na és akkor nincs elég bajom, kedden elvesztettem a szobakulcsomat. O.o Megyek bringával suliból angolórát tartani, megyek át az alagúton (még mindig kicsit kényelmetlenül érzem magam az alagutakban, de nem vészes) egyszercsak hallok valami fura hangot, talán üveg? meg mintha valami nekiment volna a lábamnak is. Azt gondoltam valami szemét vlt, megálltam, hátranéztem, meg hogy nem vérzek-e vagy valami, de semmi, eh mondom ok. Erre mire hazaérek, nyitnám ki az ajtót (persze majd bepisiltem közben....) a kulcsom sehol. Kipakoltam az egész táskám, semmi. Ugyhogy valószínűleg kiesett bicajozás közben a hepehupákon a táskám zsebéből. Na jó mondom mi legyen, írok Yutának, a segéd-házmesternek, hogy mi a szitu és hogy segítsen legyen kedves. Szerencsére megjött, aztán telefonált ideoda, kiderült nincs pótkulcs, master kulcs van de nem nyitják ki az ajtót mer akkor nyitva lesz hagyva és jujj. Há mondom magamban kurvajó, nem igazán izgatna a dolog, úgyse mennék sehová de itt nem illik ellenszegülni igazán annak amit mondanak szal mondom jó. Le voltam izzadva, fáradt voltam, alig aludtam előző éjjel, suli meg angolóra szellemileg, a sok biciklizés meg fizikálisan lefárasztott ... és akkor hogy vissza kéne menni megkeresni a kulcsot. Este fél hét volt kb. Ja és Yuta se ért rá igazán. Mondom mi lenne ha Abét felhívnánk hátha tud segíteni (meg van kocsija ...) Kiderült neki is lett volna dolga de ennek ellenére jött és segített - elmentünk hát keresgélni az alagúthoz, vele volt egy munkatársa meg Minami is, négyen keresgéltünk, nem volt meg persze. :( aztán elmentünk a rendőrbódéhoz és kitöltöttünk egy papírt hogy ezt és ezt elvesztettem. Ekkor volt 8 óra. -- (tanulság: a tutorom még mindig egy angyal :D) nade este volt már, még jó hogy szerdánként nincs sulim... Persze kedden van onszen nap lenne nekem ugye, és már alig vártam, mer ugye egy hete leégtem a nagy bicajtúrán és épp meggyógyult már a bőröm úgyhogy be tudtam volna már menni a 43 fokos vízbe ... ehh mondom fasza. És még aludnom sincs hol. Dehát azér vannak a barátok -- Jarinál meg Evánál aludtam végül, merhgy nekik kétszemélyes szobájuk van, nappalival meg heverővel :D meg is etettek-itattak meg minden :) úgyhogy végül megoldódott, másnap reggel meg kinyitotta a gondnokbácsi az ajtóm, de persze az aki a kulcsokér felelős a suliban épp el volt utazva ugyhogy nyitva kellett hagyni - tekintve hogy Óitában lakok nem Pesten a nyóckerben nem igazán aggódtam... másnapra meg csináltak nekem másolatot, úgyhogy megoldódott a nagy probléma :) hozzáteszem Apa százszor jobb másolatot csinált volna, khemm khemm, dehát a lényeg hogy működik...
Szerdán voltam teaceremónia-klubon délután (miután kialudtam magam...) és úgy látszik felfogták hogy járni akarok mer megmondták mennyi a klubdíj és hogy oké e. (még jó - 1500jen/hó nem túl sok). Na de aztán ugye gyakoroljuk a témát... márminthogy a teakészítő szerepében is (mer eddig főleg a vengég szerepében voltam ami szintlnhát mit ne mondjak elég béna vagyok még :D dehát basszus minden meg van szabva hogy kell csinálni attól kezdve hogy hogy állnak az ujjaid amikor fogod/használod a kendőt (amit szintén szabott módon kell formára hajtogatni amikor használod) addig hogy melyik irányba fordulsz meg és mikor. Ja és hogy melyik lábbal indulsz el, vagy lépsz be a szobába. De én ettől még élvezem, ha néha a vége felé még frusztrál is az aprólékosság; persze a tanárnők is rendesek meg türelmesek... Csak aztán bejön még az a képbe hogy térdelőülésben kell csinálni mindent... eléggé elzsibbadt a lábam, de csak egyszer váltottam pózt :D büszke vagyok magamra :)
Tegnap meg ausztrál este volt; volt már nemzetközikaja-piknik a folyóparton, meg lesz norvég és magyar este is :) Még Nagaike és Suganuma-sensei is eljöttek tegnap is meg majd a magyarra is jönnek :) remekül sikerült persze, ettünk-ittunk, többek közt tündérkenyeret (tortadrazsés-cukorkás kenyér :D) néztünk egy filmet, és még vetélkedő is volt :)
Most viszont vissza kell térnem a tanuláshoz; általában csütörtökön reggeltől estig vagy órán vagyok vagy magamban tanulok, így péntek este már nem vagyok képes ilyenekre, tehát ma kéne valamit alkotni :D
képek -- hamarosan...
Na egy kicsit a történésekről is --- voltak vicces welcome-partik, amin megin bebizonyosodott hogy (egyes) japánok bizony NAGYON nem bírják a piát (micsoda meglepetés), na meg az is hogy megin vidám társaság van a kaikanban, közös iszogatások-beszélgetések és közös tanulások (bizony!) közepette töltjük napjainkat-- ja és közös testmozgással, pláne hogy itt a tavasz és nem esik olyan sokat az eső se már, úgyhogy a parkolóban felrajzoltunk egy four-square- pályát. Ennek az (amerikai?) labdajátéknak az a lényege röviden, hogy négy négyzet van, mindegyikben egy ember, és a labdát kell a másik négyzetébe passzolni... vicces na; kicsit kidobó-jellegű. Az különösen vicces volt, amikor egy nap kisiskolások jelentek meg a kaikan "kapujában", és elkezdték nézni ahogy játszunk, majd egyre közelebb és közelebb jöttek, aztán megkérdeztük persze hogy van-e kedvük játszani, és naná hogy volt, mi az hogy :D egészen belejöttek, sőt tiszta agresszívak lettek a végén, kíméletlenül igyekeztek kiejteni a náluk 2-3szor nagyobb külföldieket :D NaAmi vicces volt, hogy külön neveket is kaptunk; mivel én a Shibuyás pólóm viseltem, hivatalosan is Shibuya-san lettem. :D
Ez már pár hete volt, és a kisfiúk párszor átjöttek már azóta, de én akkor pont nem voltam ott, és állítólag kérdezték hol van Shibuya-san :D:D Na meg egyszer Seulgival mentünk bicajjal, a gyerekek pont jöttek ki a közeli suliból, és ahogy megláttak, elkezdték kiabálni hogy Shibuya-san Shibuya-san :D na mondom hihetetlen, pont azok a gyerekek, és pont emlékeznek rám :D
Salsán is voltam párszor, nem elégszer, pláne hogy Colleen Hong Kongba megy júniusban gyakornoknak:( de amikor voltam , akkor tanultam jó pár új figurát, többé-kevésbe mentek is, hála a tanárnőnek meg Ednek, aki angoltanárként dolgozik, de latin táncot is tanít (merenguét) a PEIban... ő is egy nem semmi arc, és nem csak mer jól táncol :D volt velünk karaokézni is egyszer, meg egyik welcome-partira is eljött a kaikanba, ráadásul hozott tequilát :D az mi :) Ellenben Kouji igencsak hiányzik salsa-órákról meg egyébként is :( valamiért sokat gondolok rá... úgy volt hogy lehet hogy idejön Golden Weekre látogatóba de nem jött össze :(
Különösen a 24-i Caltiás partit élvezte volna hisz az az este egy igazi klubos-táncolós-dj-s ereszdelahajam volt.... aaaaaahhhh első Óitai igazi klubélmény! Hihhetetlen! Jó zene, sok sok hely tanácolni és sok sok táncoló ember!!! Volt egy két fura figura is meg egy-két igazi táncoslábú, még pár fiú is! Igen, táncoltam japán pasikkal, Óitában, úgy ahogy kell O_O még mindig nem térek magamhoz. Na és a zene - sztár-DJ is volt vendégként, de a többiek is jól nyomták! soksok RnB meg klubzene; féltem hogy elektronikus zene lesz nagyrészt de szerencsére nem így volt :D
(Egyébként most a naptáramat nézem hogy mit is csináltam elmúlt hónapban; mit ne mondjak tele van firkálva)
Oh igen, Abével egyre jobban elvagyunk, elmentünk moziba együtt, meg hát a magyar-tutoros estén is persze egymás mellett ültünk és egész ... érdekes volt, pláne a felelsz vagy mersz része... nameg amikor szegényt leöntöttem egy fél pohár borral pedig nem is voltam részeg de komolyan... a szem-kéz koordinációmat javítani kéne asszem... Ja és azt nem is mondtam ki volt a házigazda aznap: Murakami Haruki!
Bizony, Mina tutorja a híres író druszája, 100%ban :D
az aznapi másik érdekesség a helyszínnel kapcsolatban: 4 literes műanyagpalackos whisky. O.O megkostoltam. Kólával. De még úgy is borzasztó volt. A fiúk mindenesetre itták. Egészségükre. :P
Na tanulásról írjak kicsit? írok. Brutális. Minden órám japánul van és a szókincsem fejlődik ugyan de nincs erőm minden új szót memorizálni pedig kéne. Ja és nyelvvizsga júliusban.
No és beléptem a teaceremónia-klubba is :) mer nincs elég elfoglaltságom, így a szerda délutánom e hagyományos japán művészeté - elegáns, kifinomult, lélekemelő, aprólékos, szigorú és fárasztó - szeiza, ugye--- ami kb térdelőülésként lehetne definiálni, és ugyan fejlődök szép lassan (a napi bicajozás is segít), de sokszor muszáj másként ülnöm (szerencsére a tanárok nem túl szigorúak ilyen téren.)
Na meg a seikyouban is "dolgozok" ami nagyrészt a keddi értekezletekre járást jelenti, amiken szintén nem értek mindent :( ami elég frusztráló :( de amit meg kell csinálni megcsinálm, a home stay-es dolgokat csináljuk mi (egy kínai lány Mina meg én) meg majd lesz egy cserediákos előadás/beszélgetés, plusz pár iskolai esemény amin majd biztos segíteni kell: egészségnap, sportversenyek, stb...
Golden week amugy remek volt, bicajoztam egyedül Beppuba, megállva fényképezni, pláne a strandnál... ahhh túúl széép :D aztán hármasban elmentünk Saganoseki felé, 17 km csak a célunkig - vízpart természetesen. Elfáradtunk, leégtünk, de megérte :) még a vízbe is bementünk térdig :) és persze a táj... meg a tenger... mondjuk ha nem fogyott volna el a bicikliút, tovább is lehetne menni a tenger mellett ,de így elég veszélyes, szerpentin meg kocsik, nem túl jó kombináció... Goldenweek végén elmentem még Abével meg Minamival hármasban enni meg karaokezni (nem volt semmi, ugráltunk, énekeltünk, táncoltunk meg amit kell), összességében tehát remekül sikerült a május eleje
Ez a hét meg nagyon brutális volt, és nem is a legszerencsésebb finoman szólva...az iskolai stressz az alap ugye, fogalmazásokat kell írni, nyelvtanokat tanulni, példamondatokat kiagyalni, párbeszédeket írni-begyakorolni-előadni,órákon figyelni - van pár uncsi persze... Na meg a kutatást is el kellett kezdenem a szakdogámhoz/kutatási projekthez ami ugye kettő az egyben :D
Na és akkor nincs elég bajom, kedden elvesztettem a szobakulcsomat. O.o Megyek bringával suliból angolórát tartani, megyek át az alagúton (még mindig kicsit kényelmetlenül érzem magam az alagutakban, de nem vészes) egyszercsak hallok valami fura hangot, talán üveg? meg mintha valami nekiment volna a lábamnak is. Azt gondoltam valami szemét vlt, megálltam, hátranéztem, meg hogy nem vérzek-e vagy valami, de semmi, eh mondom ok. Erre mire hazaérek, nyitnám ki az ajtót (persze majd bepisiltem közben....) a kulcsom sehol. Kipakoltam az egész táskám, semmi. Ugyhogy valószínűleg kiesett bicajozás közben a hepehupákon a táskám zsebéből. Na jó mondom mi legyen, írok Yutának, a segéd-házmesternek, hogy mi a szitu és hogy segítsen legyen kedves. Szerencsére megjött, aztán telefonált ideoda, kiderült nincs pótkulcs, master kulcs van de nem nyitják ki az ajtót mer akkor nyitva lesz hagyva és jujj. Há mondom magamban kurvajó, nem igazán izgatna a dolog, úgyse mennék sehová de itt nem illik ellenszegülni igazán annak amit mondanak szal mondom jó. Le voltam izzadva, fáradt voltam, alig aludtam előző éjjel, suli meg angolóra szellemileg, a sok biciklizés meg fizikálisan lefárasztott ... és akkor hogy vissza kéne menni megkeresni a kulcsot. Este fél hét volt kb. Ja és Yuta se ért rá igazán. Mondom mi lenne ha Abét felhívnánk hátha tud segíteni (meg van kocsija ...) Kiderült neki is lett volna dolga de ennek ellenére jött és segített - elmentünk hát keresgélni az alagúthoz, vele volt egy munkatársa meg Minami is, négyen keresgéltünk, nem volt meg persze. :( aztán elmentünk a rendőrbódéhoz és kitöltöttünk egy papírt hogy ezt és ezt elvesztettem. Ekkor volt 8 óra. -- (tanulság: a tutorom még mindig egy angyal :D) nade este volt már, még jó hogy szerdánként nincs sulim... Persze kedden van onszen nap lenne nekem ugye, és már alig vártam, mer ugye egy hete leégtem a nagy bicajtúrán és épp meggyógyult már a bőröm úgyhogy be tudtam volna már menni a 43 fokos vízbe ... ehh mondom fasza. És még aludnom sincs hol. Dehát azér vannak a barátok -- Jarinál meg Evánál aludtam végül, merhgy nekik kétszemélyes szobájuk van, nappalival meg heverővel :D meg is etettek-itattak meg minden :) úgyhogy végül megoldódott, másnap reggel meg kinyitotta a gondnokbácsi az ajtóm, de persze az aki a kulcsokér felelős a suliban épp el volt utazva ugyhogy nyitva kellett hagyni - tekintve hogy Óitában lakok nem Pesten a nyóckerben nem igazán aggódtam... másnapra meg csináltak nekem másolatot, úgyhogy megoldódott a nagy probléma :) hozzáteszem Apa százszor jobb másolatot csinált volna, khemm khemm, dehát a lényeg hogy működik...
Szerdán voltam teaceremónia-klubon délután (miután kialudtam magam...) és úgy látszik felfogták hogy járni akarok mer megmondták mennyi a klubdíj és hogy oké e. (még jó - 1500jen/hó nem túl sok). Na de aztán ugye gyakoroljuk a témát... márminthogy a teakészítő szerepében is (mer eddig főleg a vengég szerepében voltam ami szintlnhát mit ne mondjak elég béna vagyok még :D dehát basszus minden meg van szabva hogy kell csinálni attól kezdve hogy hogy állnak az ujjaid amikor fogod/használod a kendőt (amit szintén szabott módon kell formára hajtogatni amikor használod) addig hogy melyik irányba fordulsz meg és mikor. Ja és hogy melyik lábbal indulsz el, vagy lépsz be a szobába. De én ettől még élvezem, ha néha a vége felé még frusztrál is az aprólékosság; persze a tanárnők is rendesek meg türelmesek... Csak aztán bejön még az a képbe hogy térdelőülésben kell csinálni mindent... eléggé elzsibbadt a lábam, de csak egyszer váltottam pózt :D büszke vagyok magamra :)
Tegnap meg ausztrál este volt; volt már nemzetközikaja-piknik a folyóparton, meg lesz norvég és magyar este is :) Még Nagaike és Suganuma-sensei is eljöttek tegnap is meg majd a magyarra is jönnek :) remekül sikerült persze, ettünk-ittunk, többek közt tündérkenyeret (tortadrazsés-cukorkás kenyér :D) néztünk egy filmet, és még vetélkedő is volt :)
Most viszont vissza kell térnem a tanuláshoz; általában csütörtökön reggeltől estig vagy órán vagyok vagy magamban tanulok, így péntek este már nem vagyok képes ilyenekre, tehát ma kéne valamit alkotni :D
képek -- hamarosan...
2010. április 12.
vissza az iskolapadba
Végetért a tavasziszünet, most már véglegesen...Megjöttek az új diákok, úgyhogy eddig velük meg sulikezdéssel voltam elfoglalva, meg még leszek is.... Eddig egy egész órám volt, holnap kettő is lesz, mindkettő 5ös azaz ikkyús-felsőfokú óra :) Na új diákok meg szerencsére jó fejek, mind a magyarok mind az egyéb nemzetiségüek: ausztrál, amerikai, koreai. brit, mongol... van minden :) az ismerkedős este-esték is megvoltak, legalábbis a kaikanban, hát nem semmi buli kerekedett mondanom se kell, remélem nem jelentenek fel nagyon a szomszédok mer igencsak hangosak voltunk illetve voltak 11 után, mert én kb addig bírtam - aznap ugyani elmentünk epret szedni Mattel. jó ez hülyén hangzik de hát csak mi ketten voltunk elég lelkesek -- plusz volt ugye még egy napunk amit levonatozhattunk. hát megérte mit ne mondjak, olyan epreket ettünk és annyit hogy uhhh... :D egy hatalmas eperfarmot kell elképzelni, fóliasátrakkal, ahol az eper ilyen konzolokon van, tehát nem ér le a földre és elérhető magasságban is van. 1000 jenért annyit ehettünk amennyit akartunk, plusz adtak kis tálcát a csumának + kis csokiszósztis.
Haza is hoztam több mint egy kilóval, adtak csini papírdobozt (választható színnel :)) mondanom se kell már alig van pár szem belőle... Némit elajándékoztam belőle pl Abénak mert hát ugye mégis, pláne hogy másnap találkoztunk, mert mentünk vásárolni; főleg az új diákok miatt(2 ausztrál, Courtenay és Perry ill a brit lány, Carli jött velünk Abe kocsijában), végre eljutottam a híres Donki-ba... ami egy áruház telezsúfolva mindenfélével, aminek egy jó része azér...hmmm... kínaiáruház-fílingű. Na mind1, végül azér vettem pár harisnyát meg zoknit ja meg macskakaját :D
aztán a hatalmas vasárnapi dugón átvergődtük magunkat a Waseda Townba(pláza, a Nitori nevű lakberendezési áruház mellett :D <3 Nitori <3) - mire itt megkajáltunk eleredt az eső. Én meg nagyokosan még pulóvert se vittem nem hogy ernyőt mert kb kettőig sütött a nap, ellenben azóta (nem viccelek, tegnap du. óta!) esik. Ill most már elállt. Mindegy így is jó volt, kicsit összeszokni meg beszélgetni az újakkal na meg a tutorommal... mondjuk a szokásos angolról japánra ugrálás agyilag lefáraszt rendesen--- már volt hogy japánul szóltam angol helyett és fordítva nem lényeg.... :) Nitoriban megin nem tudtam ellenállni és vettem szépséges fa evőpálcikákat meg pár tárolódobozt occsóért :) 9 doboz volt valami 500 jen :) párat oda is adtam Csillának mondom minek nekem ennyi :) ő meg cserébe adott mosogatóba ilyen szemétfogó-hálót (mert nem tudtam mi hiányzik az életemből eddig :))
No eperszedő napra visszatérve, a a farmtól még elsétáltunk a híres uszai Hacsimandzsú-szentélyhez amiben nem csalódtunk: gyönyörű békés környezet, kis vízesés, mély erdő, kőlámpások, sőt még némi szakura is akadt bár már nem olyan felhőszerűek, hisz kibukkantak a levelek is már. Hozzáteszem szombaton Oitában mikor elindultunk kirándulni esett meg köd volt, mire Uszába értünk, ragyogott a nap :D úgyhogy mi jártunk jól - kellett is a jó idő, hisz 1 órát gyalogoltunk a farmig, onnan még 40 percet kb a szentélyhez és 50 percet még onnan a vonatállomáshoz...
Edzésben kell maradni ugye :) pláne hogy iskolába is bringázok ha nem fog szakadni... na de kelnem kell negyed hétkor, kicsit rendet kell raknom a lakásban ugyanis mer a sok bulizás meg kirándulás miegymás miatt kezd megin káosz alakulni :( aztn meg első két órám van :( egész félévben kelhetek korán, még jó hogy csak 3 nap van suli :)(hétfő-szerda szabad, bár a kutatáshoz meg a tanuláshoz kell is az a 2 nap majd...) csak azér voltam fel eddig mert a szabályokkal ellentétben valaki este 10kor kezdett mosni kb. Este. tízkor. Mosni. És ez már nem az első eset az elmúlt héten...éljen a koleszos élet :D
Haza is hoztam több mint egy kilóval, adtak csini papírdobozt (választható színnel :)) mondanom se kell már alig van pár szem belőle... Némit elajándékoztam belőle pl Abénak mert hát ugye mégis, pláne hogy másnap találkoztunk, mert mentünk vásárolni; főleg az új diákok miatt(2 ausztrál, Courtenay és Perry ill a brit lány, Carli jött velünk Abe kocsijában), végre eljutottam a híres Donki-ba... ami egy áruház telezsúfolva mindenfélével, aminek egy jó része azér...hmmm... kínaiáruház-fílingű. Na mind1, végül azér vettem pár harisnyát meg zoknit ja meg macskakaját :D
aztán a hatalmas vasárnapi dugón átvergődtük magunkat a Waseda Townba(pláza, a Nitori nevű lakberendezési áruház mellett :D <3 Nitori <3) - mire itt megkajáltunk eleredt az eső. Én meg nagyokosan még pulóvert se vittem nem hogy ernyőt mert kb kettőig sütött a nap, ellenben azóta (nem viccelek, tegnap du. óta!) esik. Ill most már elállt. Mindegy így is jó volt, kicsit összeszokni meg beszélgetni az újakkal na meg a tutorommal... mondjuk a szokásos angolról japánra ugrálás agyilag lefáraszt rendesen--- már volt hogy japánul szóltam angol helyett és fordítva nem lényeg.... :) Nitoriban megin nem tudtam ellenállni és vettem szépséges fa evőpálcikákat meg pár tárolódobozt occsóért :) 9 doboz volt valami 500 jen :) párat oda is adtam Csillának mondom minek nekem ennyi :) ő meg cserébe adott mosogatóba ilyen szemétfogó-hálót (mert nem tudtam mi hiányzik az életemből eddig :))
No eperszedő napra visszatérve, a a farmtól még elsétáltunk a híres uszai Hacsimandzsú-szentélyhez amiben nem csalódtunk: gyönyörű békés környezet, kis vízesés, mély erdő, kőlámpások, sőt még némi szakura is akadt bár már nem olyan felhőszerűek, hisz kibukkantak a levelek is már. Hozzáteszem szombaton Oitában mikor elindultunk kirándulni esett meg köd volt, mire Uszába értünk, ragyogott a nap :D úgyhogy mi jártunk jól - kellett is a jó idő, hisz 1 órát gyalogoltunk a farmig, onnan még 40 percet kb a szentélyhez és 50 percet még onnan a vonatállomáshoz...
Edzésben kell maradni ugye :) pláne hogy iskolába is bringázok ha nem fog szakadni... na de kelnem kell negyed hétkor, kicsit rendet kell raknom a lakásban ugyanis mer a sok bulizás meg kirándulás miegymás miatt kezd megin káosz alakulni :( aztn meg első két órám van :( egész félévben kelhetek korán, még jó hogy csak 3 nap van suli :)(hétfő-szerda szabad, bár a kutatáshoz meg a tanuláshoz kell is az a 2 nap majd...) csak azér voltam fel eddig mert a szabályokkal ellentétben valaki este 10kor kezdett mosni kb. Este. tízkor. Mosni. És ez már nem az első eset az elmúlt héten...éljen a koleszos élet :D
2010. április 2.
It has NOTHING to do with it :D
Április 1 van, bolondok napja. Nem sok bolondságot csináltam, már ha 15 rugó (jen) elköltése nem számít annak - de mint mondtam már annyiszor, nem lehet ellenállni igazán --- ezért a pénzért persze nem 1 hanem 5 felsőt vettem kb, plusz ajándékokat plusz egy dekorációt - lila világítós gömbök füzérben.... 1800 jen... naon baró, csak egy a baj: 110 volttal működik, így nem tudom otthon hogy használom majd -- bár ha a terveimnek megfelelően alakulnak a dolgok, nem kell paráznom az égő-kérdésen :) egyre erősebb bennem az érzés hogy errefele szeretnék élni/dolgozni ha lehetséges. És lehetőleg minél hamarabb :) Na de most ebbe ne menjünk bele, nézzük inkább mi történt elmúlt héten :)
Mozizás címén az Alien 1 és 2 volt műsoron, és hát persze hogy kellően összerémültködtem magam, aminek a többiek valamiért nem örültek, még rám is szóltek - nemtom mi bajuk végtére is én ijedtem meg nem ők... na mindegy. A második amugy egész jó volt, az első háááát ehhh.
A tanulással nem haladtam úgy ahogy szerettem volna, csütörtöktől kezdve valahogy nem akadt időm/kedvem kb szerdáig -.-" magyarázattal persze szolgálhatok: csütörtök délután NAgaike-senseiel találkoztam (végre odaadtam neki az omiyagét, már féltem hogy lejár, mivel még Tokióban vettem...) az érdekes része a történetnek az, hogy előző nap megjavíttattam a biciklimet (800jen jee) így felkerekezhettem a sulihoz, amivel a) megtakarítottam 480 jent b)megvolt a napi testedzésem. Asszem ebben a félévben bringával fogok járni; kb 50 perc alatt odaérek suliba ill. vissza, ráadásul az út felét a folyó melletti bicikli/gyalogúton teszem meg, szóval még a kilátás se semmi :)
csüt. este meg latin parti volt, amiről kb tudott mindenki, végül a körülmények úgy hozták, hogy egyedül mentem el, no de engem nem kell félteni, Nóri a szórakozónegyedben is elnavigál magában (végtére is már voltam kétszer is a PEI nevű helyszínen ami alapban a "gaidzsin-bár" azaz a külföldi-bár (azét vannak japán vendégek is) :). A navigáció amugy télleg nem probléma, csak annyi fura hely meg alak van arrafelé hogy hajj. Nem unalmas na, csak ne próbáljanak beszervezni a hostess klubokba mer jujj. Bár alkatilag nem fenyeget a veszély asszem :D:D:D
Latin partin persze volt csomó japán meg a jófej amcsi tanár, Ed, és tekintve hattalmas salsa- és merengue tudásomat (hány salsaórán is voltam össz? 10? 12? :D), én voltam az akivel a figurákat bemutatta jee :) sőt még a férfi-részt is táncoltam pár figuránál ---elég fura volt mit ne mondjak, sőt a bonyibbakat meg se tudtam csinálni... -.- de kihívásnak nem rossz. Az óra vége után szerencsémre megjelent Kódzsi is, aki épp a negyedik partijánál/kocsmájánál tartott tekintve hogy aznap volt a diplomaosztó és hát ugye ünnepelni kell :D ez asszem nemzetközi :) na a lényeg, hogy (talán utoljára) táncoltam vele. Na meg megittunk egy-két italt. Kipróbáltam a helyi, blow job nevezetű specialitást (baileys jellegű ízügyileg), amit kéz nélkül kellett kiinni a felespohárból. Sikerült természetesen ;) majd Kódzsi és barátai rábeszéltek a Flaming Dr. Pepper nevű italra (könnyű volt mivel meg lettem hívva :)) aminek az a különlegessége hogy a lángoló fekete töményt bele kell dobni egy pohár sörbe és miután kialudt a láng az egészet egy húzásra meg kell inni. Mondanom se kell össze vissza kentem magam de vidám volt na :) Remélem Kódzsival még lesz alkalmunk táncolni párat, jó párost alkottunk - legalább valamiben :) Partiról hazamenet az egyik izakaya előtt pár fiatal japán próbált angolul jópofizni, persze csak messziről (már megszoktam) de most vissza kellett szólnom, hogy értek ám japánul :) ezen persze meglepődtek, de náluk csak én lepődtem meg jobban, amikor egy ismerőst fedeztem fel köztük- az egyik maláj diák az egyetemről velük volt. Mindenki diplomaosztót ünnepelt :)
Na másnap meg még egy parti várt ránk: eszemiszom Kódzsival és Erikoval búcsúzóul... 3 órát töltöttünk el, beszélgettünk mindenféléről, és egy játéknak köszönhetően a szexualitás is szóba került... fogalmazzunk úgy hogy sokat megtudtunk egymás/ különböző kultúrák ilyen jellegű szokásairól és tudásáról illetve arról hogy hogy megy a szexuális nevelés pl Japánban... megdöbbentő és kicsit szomorú ugyanis, hogy a lányok kb semmit nem tudnak ill nem oktatnak nekik semmit, nem beszélnek általában ilyenekről stb. Wow. ÉS nem 15 éves lányokról beszélek hanem huszonévesekről. Wow. No comment. (a fiúknál szerencsére jobb a helyzet... )
az izakaya után persze együtt visszamentünk a kaikanba, ahol az utolsó képek elkattogtatása után majdhogynem könnyes búcsút vettünk egymástól.... Mindketten hiányozni fognak, különösen Kódzsi... Jókat beszélgettünk meg jókat táncoltunk együtt. Nade talán még megyek Kanszaiba, hisz meg akarom Kiotót alaposabban nézni meg Oszakába is vissza kéne menni mert mert az egy tök jó hely :) Úgyhogy akkor még találkozhatunk :)
Na de elég a szomorú témákból, hisz pl vasárnap elmentünk mi cserediákok HANAMIzni, azaz a cseresznyefák alatt enni-inni-dumálni, és mivel jó időnk is volt, jó hangulat kerekedett - mint ahogy azt már megszokhattuk. Remélem az újonnan jövő diákok is be fognak illeni a csapatba, mer ha nem -- hát akkor nem, ő bajuk, nem erőszak a disznótor. Lassan elkezdődik ugye az új szemeszter, már láttam egy új embert is itt a kaikanban ma :) Jari meg Eva összeköltöztek egy 2 személyes szobába, segítettünk áthordani a cuccaikat, huh hát nem semmi mennyi minden összegyűlik fél év alatt ám :) amugy tök szép nagy a lakosztály, nagy nappali-konyha, külön háló, nagyobb fürdő, előszoba... igazából egész fura volt újra nagy (azaz 17 négyzetméternél nagyobb)helyen lenni... hazamegyek aztán lesokkolódok majd a saját házunktól amiben huszonx éve élek :)
Na meg megkaptuk a kurzuskínálatot. Hát 4-5ös japán órák lesznek, kutatás, meg japán internetes társadalom japánul, ha lehetséges, majd meglátjuk, hétfőn (HÚSVÉT HÉTFŐN) kell interneten felvenni az órákat. Csodás.
NA még jó dolog: vasárnap este még elkerekeztünk páran egy közeli parkba, ahol mégtöbb cseresznyefát, lampionfüzéreket, japánkertet stb láttunk, sajnos fényképezp nem volt nálam de! Visszatértem ise még hisz kedden Abével, tutorommal ugye, elmentünk kettesben kocsikázni a Kudzsu-fennsíkra meg egy függőhidat megnézni :D az egész nap nagyon szuper volt, rengeteget nevettünk, zenét hallgattunk/énekeltünk, magyart is japánt is meg angolt is :D különösen Ákos tetszett neki - mi lett volna ha még érti is. JA amugy próbálta énekelni a magyar szöveget több dalnál is, több kevesebb sikerrel :F de legalább próbálta :) na meg persze dumáltunk meg viccelődtünk egész nap :) oh meg főztem neki/nekünk ebédet: sajttal/baconnal töltött rántott csirke, majonézes kukorica újhagymával, krumplipüré. Jó magyar asztalra való étkek mind; szerencsére jól is sikerült úgyhogy tíz ujját is megnyalta utána :) nekem meg tiszta nosztalgikus volt :) hozzá kell tennem hogy zsemlemorzsát én csináltam száraz kenyérből - és persze hogy elfogyott az utolsó csirke ELŐTT. Úgyhogy végül én egyel kevesebb bundás pipit ettem, dehát mindegy, én ehetek majd otthon annyit amennyit akarok (ugye?)
[már megin esik... a bicikliszerelő aszondta h 50 nap esik Oitában egy évben. Piha. Akkor kb mostantól nem kéne esnie augusztusig...]
Na meg beszélgettünk kicsit angolul is, a címben szereplő 'it has nothing to do with it' kifejezést tanítottam meg neki (már nem tudom mi kapcsán), és meglepő, de rengeteg szituációban használható ám :) na a legviccesebb beszélgetés viszont az volt amikor valamiért felhozta, hogy a nevek hogy változnak házasság esetén. Aszondja, hogy akkor én, ha összeházasodnánk, Abe Nóra lennék.És hogy ez jól hangzik-e nekem. :D Mondom megtarthatom végülis a saját nevem is, nem muszáj átvenni, de ha ő szeretné akkor felveszem a nevét... na meg hogy a gyerekeinket hogy hívják majd? Japán nevük legyen? Vagy angol? kérdi ő. Mondom fiút vagy lányt szeretnél? :D na meg: hogy legyen az esküvő? : Japánban meg Magyarországon is? mondom ja az úgy jó :D na mind1, a végén már gurultunk kb a nevetéstől. Aztán estefelé, a park után udonoztunk egyet, és akkor már (picit) komolyabban is beszélgettünk... Egy szó mint száz, egész jól összebarátkoztunk (na nem mintha eddig rosszban lettünk volna). Csomót fotózkodtunk, modellpózos képeket (:D próbáltunk komoly arcot vágni meg drámaian pózolni, kis sikerrel :)) meg közös képeket is csináltunk (megegyeztünk, hogy cukik vagyunk :D), oh, meg megálltunk egy gyönyörű kis szentélynél/parknál egy hegyoldalban... csomó piros torii vezetett a szentélyhez magához, a szakura épphogy csak elkezdett nyílni, a kis park a csörgedező patakkal... tiszta romantikusvolt lehetett volna :D De télleg, az egész napban az volt a jó hogy együtt töltöttük :D (ő is így gondolta... éééédes :D) remélem lesz még ilyen.
Oh tegnapelőtt este Charlotte is visszajött Koreából, tegnap beszélgettünk is vele meg kapott tőlünk tortát :) elmesélte mi mindenen ment keresztül- nem semmi a csaj hogy így is visszajött és küzd. Elég csak annyi hogy nagyon beteg volt, több műtétje is volt: (
Még egy jó hír, hogy Yuta-san, egy ismerős japán diák is ideköltözött a Kaikanba, egyik segéd-házmester ő lett (tekintve hogy tud japánul, angolul, kínaiul... :)) már többször is beszélgettem vele suliból menet-jövet, jófej meg kedves - kellemes változás a hát, mondjuk úgy nem túl szívélyes, kínai srác után :)
Na mai napról már beszéltem, vásárlás volt, meg végre felraktam és retusáltam az összes eddigi képet, tessék nézni :) holnap Ashley szülinapja meg Mina névnapja - karaokezni megyünk, két ilyen dalosmadárral mi mást tehetnénk? :D
Kellemes áprilist mindenkinek! (Nálam már 0.01 van :))
Mozizás címén az Alien 1 és 2 volt műsoron, és hát persze hogy kellően összerémültködtem magam, aminek a többiek valamiért nem örültek, még rám is szóltek - nemtom mi bajuk végtére is én ijedtem meg nem ők... na mindegy. A második amugy egész jó volt, az első háááát ehhh.
A tanulással nem haladtam úgy ahogy szerettem volna, csütörtöktől kezdve valahogy nem akadt időm/kedvem kb szerdáig -.-" magyarázattal persze szolgálhatok: csütörtök délután NAgaike-senseiel találkoztam (végre odaadtam neki az omiyagét, már féltem hogy lejár, mivel még Tokióban vettem...) az érdekes része a történetnek az, hogy előző nap megjavíttattam a biciklimet (800jen jee) így felkerekezhettem a sulihoz, amivel a) megtakarítottam 480 jent b)megvolt a napi testedzésem. Asszem ebben a félévben bringával fogok járni; kb 50 perc alatt odaérek suliba ill. vissza, ráadásul az út felét a folyó melletti bicikli/gyalogúton teszem meg, szóval még a kilátás se semmi :)
csüt. este meg latin parti volt, amiről kb tudott mindenki, végül a körülmények úgy hozták, hogy egyedül mentem el, no de engem nem kell félteni, Nóri a szórakozónegyedben is elnavigál magában (végtére is már voltam kétszer is a PEI nevű helyszínen ami alapban a "gaidzsin-bár" azaz a külföldi-bár (azét vannak japán vendégek is) :). A navigáció amugy télleg nem probléma, csak annyi fura hely meg alak van arrafelé hogy hajj. Nem unalmas na, csak ne próbáljanak beszervezni a hostess klubokba mer jujj. Bár alkatilag nem fenyeget a veszély asszem :D:D:D
Latin partin persze volt csomó japán meg a jófej amcsi tanár, Ed, és tekintve hattalmas salsa- és merengue tudásomat (hány salsaórán is voltam össz? 10? 12? :D), én voltam az akivel a figurákat bemutatta jee :) sőt még a férfi-részt is táncoltam pár figuránál ---elég fura volt mit ne mondjak, sőt a bonyibbakat meg se tudtam csinálni... -.- de kihívásnak nem rossz. Az óra vége után szerencsémre megjelent Kódzsi is, aki épp a negyedik partijánál/kocsmájánál tartott tekintve hogy aznap volt a diplomaosztó és hát ugye ünnepelni kell :D ez asszem nemzetközi :) na a lényeg, hogy (talán utoljára) táncoltam vele. Na meg megittunk egy-két italt. Kipróbáltam a helyi, blow job nevezetű specialitást (baileys jellegű ízügyileg), amit kéz nélkül kellett kiinni a felespohárból. Sikerült természetesen ;) majd Kódzsi és barátai rábeszéltek a Flaming Dr. Pepper nevű italra (könnyű volt mivel meg lettem hívva :)) aminek az a különlegessége hogy a lángoló fekete töményt bele kell dobni egy pohár sörbe és miután kialudt a láng az egészet egy húzásra meg kell inni. Mondanom se kell össze vissza kentem magam de vidám volt na :) Remélem Kódzsival még lesz alkalmunk táncolni párat, jó párost alkottunk - legalább valamiben :) Partiról hazamenet az egyik izakaya előtt pár fiatal japán próbált angolul jópofizni, persze csak messziről (már megszoktam) de most vissza kellett szólnom, hogy értek ám japánul :) ezen persze meglepődtek, de náluk csak én lepődtem meg jobban, amikor egy ismerőst fedeztem fel köztük- az egyik maláj diák az egyetemről velük volt. Mindenki diplomaosztót ünnepelt :)
Na másnap meg még egy parti várt ránk: eszemiszom Kódzsival és Erikoval búcsúzóul... 3 órát töltöttünk el, beszélgettünk mindenféléről, és egy játéknak köszönhetően a szexualitás is szóba került... fogalmazzunk úgy hogy sokat megtudtunk egymás/ különböző kultúrák ilyen jellegű szokásairól és tudásáról illetve arról hogy hogy megy a szexuális nevelés pl Japánban... megdöbbentő és kicsit szomorú ugyanis, hogy a lányok kb semmit nem tudnak ill nem oktatnak nekik semmit, nem beszélnek általában ilyenekről stb. Wow. ÉS nem 15 éves lányokról beszélek hanem huszonévesekről. Wow. No comment. (a fiúknál szerencsére jobb a helyzet... )
az izakaya után persze együtt visszamentünk a kaikanba, ahol az utolsó képek elkattogtatása után majdhogynem könnyes búcsút vettünk egymástól.... Mindketten hiányozni fognak, különösen Kódzsi... Jókat beszélgettünk meg jókat táncoltunk együtt. Nade talán még megyek Kanszaiba, hisz meg akarom Kiotót alaposabban nézni meg Oszakába is vissza kéne menni mert mert az egy tök jó hely :) Úgyhogy akkor még találkozhatunk :)
Na de elég a szomorú témákból, hisz pl vasárnap elmentünk mi cserediákok HANAMIzni, azaz a cseresznyefák alatt enni-inni-dumálni, és mivel jó időnk is volt, jó hangulat kerekedett - mint ahogy azt már megszokhattuk. Remélem az újonnan jövő diákok is be fognak illeni a csapatba, mer ha nem -- hát akkor nem, ő bajuk, nem erőszak a disznótor. Lassan elkezdődik ugye az új szemeszter, már láttam egy új embert is itt a kaikanban ma :) Jari meg Eva összeköltöztek egy 2 személyes szobába, segítettünk áthordani a cuccaikat, huh hát nem semmi mennyi minden összegyűlik fél év alatt ám :) amugy tök szép nagy a lakosztály, nagy nappali-konyha, külön háló, nagyobb fürdő, előszoba... igazából egész fura volt újra nagy (azaz 17 négyzetméternél nagyobb)helyen lenni... hazamegyek aztán lesokkolódok majd a saját házunktól amiben huszonx éve élek :)
Na meg megkaptuk a kurzuskínálatot. Hát 4-5ös japán órák lesznek, kutatás, meg japán internetes társadalom japánul, ha lehetséges, majd meglátjuk, hétfőn (HÚSVÉT HÉTFŐN) kell interneten felvenni az órákat. Csodás.
NA még jó dolog: vasárnap este még elkerekeztünk páran egy közeli parkba, ahol mégtöbb cseresznyefát, lampionfüzéreket, japánkertet stb láttunk, sajnos fényképezp nem volt nálam de! Visszatértem ise még hisz kedden Abével, tutorommal ugye, elmentünk kettesben kocsikázni a Kudzsu-fennsíkra meg egy függőhidat megnézni :D az egész nap nagyon szuper volt, rengeteget nevettünk, zenét hallgattunk/énekeltünk, magyart is japánt is meg angolt is :D különösen Ákos tetszett neki - mi lett volna ha még érti is. JA amugy próbálta énekelni a magyar szöveget több dalnál is, több kevesebb sikerrel :F de legalább próbálta :) na meg persze dumáltunk meg viccelődtünk egész nap :) oh meg főztem neki/nekünk ebédet: sajttal/baconnal töltött rántott csirke, majonézes kukorica újhagymával, krumplipüré. Jó magyar asztalra való étkek mind; szerencsére jól is sikerült úgyhogy tíz ujját is megnyalta utána :) nekem meg tiszta nosztalgikus volt :) hozzá kell tennem hogy zsemlemorzsát én csináltam száraz kenyérből - és persze hogy elfogyott az utolsó csirke ELŐTT. Úgyhogy végül én egyel kevesebb bundás pipit ettem, dehát mindegy, én ehetek majd otthon annyit amennyit akarok (ugye?)
[már megin esik... a bicikliszerelő aszondta h 50 nap esik Oitában egy évben. Piha. Akkor kb mostantól nem kéne esnie augusztusig...]
Na meg beszélgettünk kicsit angolul is, a címben szereplő 'it has nothing to do with it' kifejezést tanítottam meg neki (már nem tudom mi kapcsán), és meglepő, de rengeteg szituációban használható ám :) na a legviccesebb beszélgetés viszont az volt amikor valamiért felhozta, hogy a nevek hogy változnak házasság esetén. Aszondja, hogy akkor én, ha összeházasodnánk, Abe Nóra lennék.És hogy ez jól hangzik-e nekem. :D Mondom megtarthatom végülis a saját nevem is, nem muszáj átvenni, de ha ő szeretné akkor felveszem a nevét... na meg hogy a gyerekeinket hogy hívják majd? Japán nevük legyen? Vagy angol? kérdi ő. Mondom fiút vagy lányt szeretnél? :D na meg: hogy legyen az esküvő? : Japánban meg Magyarországon is? mondom ja az úgy jó :D na mind1, a végén már gurultunk kb a nevetéstől. Aztán estefelé, a park után udonoztunk egyet, és akkor már (picit) komolyabban is beszélgettünk... Egy szó mint száz, egész jól összebarátkoztunk (na nem mintha eddig rosszban lettünk volna). Csomót fotózkodtunk, modellpózos képeket (:D próbáltunk komoly arcot vágni meg drámaian pózolni, kis sikerrel :)) meg közös képeket is csináltunk (megegyeztünk, hogy cukik vagyunk :D), oh, meg megálltunk egy gyönyörű kis szentélynél/parknál egy hegyoldalban... csomó piros torii vezetett a szentélyhez magához, a szakura épphogy csak elkezdett nyílni, a kis park a csörgedező patakkal... tiszta romantikus
Oh tegnapelőtt este Charlotte is visszajött Koreából, tegnap beszélgettünk is vele meg kapott tőlünk tortát :) elmesélte mi mindenen ment keresztül- nem semmi a csaj hogy így is visszajött és küzd. Elég csak annyi hogy nagyon beteg volt, több műtétje is volt: (
Még egy jó hír, hogy Yuta-san, egy ismerős japán diák is ideköltözött a Kaikanba, egyik segéd-házmester ő lett (tekintve hogy tud japánul, angolul, kínaiul... :)) már többször is beszélgettem vele suliból menet-jövet, jófej meg kedves - kellemes változás a hát, mondjuk úgy nem túl szívélyes, kínai srác után :)
Na mai napról már beszéltem, vásárlás volt, meg végre felraktam és retusáltam az összes eddigi képet, tessék nézni :) holnap Ashley szülinapja meg Mina névnapja - karaokezni megyünk, két ilyen dalosmadárral mi mást tehetnénk? :D
Kellemes áprilist mindenkinek! (Nálam már 0.01 van :))
2010. március 23.
blog
Ehhehehe nézem már 2 hete nem írtam, szorrrrii. Nézzük mit is csináltam :D
március 10én beteg lettem - mint a kirándulótársaim közül majd' mindenki. Hiroshima flu. Mittomén mi volt, de nem volt kellemes. És én még nem is voltam hasmenéses, talán azért mert étvágyam se volt igazán 2 napig... Csilla próbált etetni finom levessel, az angyal, de abból is csak egy fél csészével tudtam enni kb. Csak feküdtem meg aludtam. De ez bevált mert 12-ére 90%osra meg is gyógyultam. Így viszont nem tudtam kikísérni Ami-chant amikor hazament 11-én :( Mindig amikor ránézek Kame-chanra eszembe jut, és hiányzik a drága... kicsit unalmas az élet itt a kaikanban, nincs nagyon mit csinálni... beszélgetés, filmnézés, közös főzés néha :) pl Seulgi toppogija kegyetlenfinom volt :D finomanszólva kétpofára zabáltuk, hiába volt csípős :D ezt persze megelőzte a koreai bolt felfedezése, vettem is néhány érdekes italt/ételt : rizs makkoli (alkohol, viszonylag alacsony alkoholtartalmú, édeskés), rizses üdítő, rizsdarabokkal! meglepően jó volt :) na meg mangó meg gránátalma. a gránátalmásat még tartogatom kicsit. na meg koreai ráment is vettem, adandó alkalommal megeszem.... most egyenlőre a meglévő kajáimat kéne mert rámrohadnak kb.... de mindig ez van, elmegyek a Marukyóba, és veszek halom zöldséget, kis tofut, kis spagettiszószt, kis izét kis hozét, merhogy ezt is kéne csinálni meg azt is aztán rájövök hogy igenám de mindehhez két hét kéne, úgy hogy mindennap főzök ami azért nem mindig jön össze ... ma is kidobtam két nagy sárgarépát :( a káposztát meg dinsztelt káposztának akarom mert az az egyik kedvencem :D igaz hogy sültekhez való de magában is meg tudok enni egy halommal :) próbáltam csinálni már egyszer de rossz fajta káposztából így az állaga trutymákos lett, ízre mondjuk kb rendben volt.
Koreai bolt után elmentünk Tokiwába és rájöttem mit ettem régen: OLÍVABOGYÓT. kb két-háromszoros áron mint otthon, de vettem egy kis üveggel.... ahhh mennyei :)
na meg vásárlás után beugrottunk a fánkoshoz mert ránkjött az édességehetnék, pláne a Tokiwa édességszekciója láttán ---- többezerjenes bonbonösszeállítások, gyönyörű tavaszi japán-édességek, mocsik, torták, mmmmm... nade a lényeg hogy kitaláltam hogy csináljunk házilag fánkot, végülis nem olyan bonyolult :) Eva, Seulgi és Jari is támogatták a tervet ugyhogy a közeljövőben ezt is megejtjük.
Még egy koreai finomság: juzucsa. Citromos jellegű tea. ami kb lekvárnak néz ki az üvegében de nem az. és uhhhhh. Seulgi csinált nekünk a toppogi után... muszáj lesz vennem egy üveggel legközelebb - már ha lesz pénzem. Mer ösztöndíj még nincs :( talán hó végén... pedig áhh, tegnap is csajos napot tartottunk, bár csak hárman mentünk végül, de ettünk Italian Tomatoban meg nézelődtünk a belvárosban/áruházakban.... ja persze Seulgi bevitt minket egy boltba ahol annnnyira gyönyörű é egyedi és kreatív ékszerek meg mindenfélék vannak hogy nem bírtunk magunkkal és venni kellett pár szépséget :D én egy kékes színű kendő/sálféleségbe meg egy hozzá passzoló, kristály/gyöngyös jellegű karkötőbe szerettem bele - mindez összesen 1540 jenért, a hülyének is megéri :) aztán bementünk a Forusba és vettem egy tonna japán könyvet - nyelvvizsga-jelentkezési lap, szövegértés-felkészítő, nyelvtan-felkészítő, bunkei-szótár, N2 szintű nyelvvizsga-szabály+mintatesztsor meg egy szakácskönyv a lista :D az a szép hogy most nagyon kedvem is meg lendületem is van tanulni, úgyhogy napjában 2-3 órát simán meg tudok csinálni és nem unom - persze még az elején vagyok, de pl a szókincsből felkészítő könyv nagyon király, tudom javasolni mindenkinek - hasznos szavakat tanít meg, nem úgy mint egyes khemm tankönyvek khemmm chuukyuuichi/ni khemm shiru khemm khemm.... ma is John kezébe került a könyv , végiglapozza - eredmény: nekem kell ez a könyv, hol vetted? (pedig ő még 3kyuu szinten sincs, mégis ezt mondta egy 2kyuus könyvről...) A lényeg hogy nemérdekel semmi, júliusban át fogok menni ezen a nikyuun vagy N2-n (új neve a szintnek). És aztán decemberben az N1en is. Következő szemeszterben ha lehet felveszem az összes 5-6os szintű órát (1kyuu és fölött, elméletileg), és a) meghalok b) de komolyan, éjjel nappal tanulok, nem élek (annyi) társadalmi életet c)felfejlesztem a nyelvtudásom überszuperre :D legalábbis vizsgák szempontjából :) ja és elkezdem a szakdogát. Hehhh :D a kawaii-kultúráról akarom írni, úgy döntöttem, mondjuk lehet hogy ehhez tanárt is kéne keresni... -.-"
Na könyvesbolt után meg vgignéztük a butikokat... ááááááh tavaszi ruhááák meg cipők meg táskák áááá :) keeeellll... na jó cipőt vettem Oszakában (fehér lenszerű anyagból + masni amin csillivilli gyöngyök/kristályok/izék vannak) de az magassarkú kicsit, kell egy lapos is :P
na de ne csak a tanulásról meg anyagiakról beszéljek: teknős. Mint említettem rám lett bízva Kame-chan, és örömmel jelenthetem hogy naggyon jól van a kis mocsok :) most is itt teper, sziklát mászik meg minden :) már eszik is egész rendesen, úgyhogy bízom benne, hogy egyre virgoncabb és nagyobb lesz. Túlélte a telet :D mondjuk esténként még hideg van, meg ma is szakadt az eső de mult héten durva melegek voltak - szombaton forró és erős szél volt, napsütés aztán meg beborult meg villámlás meg minden... még jó hogy moziba mentünk - megnéztük a Nine c. musical/filmet.... hát nem voltam elvarázsolva... a szereposztás brilliáns, Fergie, Nicole Kidman, Penelopé Cruz, etc de szükséges is volt mert a sztori... hát nem volt sztori kb... a dalok egész jók voltak, de ihhh. Nem ajánlom moziba. Majd az Alíz csodaországbant nézzük meg legközelebb ha mindenigaz. Az tán jobb lesz :). NA meg lesz Sex and the City 2 :D
Vasárnap meg elmentünk Jessehez, mert egy Ethnic Bros (mexikói kajálda)-ban töltött este közben kitalálta hogy ő majd csinál nekünk ennél jobb mexikóit. És igaza lett. :D csak ennyit tudtunk rá mondani: DAMN!!! és kb 4-5 harapás alatt benyomtuk a babos-csirkés-guacamoles-sajtos-salátás-salsás tortillát. Nem egyet. :D A babpasztában én is besegítettem :) (szigorúan instrukciók alapján, hosz a mexikóihoz nem sok közöm van...)plusz megtanultam a "caveman-can opener" (ősember-konzervnyitó) használatát - fontos készség :D NA meg lementünk a folyóhoz, ahol ismét húszévesnek éreztem magam - ráültünk a nagy betonkövekre amik benn voltak konkrétan a mederben, és tűzijátékoztunk - kb csillagszórók voltak, nem kell megijedni :) csillagos égbolt, hideg szél, csobogó víz, szikrázó "varázspálcák", barátok -- mi kell még? mondjuk a hideg szél nem kellett volna -az a két doboz sör nem melegitett fel. Egyszóval kellemes este volt.
NA még érdekesség: virágzik a szakura!!!! miért nem ezzel kezdtem mi? :) tekintve hogy ma pára/felhő/eső volt, nem volt annyira l
március 10én beteg lettem - mint a kirándulótársaim közül majd' mindenki. Hiroshima flu. Mittomén mi volt, de nem volt kellemes. És én még nem is voltam hasmenéses, talán azért mert étvágyam se volt igazán 2 napig... Csilla próbált etetni finom levessel, az angyal, de abból is csak egy fél csészével tudtam enni kb. Csak feküdtem meg aludtam. De ez bevált mert 12-ére 90%osra meg is gyógyultam. Így viszont nem tudtam kikísérni Ami-chant amikor hazament 11-én :( Mindig amikor ránézek Kame-chanra eszembe jut, és hiányzik a drága... kicsit unalmas az élet itt a kaikanban, nincs nagyon mit csinálni... beszélgetés, filmnézés, közös főzés néha :) pl Seulgi toppogija kegyetlenfinom volt :D finomanszólva kétpofára zabáltuk, hiába volt csípős :D ezt persze megelőzte a koreai bolt felfedezése, vettem is néhány érdekes italt/ételt : rizs makkoli (alkohol, viszonylag alacsony alkoholtartalmú, édeskés), rizses üdítő, rizsdarabokkal! meglepően jó volt :) na meg mangó meg gránátalma. a gránátalmásat még tartogatom kicsit. na meg koreai ráment is vettem, adandó alkalommal megeszem.... most egyenlőre a meglévő kajáimat kéne mert rámrohadnak kb.... de mindig ez van, elmegyek a Marukyóba, és veszek halom zöldséget, kis tofut, kis spagettiszószt, kis izét kis hozét, merhogy ezt is kéne csinálni meg azt is aztán rájövök hogy igenám de mindehhez két hét kéne, úgy hogy mindennap főzök ami azért nem mindig jön össze ... ma is kidobtam két nagy sárgarépát :( a káposztát meg dinsztelt káposztának akarom mert az az egyik kedvencem :D igaz hogy sültekhez való de magában is meg tudok enni egy halommal :) próbáltam csinálni már egyszer de rossz fajta káposztából így az állaga trutymákos lett, ízre mondjuk kb rendben volt.
Koreai bolt után elmentünk Tokiwába és rájöttem mit ettem régen: OLÍVABOGYÓT. kb két-háromszoros áron mint otthon, de vettem egy kis üveggel.... ahhh mennyei :)
na meg vásárlás után beugrottunk a fánkoshoz mert ránkjött az édességehetnék, pláne a Tokiwa édességszekciója láttán ---- többezerjenes bonbonösszeállítások, gyönyörű tavaszi japán-édességek, mocsik, torták, mmmmm... nade a lényeg hogy kitaláltam hogy csináljunk házilag fánkot, végülis nem olyan bonyolult :) Eva, Seulgi és Jari is támogatták a tervet ugyhogy a közeljövőben ezt is megejtjük.
Még egy koreai finomság: juzucsa. Citromos jellegű tea. ami kb lekvárnak néz ki az üvegében de nem az. és uhhhhh. Seulgi csinált nekünk a toppogi után... muszáj lesz vennem egy üveggel legközelebb - már ha lesz pénzem. Mer ösztöndíj még nincs :( talán hó végén... pedig áhh, tegnap is csajos napot tartottunk, bár csak hárman mentünk végül, de ettünk Italian Tomatoban meg nézelődtünk a belvárosban/áruházakban.... ja persze Seulgi bevitt minket egy boltba ahol annnnyira gyönyörű é egyedi és kreatív ékszerek meg mindenfélék vannak hogy nem bírtunk magunkkal és venni kellett pár szépséget :D én egy kékes színű kendő/sálféleségbe meg egy hozzá passzoló, kristály/gyöngyös jellegű karkötőbe szerettem bele - mindez összesen 1540 jenért, a hülyének is megéri :) aztán bementünk a Forusba és vettem egy tonna japán könyvet - nyelvvizsga-jelentkezési lap, szövegértés-felkészítő, nyelvtan-felkészítő, bunkei-szótár, N2 szintű nyelvvizsga-szabály+mintatesztsor meg egy szakácskönyv a lista :D az a szép hogy most nagyon kedvem is meg lendületem is van tanulni, úgyhogy napjában 2-3 órát simán meg tudok csinálni és nem unom - persze még az elején vagyok, de pl a szókincsből felkészítő könyv nagyon király, tudom javasolni mindenkinek - hasznos szavakat tanít meg, nem úgy mint egyes khemm tankönyvek khemmm chuukyuuichi/ni khemm shiru khemm khemm.... ma is John kezébe került a könyv , végiglapozza - eredmény: nekem kell ez a könyv, hol vetted? (pedig ő még 3kyuu szinten sincs, mégis ezt mondta egy 2kyuus könyvről...) A lényeg hogy nemérdekel semmi, júliusban át fogok menni ezen a nikyuun vagy N2-n (új neve a szintnek). És aztán decemberben az N1en is. Következő szemeszterben ha lehet felveszem az összes 5-6os szintű órát (1kyuu és fölött, elméletileg), és a) meghalok b) de komolyan, éjjel nappal tanulok, nem élek (annyi) társadalmi életet c)felfejlesztem a nyelvtudásom überszuperre :D legalábbis vizsgák szempontjából :) ja és elkezdem a szakdogát. Hehhh :D a kawaii-kultúráról akarom írni, úgy döntöttem, mondjuk lehet hogy ehhez tanárt is kéne keresni... -.-"
Na könyvesbolt után meg vgignéztük a butikokat... ááááááh tavaszi ruhááák meg cipők meg táskák áááá :) keeeellll... na jó cipőt vettem Oszakában (fehér lenszerű anyagból + masni amin csillivilli gyöngyök/kristályok/izék vannak) de az magassarkú kicsit, kell egy lapos is :P
na de ne csak a tanulásról meg anyagiakról beszéljek: teknős. Mint említettem rám lett bízva Kame-chan, és örömmel jelenthetem hogy naggyon jól van a kis mocsok :) most is itt teper, sziklát mászik meg minden :) már eszik is egész rendesen, úgyhogy bízom benne, hogy egyre virgoncabb és nagyobb lesz. Túlélte a telet :D mondjuk esténként még hideg van, meg ma is szakadt az eső de mult héten durva melegek voltak - szombaton forró és erős szél volt, napsütés aztán meg beborult meg villámlás meg minden... még jó hogy moziba mentünk - megnéztük a Nine c. musical/filmet.... hát nem voltam elvarázsolva... a szereposztás brilliáns, Fergie, Nicole Kidman, Penelopé Cruz, etc de szükséges is volt mert a sztori... hát nem volt sztori kb... a dalok egész jók voltak, de ihhh. Nem ajánlom moziba. Majd az Alíz csodaországbant nézzük meg legközelebb ha mindenigaz. Az tán jobb lesz :). NA meg lesz Sex and the City 2 :D
Vasárnap meg elmentünk Jessehez, mert egy Ethnic Bros (mexikói kajálda)-ban töltött este közben kitalálta hogy ő majd csinál nekünk ennél jobb mexikóit. És igaza lett. :D csak ennyit tudtunk rá mondani: DAMN!!! és kb 4-5 harapás alatt benyomtuk a babos-csirkés-guacamoles-sajtos-salátás-salsás tortillát. Nem egyet. :D A babpasztában én is besegítettem :) (szigorúan instrukciók alapján, hosz a mexikóihoz nem sok közöm van...)plusz megtanultam a "caveman-can opener" (ősember-konzervnyitó) használatát - fontos készség :D NA meg lementünk a folyóhoz, ahol ismét húszévesnek éreztem magam - ráültünk a nagy betonkövekre amik benn voltak konkrétan a mederben, és tűzijátékoztunk - kb csillagszórók voltak, nem kell megijedni :) csillagos égbolt, hideg szél, csobogó víz, szikrázó "varázspálcák", barátok -- mi kell még? mondjuk a hideg szél nem kellett volna -az a két doboz sör nem melegitett fel. Egyszóval kellemes este volt.
NA még érdekesség: virágzik a szakura!!!! miért nem ezzel kezdtem mi? :) tekintve hogy ma pára/felhő/eső volt, nem volt annyira l
2010. március 9.
képek
No felraktam a képeket, a második adagot legalábbis (tudom logikus vagyok nagyon). Lehet nézni Picasan meg a diavetitőn itt jobbra. Ezzel együtt a régi képeket levettem a netről - kellett a hely az újaknak.
Holnap mennem kell tízre suliba és eléggé náthás vagyok ugyhogy alvás, az élménybeszámolót majd később :)
Holnap mennem kell tízre suliba és eléggé náthás vagyok ugyhogy alvás, az élménybeszámolót majd később :)
otthon édes otthon
Végetért a nagy utazás. Rengeteg élménnyel meg némi náthával érkeztem meg tegnap este nyolc körül. Na meg rengeteg cuccal és ajándékokkal ;) De azt hiszem az élmény a lényeg :D
Oszakáról már írtam... így visszanézve, talán azért met akkor voltam a legfrissebb még, de az a város tetszett a legjobban. A közlekedés egész olcsó, könnyen lehet navigálni, a városrészek ahol jártam mind tetszettek, és bár tényleg nagy, mégse annyira óriási és bonyolult, mint Tokió. A hosztelünk mondjuk egy érdekes környéken volt -- tele idős emberekkel meg szakadt, lepukkant épületekkel... a hosztel maga ok volt, pláne hogy volt japános közös fürdő amire igencsak rákaptunk így fél év után -- nem is tudom miért nem mentem el eddig... na persze mindig volt valami más, ugye. Szóval közös -nem koedukált fürdő, ahol a forró vízben lehet ázni meg relaxálni. Persze forróbb mint az otthoni termálvizek (legalábbis amikbe én szoktam bemenni) így hozzá kell szokni, de az eredmény megéri: az ember teljese teste átmelegszik és a bőre is gyönyörű sima lesz. Mondjuk a fürdő az első emeleten volt, mi meg a kilencediken laktunk, még jó hogy volt lift :) bár elég türelmetlen volt mer alig lépett be az ember már csukódott be, és hat helyett három embert bírt el (érdekesen volt kalibrálva.... ehh) de legalább nem kellett lépcsőzni. A szoba télleg egy kis lyuk volt, ágy, minihűtő, kis asztal, tv, egy polc meg egy összehajthatós szék, na meg ablak. A tévé nem volt rossz mert tudtam követni a korcsolyát mikor otthon voltam (nem sokat :)). Sztori: bekapcsolom a tévét, váltok egy csatornát, hát mit nem találok (délelőtt 11kor)? pornót. Csodás mondom. Azt mondjuk tudtam hogy Japánnak van a legnagyobb pornóipara de eddig sikerült félig-meddig elkerülni a dolgaikat (azért félig meddig mer minden boltban ott vannak a magazinok a polcon, jól látható helyen).
Oszakában amúgy miután kipihentük a hajókázás fáradalmait (senki nem tudott igazán aludni, zajban meg összezsúfolódva csomó idegennel, akik közül egy igen kedves és tapintatos bekapcsolva hagyta az ébresztőóráját hajnal 5-6 körül és vagy nem volt ott vagy nem ébredt fel rá de a lényeg hogy nem kapcsolta ki és sikeresen felkeltette a fél hajót. Béke és harmónia jee.) na szóval miután pihentünk a hosztelben (egy kisebb helyi felfedezőút során amikoris a soksok öreggel-alkesszel meg a szakadt épületekkel találkoztunk) bementünk a városközpontba, egy nagy bevásárlóközpontba konkrétan... na most a nagy azt úgy kell elképzelni hogy a hatalmas metróállomás ahol több vonal is összefut már össze van épülve az üzletsorral a metrószinten, tehát végeredményben egy nagy plázában kódorog az ember és igyekszik kitalálni. Majdnem eltévedtünk, aztán az információ pultos/lottózós néni (hivatalosan is ez volt a 2 feladata :)) segített. Na aztán megtaláltuk a vágyott éttermet is ahová este visszamentünk - foglalni is kellett este 9re... amugy az egész utazás során problematikus volt a japán éttermek mérete -- valahogy nem sok van felkészülve 9 fős csoportokra... valamelyiknél még 4 ember elhelyezése is problémásnak tűnt..
Este különben vacsoráig bejártuk a híresebb utcákat Shinbashi környékén, rengeteg neon, nyüzsi, stb... meg olyan bevásárlóutca hogy na! az ember megy megy megy az árkádok alatt és NINCS VÉGE! majd egy hatalmas kereszteződés jön (kisebbek is vannak persze közben... nehogy békésen mehessen az ember ugye), átmegyünk rajta, és kb mégegyszer olyan hosszan megy tovább a boltsor. Csak végigmenni rajta fárasztó :) A prtékákról nem is beszélve... harisnya/zokniüzlet, cipőbolt (vettem is egy szépségeset, aztán persze nem tudtam bulin hordani mert esett és hát a fehér cipőnek nem tesz jót), ruhák, kaják, könyv, CD, (Book-off!! - népszerű használtkönyv-média lánc) táncosbolt, Loft (extra papír/ajándékbolt), Starbucks (alap) ...
Másnap ehhez képest elmentünk a várhoz, ami sokkal nyugisabb volt :) aztán Ame-mura ami meg őrült volt de vicces :)
A Nara-kiotó kirándulás volt talán a legfárasztóbb: nem láttunk értelemszerűan sokat, Tódaidzsi, őzek, a Kófuku-dzsi gyönyörű pagodája, meg hát az odavezető út/parkok. Kiotóban ismét találkoztunk Rjószukével, akivel még Fukuokában majd Oitában partiztunk, és ő vitt minket várostnézni meg enni :) kicsit drága helyeket választott de persze megérte. A templomok kötül a Kinkakudzsit meg a Kiyomizut és környékét tudtuk megnézni - mit mondjak? gyönyörű mind... esegetett az eső itt is (Narában szép idő volt még) de valahogy az az érzésem hogy a felhős szomorkás idő nagyon illik ehhez az országhoz, sokkal misztikusabb, sejtelmesebb a hangulat ilyen időben -- valahogy a tájak is szebbek, különlegesebbek, a színek tompábbak, nem olyan harsogóak, bántóak mint vakító napban...
Este lett mire Gionba értünk, ott csak kicsit mászkáltunk, de télleg olyan mint a gésás filmekben :) még gésákat/maikókat is láttunk! Épp szálltak be egy taxiba a hangszereikkel :) Sőt láttunk kettőt előtte is a városban szóval szerencsések voltunk :) én nem is mertem számítani rá, hogy látjuk őket. Vacsorára a híres unagi azaz angolna volt - kilátással a kabukiszínházra és a folyóra/partra... hoppá :) mondjuk 1700 jen volt (3400 forint körül)... dehát egyszer élünk, vagy mi :)
Nah Oszakáról már meséltem, de hát Tokió: az út az kegyetlen volt rengeteg átszállással, és hát rohanni a csomagokkal lépcsőn fel-le ismeretlen állomásokon---
A hosztelbe jó későn érkeztünk meg és persze ott nem volt lift már, így az egész nap hurcibált bőröndöt még fel kellett küzdeni a másodikra. jee. amugy 2 körmöm is letörtem az út folyamán :( egyéb foltokról meg sebekről nem is beszélve.
Tokióban másnap kezdtük a felfedezést: Shibuya, vásárlás-nézelődés--- naná :) aztán meg Akihabara, az elektronikai cikkek és a maid-cafék hazája. De erről talán később, ugyanis mennem kell be suliba aláírni pár papírt hogy kapjak ösztöndíjat amire szükség is lesz., elköltöttem ugyanis a félretett pénzem plusz még 50 ezret az otthoni kártyáról, így az utazás 140+EZER jenbe jött ki... na jó de vettem 2 drágább cuccot is egyet magamnak egyet meg ajándékba plusz egy csomó egyéb szuvenírt :) kérdés hogy viszem/küldöm őket haza?!
Oszakáról már írtam... így visszanézve, talán azért met akkor voltam a legfrissebb még, de az a város tetszett a legjobban. A közlekedés egész olcsó, könnyen lehet navigálni, a városrészek ahol jártam mind tetszettek, és bár tényleg nagy, mégse annyira óriási és bonyolult, mint Tokió. A hosztelünk mondjuk egy érdekes környéken volt -- tele idős emberekkel meg szakadt, lepukkant épületekkel... a hosztel maga ok volt, pláne hogy volt japános közös fürdő amire igencsak rákaptunk így fél év után -- nem is tudom miért nem mentem el eddig... na persze mindig volt valami más, ugye. Szóval közös -nem koedukált fürdő, ahol a forró vízben lehet ázni meg relaxálni. Persze forróbb mint az otthoni termálvizek (legalábbis amikbe én szoktam bemenni) így hozzá kell szokni, de az eredmény megéri: az ember teljese teste átmelegszik és a bőre is gyönyörű sima lesz. Mondjuk a fürdő az első emeleten volt, mi meg a kilencediken laktunk, még jó hogy volt lift :) bár elég türelmetlen volt mer alig lépett be az ember már csukódott be, és hat helyett három embert bírt el (érdekesen volt kalibrálva.... ehh) de legalább nem kellett lépcsőzni. A szoba télleg egy kis lyuk volt, ágy, minihűtő, kis asztal, tv, egy polc meg egy összehajthatós szék, na meg ablak. A tévé nem volt rossz mert tudtam követni a korcsolyát mikor otthon voltam (nem sokat :)). Sztori: bekapcsolom a tévét, váltok egy csatornát, hát mit nem találok (délelőtt 11kor)? pornót. Csodás mondom. Azt mondjuk tudtam hogy Japánnak van a legnagyobb pornóipara de eddig sikerült félig-meddig elkerülni a dolgaikat (azért félig meddig mer minden boltban ott vannak a magazinok a polcon, jól látható helyen).
Oszakában amúgy miután kipihentük a hajókázás fáradalmait (senki nem tudott igazán aludni, zajban meg összezsúfolódva csomó idegennel, akik közül egy igen kedves és tapintatos bekapcsolva hagyta az ébresztőóráját hajnal 5-6 körül és vagy nem volt ott vagy nem ébredt fel rá de a lényeg hogy nem kapcsolta ki és sikeresen felkeltette a fél hajót. Béke és harmónia jee.) na szóval miután pihentünk a hosztelben (egy kisebb helyi felfedezőút során amikoris a soksok öreggel-alkesszel meg a szakadt épületekkel találkoztunk) bementünk a városközpontba, egy nagy bevásárlóközpontba konkrétan... na most a nagy azt úgy kell elképzelni hogy a hatalmas metróállomás ahol több vonal is összefut már össze van épülve az üzletsorral a metrószinten, tehát végeredményben egy nagy plázában kódorog az ember és igyekszik kitalálni. Majdnem eltévedtünk, aztán az információ pultos/lottózós néni (hivatalosan is ez volt a 2 feladata :)) segített. Na aztán megtaláltuk a vágyott éttermet is ahová este visszamentünk - foglalni is kellett este 9re... amugy az egész utazás során problematikus volt a japán éttermek mérete -- valahogy nem sok van felkészülve 9 fős csoportokra... valamelyiknél még 4 ember elhelyezése is problémásnak tűnt..
Este különben vacsoráig bejártuk a híresebb utcákat Shinbashi környékén, rengeteg neon, nyüzsi, stb... meg olyan bevásárlóutca hogy na! az ember megy megy megy az árkádok alatt és NINCS VÉGE! majd egy hatalmas kereszteződés jön (kisebbek is vannak persze közben... nehogy békésen mehessen az ember ugye), átmegyünk rajta, és kb mégegyszer olyan hosszan megy tovább a boltsor. Csak végigmenni rajta fárasztó :) A prtékákról nem is beszélve... harisnya/zokniüzlet, cipőbolt (vettem is egy szépségeset, aztán persze nem tudtam bulin hordani mert esett és hát a fehér cipőnek nem tesz jót), ruhák, kaják, könyv, CD, (Book-off!! - népszerű használtkönyv-média lánc) táncosbolt, Loft (extra papír/ajándékbolt), Starbucks (alap) ...
Másnap ehhez képest elmentünk a várhoz, ami sokkal nyugisabb volt :) aztán Ame-mura ami meg őrült volt de vicces :)
A Nara-kiotó kirándulás volt talán a legfárasztóbb: nem láttunk értelemszerűan sokat, Tódaidzsi, őzek, a Kófuku-dzsi gyönyörű pagodája, meg hát az odavezető út/parkok. Kiotóban ismét találkoztunk Rjószukével, akivel még Fukuokában majd Oitában partiztunk, és ő vitt minket várostnézni meg enni :) kicsit drága helyeket választott de persze megérte. A templomok kötül a Kinkakudzsit meg a Kiyomizut és környékét tudtuk megnézni - mit mondjak? gyönyörű mind... esegetett az eső itt is (Narában szép idő volt még) de valahogy az az érzésem hogy a felhős szomorkás idő nagyon illik ehhez az országhoz, sokkal misztikusabb, sejtelmesebb a hangulat ilyen időben -- valahogy a tájak is szebbek, különlegesebbek, a színek tompábbak, nem olyan harsogóak, bántóak mint vakító napban...
Este lett mire Gionba értünk, ott csak kicsit mászkáltunk, de télleg olyan mint a gésás filmekben :) még gésákat/maikókat is láttunk! Épp szálltak be egy taxiba a hangszereikkel :) Sőt láttunk kettőt előtte is a városban szóval szerencsések voltunk :) én nem is mertem számítani rá, hogy látjuk őket. Vacsorára a híres unagi azaz angolna volt - kilátással a kabukiszínházra és a folyóra/partra... hoppá :) mondjuk 1700 jen volt (3400 forint körül)... dehát egyszer élünk, vagy mi :)
Nah Oszakáról már meséltem, de hát Tokió: az út az kegyetlen volt rengeteg átszállással, és hát rohanni a csomagokkal lépcsőn fel-le ismeretlen állomásokon---
A hosztelbe jó későn érkeztünk meg és persze ott nem volt lift már, így az egész nap hurcibált bőröndöt még fel kellett küzdeni a másodikra. jee. amugy 2 körmöm is letörtem az út folyamán :( egyéb foltokról meg sebekről nem is beszélve.
Tokióban másnap kezdtük a felfedezést: Shibuya, vásárlás-nézelődés--- naná :) aztán meg Akihabara, az elektronikai cikkek és a maid-cafék hazája. De erről talán később, ugyanis mennem kell be suliba aláírni pár papírt hogy kapjak ösztöndíjat amire szükség is lesz., elköltöttem ugyanis a félretett pénzem plusz még 50 ezret az otthoni kártyáról, így az utazás 140+EZER jenbe jött ki... na jó de vettem 2 drágább cuccot is egyet magamnak egyet meg ajándékba plusz egy csomó egyéb szuvenírt :) kérdés hogy viszem/küldöm őket haza?!
2010. március 4.
utazas
Az elmult egy het nem volt egyszeru. gyorsan a negativumokrol aztan a pozitivumokrol - vegulis ez egy eletreszolo elmeeenz... Szoval igen, faj a labam, halalosan faradtnak erzem magam, az agyam majd felrobban, egyre nehezebb turnom masok hulyesegeit meg a stresszt...
De! Komppal elmentunk Oszakaba, ahol csodas par napot toltottunk. Megneztuk a varat a kedves es energikus ingyen turavezetonkkel, a viragzo szilvaligetben maszkaltunk a viragillatban, ettunk osztrigat es egyeb finomsagokat egy draga etteremben, buliztunk egy igazi oszakai klubban hajnalig, vasaroltunk a vegtelennek tuno bevasarlo/arkadsoron, logtunk meg takoyakit ettunk az orult Ame-muraban, felfedeztem a keleti keramiak muzeumat meg a Tennoji/Shinsekai kornyeket, ahol eletem legjobb okonomijakijat ettem, Narat es Kyotot is kicsit bejartuk ... lattunk gesakat Gionban es a folyora-kabukiszinhazra nezo etteremben ettunk angolnat... mmm...
Nade most mennem kell mert a hostel kicsit zsufolt es kell a net masoknak ... 9tol buli Roppongiban... nem maradunk soka asszem mert elmult 2 napban fel Tokiot bejartuk :)
De! Komppal elmentunk Oszakaba, ahol csodas par napot toltottunk. Megneztuk a varat a kedves es energikus ingyen turavezetonkkel, a viragzo szilvaligetben maszkaltunk a viragillatban, ettunk osztrigat es egyeb finomsagokat egy draga etteremben, buliztunk egy igazi oszakai klubban hajnalig, vasaroltunk a vegtelennek tuno bevasarlo/arkadsoron, logtunk meg takoyakit ettunk az orult Ame-muraban, felfedeztem a keleti keramiak muzeumat meg a Tennoji/Shinsekai kornyeket, ahol eletem legjobb okonomijakijat ettem, Narat es Kyotot is kicsit bejartuk ... lattunk gesakat Gionban es a folyora-kabukiszinhazra nezo etteremben ettunk angolnat... mmm...
Nade most mennem kell mert a hostel kicsit zsufolt es kell a net masoknak ... 9tol buli Roppongiban... nem maradunk soka asszem mert elmult 2 napban fel Tokiot bejartuk :)
2010. február 25.
életjel
Ehhehehe megin nem írtam egy jóóó ideig mi? Nézük mi történt: letudtuk a vizsgákat, meg az esszéleadásokat. Igaz utóbbival késtem mert mindenbajom volt (főleg iskolaundoritisz) de a tanár túúúl rendes volt és még ő aggódott, hogy jajj miért nem adom le tán beteg vagyok? meglepő és szinte félelmetes. Suganuma senseit szeressük. <3
Suganuma senseiről jut eszembe, KORI!!!! Fiúk rövidprogramjából csak az összefoglalót láttam, na meg Van Der Peerent, mert épp akkor jártam az állomáson a várótermi tévénél (igen itt ilyen is van) és PONT őt adták :D De a hosszú programok jó részét láttam. Nos Lysacek megérdemelte az érmét, Plusenko valahogy nagyon nem adta a szokásos önmagát, na és persze Daisuke Takahashi <3 látszik hogy az olimpiára jött max formába, mer ugye grandprix döntőn Nobunari vitte a prímet... aki most elvágta a fűzőjét a program alatt... úgy sajnáltam, nagyon bírom a csávót, mosolygós, kedves, jó a koristílusa is. :) a harmadik japán is meglepően jól szerepelt, nem is hallottam még róla, vmilyen Kozuka. Japán most jópárévig ott lesz a toppon ilyen versenyzőkkel. Mondjuk európaiakkal mi lesz az jó kérdés, nagyon le vagyunk maradva, még oroszok is! Lambiel is valahogy összeszedte a negyedik helyet, drukkoltam neki persze ezerrel de háááááát ide 101% kell már, ő meg most 90%on volt szerintem :(
Mit láttam még... páros. a kedvenc németeim harmadikok lettek ami tök jó - itt meg kínai dominencia van, bár a kanadaiak is ott voltak. De én akkor is a németeknek drukkolok, az egész előadói stílusuk bejövős. A bohócos ruhájuk (bár utálom a bohócokat :D) nagyon faszán nézett ki.
Jégtánc: a magyarok egész jók voltak, kár hogy pont nem láttam :( épphogy csak a freeből láttam pár párt, hát a kanadai meg az orosz nagyon odatette magát :) itt is Európa el-eltűnik sajna...
A csajoknak még csak a rövid programja volt, Juli 13. ami nagyon meglepett, azt hittem már nem is lesz :) viszont a japánok meg a koreai csaj az egyértelmű esélyesek. Mao meg Kim Yuna. Európaiak ... hááát nem mondom szokásos kedvencek mint Kostner, Korpi meg Meyer még mindig fantasztikusak de nem eléggé. Meh.
Koreairól jut eszembe: elkezdtem tanulni koreait, mert az fun :) az írással bajlódok persze még csak, meg egy két alap dolgot tanultam mint köszönés meg bemutatkozás meg számok, de remélem Seulgi, Charlotte, Matt, stb. segítségével menni fog lassacskán. Érdekes hogy így ötödik nyelvként meg japán meg (némi) nyelvészeti háttérrel viszonylag könnyűnek éreztem, na persze 2 óra után ez még csak első benyomás. A kiejtés mondjuk elég idegen még. Ahogy Seulginak a francia - elkezdte tanulni, mi meg Minával segítünk neki kiejtéssel meg alap dolgokkal - a zs hang meg az ö nagyon nehéz neki, így elsőre a 'je' az neki inkább 'ze'-nek hangzott :) de csak menni fog neki, nem féltem - aki nanotechnológiát tanul annak mi egy kis francia... :)
Japánt is tanulok, 2kjúra gyúrok, főleg szókincset... meg persze mostanában sokat beszéltem japánul, egyre természetesebben jön. 18-án elmentünk egy alsó-középiskolába (13-15 évesek) a magyar kultúráról, országról stb beszélni a nemzetközi napukra Nagaike szenszeiel, persze minden japánul volt, a tanárnő fél órás előadása meg a mi kis bemutatónk is, hát nem mondom hogy tökéletesen beszéltem, még a diákok is javítgattak néha (a kis szemtelenek, na de biztos jó szándékkal tették... ugye?) de legalább igyekeztem.Amúgy a diákok naggyon jók voltak, figyeltek, na jó persze 14 évesekhez méltóan nem katonás fegyelemmel de magyar tizenévesekkel összehasonlítva egyértelmű melyik a hálásabb közönség :). Itt viszont a 14 évesek egész gyerekek, főleg a lányok: picik, félénkek, és naggyon aranyosak :) Az osztályban ahol voltam rajzoltak a táblára meg kiírták hogy üdvözölnek meg a nevem, meg aláírták mind... ja persze volt projektor is így a képeket a laptopról könnyedén meg tudtam mutatni... technika :)
na a diákok közt meg persze megvolt az 'erai hito' az okos, meg a mókamesterek... meg az osztály vezetője akire mindenki figyel :) oh meg volt egy fiú aki valami eszméletlenül bánt az egyik japán játékkal (aminél a madzagon lógó golyót rá kell helyezni a 'nyél/kalapács' megfelelő helyeire) én nagy nehezen ráügyeskedtem a golyót a legynagyobb mélyedésre, nem is tudom hogy sikerült másodszorra mert nem vagyok túl ügyes a labdás dolgokban :D de a fiú az pattogtatta a nyélen a golyót O.o jah aki ez alapján felismeri a játékot megsúghatja a nevét :D
Na a suli után a tanárnő elvitt minket a Szuiten szusizóba ahol mennyei cuccokat ettünk, majd elmentünk kicsit karaokezni. A tanárnővel igen. Akinek szuper hangja van :) Facebookon még videó is van:)
Na persze búcsúzkodások továbbra is mennek :( vúcsúbulik amik jók lennének ha tényleg nem kéne elköszönni a barátoktól - merthát jókat eszünk iszunk csak utoljára :(Quinni meg Fabian búcsúztatásakor majdnem sírtam én is. Aztán elmegy Riika is WAAAAAH :((((( a sok búcsúbuli mondjuk a pénztárcám is megviselte, kicsit vigyáznom kéne
mondjuk jókor mondom, ma megyünk UTAZNI 12 napra WAAAAAH :D alig várom...
Pláne hogy már tavaszodik, tegnap 20 fok is volt, a hétvégén is már voltunk frizbizni folyóparton meg mittomén napoztunk mmm. Nyilnak a szilvavirágok is, aztán meg a szakura majd -- amugy az egész várost elöntötték a szakurás - hinamatsuris cuccok, na meg a tavaszi ruhák és kiegészítők O.o de a hangoknak ellent kell állni, főleg a honey's ban -- mert azt mondják hogy jajj ez tök cuki és olcsó, próbáld fel, vedd meg csak 1500-2000 jen, ez még belefér .... jah. aztán meg nem lesz pénzem a számlákra -.-. Gonosz hangok.
Szórakozásügyileg is lehet spórolni, a filmnézéses esték megin "divatba jöttek": Gyűrűk Ura maraton pl: a rendezői változatokat megnéztük, a Fellowshipet egy este, majd a másik kettőt egymás után. Ami azt jelentette hogy kb este héttől hajnal négyig kisebb nagyobb szünetekkel O.o DURVA. Többen el is aludtak közben de a keménymag kitartott - utolsó fél órában már ahhhlegyenvégelegyenvégeakkorisbefejezzük hangulat volt :D
Na azér kirándulni is voltunk: Yufuin. Hegyet próbáltunk mászni, de akkora szél volt hogy kb a kis hegy feléig jutottunk (na persze a meredek saras kaptató is megadta a hangulatot a viszonylag gyors visszaforduláshoz). Aztán a városban bóklásztunk, voltunk a Ghibli boltban (alap :) itt is költöttem vagy 3000 jent -.-) benéztünk a macska boltba- csak macskás szuvenírek meg mindenfélék... nem vettem semmit - MÉG :D amugy tele van a turistautca persze régies házakkal/boltokkal. Nem egészen én stílusom de érdekes na. Meg volt egy kis tó hatalmas libákkal :D
Onszenbe nem mentünk DE tegnapelőtt a két utcára levő onszenbe eljutottunk Minával. NAmost a forró víz a magyar fürdőkben ugye hát... forró. Mondjuk 38 fok körül ált. Itt inkább 43 fok körül van. Azaz KGYETLEN forró - zsibbad az ember meg vörösödik, a gőz ellepi az egész termet, a magyar lányok meg a hidegvízbeömlő köré telepednek és úgy nagyjából már jól érzik magukat (értsd nem akarnak elájulni fél perc után). Miután kicsit megszoktam mondjuk egész élveztem, tökre ellazít :). Ami a durva hogy úgy átmelegített a víz, hogy melegem volt egy szál melegítőben mind az utcán mind a szobámban (mindkettő 10-13 fok körüli) úgyhogy kb fél óráig rövidujjúra vetkőztem otthon :)
Ja a japán nők persze remekül bírták az onszent, lebegtek benne meg ki a forróból be a hidegbe meg vissza, mintha mi se történne. Aranyosak voltak amúgy, egy idős nénivel (87 éves ha jól emlékszem) egész sokat beszélgettünk is - pedig attól féltünk hogy meglátnak minket azt kimennek a medencéből (Minának volt már ilyen tapasztalata).
Na még ilyen első tapasztalat: csoki-szökőkút. OMG. büfévacsora volt Huun tiszteletére. Nem egyszerűen ettük tele magunkat. Csokiszökőkút mondom mégegyszer. gyümölcsöt meg mályvacukrot meg pokit (ropi) mártogattunk bele... meg volt aki a kis krémes puffancsokat is lecsokizta :D mer mér ne :) JA azon a este direkt a japánokhoz ültem, így Ma-kunnel és Kojival is beszélgettem, ami több szempontból is jó dolog ;) jó fejek, jóképűek/cukik és még japánul is lehet velük beszélni jeee :) oh ráadásul Huun ült tőlem jobbra úgyhogy igazán jól helyezkedtem :) leszámítva hogy a nyelvi teljesítőképességem ahogy fáradok fokozatosan megy lefelé de azér próbálkozunk :)
Szintén elsőként ettem indiai kaját. Nyamm. :) szerencsére olyan csípősre csinálják amiylenre a vendég akarja így a curry tökéletes volt számomra is.
Na meg elmentem megcsináltatni a kiszakadt farmerem - találtam egy farmerjavító boltot ugyanis. A hölgy természetesen udvarias, szépen dolgozik, és egész jól el tudtam vele beszélgetni, érdeklődött Magyarország iránt meg megbeszéltük az olimpiát :D mondta hogy jöjjek még vissza - lehet muszáj is lesz mert a fenekén is kezd kikopni ugyanaz a farmer (jó hogy 11 rugót fizettem érte -.- és kb 1 éves ha van -.-)... nem is került sokba, 1000 jenért mintha új lenne a nacim.
Oh voltunk megin Kyokonál is, okonomiyakit ettünk meg kártyáztunk (még a németek is itt voltak, Yufuin utáni nap) mit mondhatnék mint hogy jó volt :) vicces nemzetközi nyelven megy a társalgás - magyar japán angol német, ami belefér. Riika még finnül is tanitotta nekünk a számokat, persze elfelejtettem :(
Aminak és Dávidnak meg volt búcsúbulija, shabushabut ettünk ami azt jelenti hogy a közös edényben a forró lében kell magadnak kifőzni a husit, úgy hogy a pálcikával fogod és húzogatod a forró levesben amíg kész nincs (20 másodperc kb) meg beledobálsz zöldséget és azt is megeszed.... nyamm. emellett tabe- és nomihódai volt, azaz annyit ettünk más kajából meg annyit ittunk amennyit bírtunk a 1,5-2 óra alatt - mondanom se kell, volt minden: edamame (szójabab, hüvelyében főzve/párolva), garnéla majonézzel (legjobb), chicken nanban (csirkefalatok nanban módra), kagyló, rántott zöldség, rántott csirkeféleségek, daikon(retek)-saláta.... Koktélok közt meg volt egy csomó helyi specialitás, japán számokról elnevezve :) , az almás és a ribizlis ízű különösen kellemes volt. Mondjuk alkohol alig volt bennük, hiába ittam meg vagy 6 pohárral, épphogy csak jókedvem lett, de nem is baj. Utána elmentünk karaokézni négyen: Abe, Ami, Yuuji meg én. Fél 2 körül néztem először a telefonomra, hogy hajj talán már idő van... hát 2-kor el is indultunk haza :) Nagyon belelendültünk. Abével a Backstreet Boys örökzöldjét is elénekeltük: I want it that way :D Többek között persze... Amival pölö angolul elénekeltük az Aladdin egyik duettjét, igaz egyikünk se tudta az angol szöveget, dehát a dallam ugyanaz alapon... Hiányozni fog a csaj nagyon :(
No most már másfél órája írom a blogot remélem ezzel kielégítettem mindenki kíváncsiságát :)
Képek vannak természetesen a Picasan a Február mappában, illetve azok vannak diavetítésen is jobbra-fenn. Utazásom alatt papír alapú(!) naplót fogok vezetni, amiből majd lesz blogbejegyzés persze, nem kell aggódni.
Suganuma senseiről jut eszembe, KORI!!!! Fiúk rövidprogramjából csak az összefoglalót láttam, na meg Van Der Peerent, mert épp akkor jártam az állomáson a várótermi tévénél (igen itt ilyen is van) és PONT őt adták :D De a hosszú programok jó részét láttam. Nos Lysacek megérdemelte az érmét, Plusenko valahogy nagyon nem adta a szokásos önmagát, na és persze Daisuke Takahashi <3 látszik hogy az olimpiára jött max formába, mer ugye grandprix döntőn Nobunari vitte a prímet... aki most elvágta a fűzőjét a program alatt... úgy sajnáltam, nagyon bírom a csávót, mosolygós, kedves, jó a koristílusa is. :) a harmadik japán is meglepően jól szerepelt, nem is hallottam még róla, vmilyen Kozuka. Japán most jópárévig ott lesz a toppon ilyen versenyzőkkel. Mondjuk európaiakkal mi lesz az jó kérdés, nagyon le vagyunk maradva, még oroszok is! Lambiel is valahogy összeszedte a negyedik helyet, drukkoltam neki persze ezerrel de háááááát ide 101% kell már, ő meg most 90%on volt szerintem :(
Mit láttam még... páros. a kedvenc németeim harmadikok lettek ami tök jó - itt meg kínai dominencia van, bár a kanadaiak is ott voltak. De én akkor is a németeknek drukkolok, az egész előadói stílusuk bejövős. A bohócos ruhájuk (bár utálom a bohócokat :D) nagyon faszán nézett ki.
Jégtánc: a magyarok egész jók voltak, kár hogy pont nem láttam :( épphogy csak a freeből láttam pár párt, hát a kanadai meg az orosz nagyon odatette magát :) itt is Európa el-eltűnik sajna...
A csajoknak még csak a rövid programja volt, Juli 13. ami nagyon meglepett, azt hittem már nem is lesz :) viszont a japánok meg a koreai csaj az egyértelmű esélyesek. Mao meg Kim Yuna. Európaiak ... hááát nem mondom szokásos kedvencek mint Kostner, Korpi meg Meyer még mindig fantasztikusak de nem eléggé. Meh.
Koreairól jut eszembe: elkezdtem tanulni koreait, mert az fun :) az írással bajlódok persze még csak, meg egy két alap dolgot tanultam mint köszönés meg bemutatkozás meg számok, de remélem Seulgi, Charlotte, Matt, stb. segítségével menni fog lassacskán. Érdekes hogy így ötödik nyelvként meg japán meg (némi) nyelvészeti háttérrel viszonylag könnyűnek éreztem, na persze 2 óra után ez még csak első benyomás. A kiejtés mondjuk elég idegen még. Ahogy Seulginak a francia - elkezdte tanulni, mi meg Minával segítünk neki kiejtéssel meg alap dolgokkal - a zs hang meg az ö nagyon nehéz neki, így elsőre a 'je' az neki inkább 'ze'-nek hangzott :) de csak menni fog neki, nem féltem - aki nanotechnológiát tanul annak mi egy kis francia... :)
Japánt is tanulok, 2kjúra gyúrok, főleg szókincset... meg persze mostanában sokat beszéltem japánul, egyre természetesebben jön. 18-án elmentünk egy alsó-középiskolába (13-15 évesek) a magyar kultúráról, országról stb beszélni a nemzetközi napukra Nagaike szenszeiel, persze minden japánul volt, a tanárnő fél órás előadása meg a mi kis bemutatónk is, hát nem mondom hogy tökéletesen beszéltem, még a diákok is javítgattak néha (a kis szemtelenek, na de biztos jó szándékkal tették... ugye?) de legalább igyekeztem.Amúgy a diákok naggyon jók voltak, figyeltek, na jó persze 14 évesekhez méltóan nem katonás fegyelemmel de magyar tizenévesekkel összehasonlítva egyértelmű melyik a hálásabb közönség :). Itt viszont a 14 évesek egész gyerekek, főleg a lányok: picik, félénkek, és naggyon aranyosak :) Az osztályban ahol voltam rajzoltak a táblára meg kiírták hogy üdvözölnek meg a nevem, meg aláírták mind... ja persze volt projektor is így a képeket a laptopról könnyedén meg tudtam mutatni... technika :)
na a diákok közt meg persze megvolt az 'erai hito' az okos, meg a mókamesterek... meg az osztály vezetője akire mindenki figyel :) oh meg volt egy fiú aki valami eszméletlenül bánt az egyik japán játékkal (aminél a madzagon lógó golyót rá kell helyezni a 'nyél/kalapács' megfelelő helyeire) én nagy nehezen ráügyeskedtem a golyót a legynagyobb mélyedésre, nem is tudom hogy sikerült másodszorra mert nem vagyok túl ügyes a labdás dolgokban :D de a fiú az pattogtatta a nyélen a golyót O.o jah aki ez alapján felismeri a játékot megsúghatja a nevét :D
Na a suli után a tanárnő elvitt minket a Szuiten szusizóba ahol mennyei cuccokat ettünk, majd elmentünk kicsit karaokezni. A tanárnővel igen. Akinek szuper hangja van :) Facebookon még videó is van:)
Na persze búcsúzkodások továbbra is mennek :( vúcsúbulik amik jók lennének ha tényleg nem kéne elköszönni a barátoktól - merthát jókat eszünk iszunk csak utoljára :(Quinni meg Fabian búcsúztatásakor majdnem sírtam én is. Aztán elmegy Riika is WAAAAAH :((((( a sok búcsúbuli mondjuk a pénztárcám is megviselte, kicsit vigyáznom kéne
mondjuk jókor mondom, ma megyünk UTAZNI 12 napra WAAAAAH :D alig várom...
Pláne hogy már tavaszodik, tegnap 20 fok is volt, a hétvégén is már voltunk frizbizni folyóparton meg mittomén napoztunk mmm. Nyilnak a szilvavirágok is, aztán meg a szakura majd -- amugy az egész várost elöntötték a szakurás - hinamatsuris cuccok, na meg a tavaszi ruhák és kiegészítők O.o de a hangoknak ellent kell állni, főleg a honey's ban -- mert azt mondják hogy jajj ez tök cuki és olcsó, próbáld fel, vedd meg csak 1500-2000 jen, ez még belefér .... jah. aztán meg nem lesz pénzem a számlákra -.-. Gonosz hangok.
Szórakozásügyileg is lehet spórolni, a filmnézéses esték megin "divatba jöttek": Gyűrűk Ura maraton pl: a rendezői változatokat megnéztük, a Fellowshipet egy este, majd a másik kettőt egymás után. Ami azt jelentette hogy kb este héttől hajnal négyig kisebb nagyobb szünetekkel O.o DURVA. Többen el is aludtak közben de a keménymag kitartott - utolsó fél órában már ahhhlegyenvégelegyenvégeakkorisbefejezzük hangulat volt :D
Na azér kirándulni is voltunk: Yufuin. Hegyet próbáltunk mászni, de akkora szél volt hogy kb a kis hegy feléig jutottunk (na persze a meredek saras kaptató is megadta a hangulatot a viszonylag gyors visszaforduláshoz). Aztán a városban bóklásztunk, voltunk a Ghibli boltban (alap :) itt is költöttem vagy 3000 jent -.-) benéztünk a macska boltba- csak macskás szuvenírek meg mindenfélék... nem vettem semmit - MÉG :D amugy tele van a turistautca persze régies házakkal/boltokkal. Nem egészen én stílusom de érdekes na. Meg volt egy kis tó hatalmas libákkal :D
Onszenbe nem mentünk DE tegnapelőtt a két utcára levő onszenbe eljutottunk Minával. NAmost a forró víz a magyar fürdőkben ugye hát... forró. Mondjuk 38 fok körül ált. Itt inkább 43 fok körül van. Azaz KGYETLEN forró - zsibbad az ember meg vörösödik, a gőz ellepi az egész termet, a magyar lányok meg a hidegvízbeömlő köré telepednek és úgy nagyjából már jól érzik magukat (értsd nem akarnak elájulni fél perc után). Miután kicsit megszoktam mondjuk egész élveztem, tökre ellazít :). Ami a durva hogy úgy átmelegített a víz, hogy melegem volt egy szál melegítőben mind az utcán mind a szobámban (mindkettő 10-13 fok körüli) úgyhogy kb fél óráig rövidujjúra vetkőztem otthon :)
Ja a japán nők persze remekül bírták az onszent, lebegtek benne meg ki a forróból be a hidegbe meg vissza, mintha mi se történne. Aranyosak voltak amúgy, egy idős nénivel (87 éves ha jól emlékszem) egész sokat beszélgettünk is - pedig attól féltünk hogy meglátnak minket azt kimennek a medencéből (Minának volt már ilyen tapasztalata).
Na még ilyen első tapasztalat: csoki-szökőkút. OMG. büfévacsora volt Huun tiszteletére. Nem egyszerűen ettük tele magunkat. Csokiszökőkút mondom mégegyszer. gyümölcsöt meg mályvacukrot meg pokit (ropi) mártogattunk bele... meg volt aki a kis krémes puffancsokat is lecsokizta :D mer mér ne :) JA azon a este direkt a japánokhoz ültem, így Ma-kunnel és Kojival is beszélgettem, ami több szempontból is jó dolog ;) jó fejek, jóképűek/cukik és még japánul is lehet velük beszélni jeee :) oh ráadásul Huun ült tőlem jobbra úgyhogy igazán jól helyezkedtem :) leszámítva hogy a nyelvi teljesítőképességem ahogy fáradok fokozatosan megy lefelé de azér próbálkozunk :)
Szintén elsőként ettem indiai kaját. Nyamm. :) szerencsére olyan csípősre csinálják amiylenre a vendég akarja így a curry tökéletes volt számomra is.
Na meg elmentem megcsináltatni a kiszakadt farmerem - találtam egy farmerjavító boltot ugyanis. A hölgy természetesen udvarias, szépen dolgozik, és egész jól el tudtam vele beszélgetni, érdeklődött Magyarország iránt meg megbeszéltük az olimpiát :D mondta hogy jöjjek még vissza - lehet muszáj is lesz mert a fenekén is kezd kikopni ugyanaz a farmer (jó hogy 11 rugót fizettem érte -.- és kb 1 éves ha van -.-)... nem is került sokba, 1000 jenért mintha új lenne a nacim.
Oh voltunk megin Kyokonál is, okonomiyakit ettünk meg kártyáztunk (még a németek is itt voltak, Yufuin utáni nap) mit mondhatnék mint hogy jó volt :) vicces nemzetközi nyelven megy a társalgás - magyar japán angol német, ami belefér. Riika még finnül is tanitotta nekünk a számokat, persze elfelejtettem :(
Aminak és Dávidnak meg volt búcsúbulija, shabushabut ettünk ami azt jelenti hogy a közös edényben a forró lében kell magadnak kifőzni a husit, úgy hogy a pálcikával fogod és húzogatod a forró levesben amíg kész nincs (20 másodperc kb) meg beledobálsz zöldséget és azt is megeszed.... nyamm. emellett tabe- és nomihódai volt, azaz annyit ettünk más kajából meg annyit ittunk amennyit bírtunk a 1,5-2 óra alatt - mondanom se kell, volt minden: edamame (szójabab, hüvelyében főzve/párolva), garnéla majonézzel (legjobb), chicken nanban (csirkefalatok nanban módra), kagyló, rántott zöldség, rántott csirkeféleségek, daikon(retek)-saláta.... Koktélok közt meg volt egy csomó helyi specialitás, japán számokról elnevezve :) , az almás és a ribizlis ízű különösen kellemes volt. Mondjuk alkohol alig volt bennük, hiába ittam meg vagy 6 pohárral, épphogy csak jókedvem lett, de nem is baj. Utána elmentünk karaokézni négyen: Abe, Ami, Yuuji meg én. Fél 2 körül néztem először a telefonomra, hogy hajj talán már idő van... hát 2-kor el is indultunk haza :) Nagyon belelendültünk. Abével a Backstreet Boys örökzöldjét is elénekeltük: I want it that way :D Többek között persze... Amival pölö angolul elénekeltük az Aladdin egyik duettjét, igaz egyikünk se tudta az angol szöveget, dehát a dallam ugyanaz alapon... Hiányozni fog a csaj nagyon :(
No most már másfél órája írom a blogot remélem ezzel kielégítettem mindenki kíváncsiságát :)
Képek vannak természetesen a Picasan a Február mappában, illetve azok vannak diavetítésen is jobbra-fenn. Utazásom alatt papír alapú(!) naplót fogok vezetni, amiből majd lesz blogbejegyzés persze, nem kell aggódni.
2010. február 1.
Január utolsó napja
Már megin fantáziadús címet adtam a blogbejegyzésnek :D hát ennyire telik. Az utolsó szó különben jellemző volt az elmúlt cirka 3 hétre, amíg nem írtam. Utolsó napok a suliban, dolgozatok meg előadások amikre utolsó pillanatban készültem fel... Első (és remélhetőleg utolsó) "botrány", amiről nem óhajtok beszélni/írni, mert már asszem túl is lett ragozva, és meg is lett oldva, ami így utolsó hetekben külön jólesett, hiszen nem lett volna elég stressz e nélkül ááááá. Ugyanis itten úgy csinálják az évvégét, hogy vizsgaidőszak kb egy hét, tehát készülj fel alaposan ja és járj még suliba ja és még a beadandóidat is légyszi most csináld meg. Alvás fakultatív. Szóval kicsit egyenletesebben is el lehetne osztani ám a féléves munkát... na jó én se vagyok egy zseniális időbeosztás szempontjából, sőt :( hát ezen javítani kell.
Emellett persze elvállaltam az APU végzős bálján a táncfellépést, sőt, még a vacsorán is részt vettem, amire még párt is szereztem, úgymond, Matt személyében :) hát titkon reméltem, hátha lesz valami extra romantika az estében, de hát ebben csalódnom kellett. Mondjuk beszélgettünk sokat, meg táncoltunk egy kis keringőt meg ugye ettünk finomakat (különös tekintettel a desszertre...mmmmm... krémsajtos epres linzeres sütike ahhh ):D Colleen (a salsatanárnőnk/APU diák/szervező/aki felkért a fellépésre) szuper rendes volt, kijött értünk a a Beppu állomáshoz kocsival meg utána kifizette a taxi nagy részét hazafele, meg úgy általában :) az a nő egy tündér :) ja az APU tanárok (a diákok alap :)) meg úgy buliztak ahogy kell :D még a leköszönő elnök is lejtette, az asztaldísznek szánt vörös rózsával a szájában ... hát megnézném a Károlis dékánt ilyen helyzetben :):):)
Na és az utolsó napok néhány barátunkkal, ugyanis a félév vége azt jelenti, hogy akinek lejárt a fél-egy-akárhány éve az bizony hazamegy :( többen már tegnap el is hagytak minket, szerencsére páran még maradnak 1-2-4 hetet. Búcsúzóul persze volt soubetsukai azaz búcsúparti suliban, videókamerával (merhogy promó-videót csinál az egyetem, ugyhogy össze kellett állnunk és elmondani hogy köszönjük Óita, viszlát Óita, a viszontlátásra. sokszor. két nyelven. ja és utána integetni kellett 10 mp-ig :D), fényképezkedéssel, könnyes beszédekkel, finom kajával (naná). a legdurvább az volt hogy csináltak egy diavetitést a közös képekről plusz zenéltek élőben alatta, Koji énekelt persze--- aki szintén elsírta magát...teljesen kész volt, a mindig mosolygós embereket így látni, Ma-kunnak olyan vörös lett a szeme hogy na, pedig az a srác álllandóan vigyorog mint a vadalma; ugy kellett megölelgetni szegényt :_-(
Iskolai "móka" után, búcsúzóul na meg kiheverendő ezt a brutális hetet (6 vizsga, beadandók, nem is akarok beszélni róla... totál kész volt mindenki) izakaya volt ami 25+ emberrel, 2 órás szabad piarendeléssel elég kaotikus élmény. :D viszont megtaláltam a legfinomabb piát az itallapon asszem: okinawa pain karupisu sawaa azaz okinawai ananászos szénsavas koktélszerűség mm. Izakaja után még karaokézni is mentünk pedig már az összeesés szélén kellett volna állnunk :D de mi bírtuk :) még táncoltunk is páran :) ugyhogy hajnal 5re értünk haza... megadtuk a módját a búcsúztatásnak :) a csúcspont Seulgi éneke volt asszem... aszittem megszakad a szívem; az Arielből énekelte az egyik betétdalt ... T.T az összes pacsirtatorkú hozta a formáját persze :D sőt még Matt is énekelt egyet (végre hallottuk énekelni :))
Na nézzük mi volt még az elmúlt 3 hétben mert nem akarok elszomorodni nagyon... a szomszédom is elutazott már tegnap ugye, rámhagyott pár apróságot, meg beszélgettünk még egy kicsit :( ahhh... még az idő is elromlott, köd meg eső ma egész nap :(
11-én volt egy remek koncert egy ecuadori együttestől, Sisay a nevük, jóól nyomták :) utána salsa parti, ahol a zenészekkel együtt buliztunk, ugyhogy én is táncoltam néhányukkal :) hát ja még táncolni is tudnak :) csak az volt a vicces hogy egész magasnak tűntek a színpadon, de valójában viszonylag alacsonyak voltak :) nah amugy Kojival mentem, na nem mintha randi lett volna :) de senki nem ért rá (utólag visszagondolva nekem is tanulnom kellett volna de nagy élmény volt így nem bánom) :) meg kiderült egyik koreai lány is eljött, egyedül O.o szóval táncoltunk ahogy kell; Kojival előző héten begyakorolt figurákat próbálgattuk, meg magunktól ami jött :) jó érzés olyannal táncolni akinek van érzéke hozzá :D ...
Na és volt egy kirándulásunk is a beppui önvédelmi erő-bázisra, ahol katonákkal taliztunk, az ő kajájukat ettük (télleg ők főznek :) nem is rosszul) meg megnéztük az egyik titkos kiképzőhelyet ahol még fényképezni se lehetett, és vas sisakot kellett húznunk, merhogy épp folyt a gyakorlat :)
általánosságban elrepült ez a pár hét... oh igen, Riikával mentem shoppingolni a bálra, szép lila ruhát találtam (nagy nehezen) meg aztán vettem hozzá ékszereket... ahelyett hogy tanultam volna :D:D ismétcsak... dehát Riika megy haza... :( dehát Finnország közel van Magyarországhoz :)
Na meg Aminak is segítettem ruhát találni :) meg ettünk finom okonomiyakit :) meg window-shoppingoltunk, tehát próbáltunk ellenálni a japán üzletekben hallható hangoknak, amik aszondják vedd meg a sokszépmindent mer az neked jó és nem is olyan drága és különben is olyan cuki meg csini leszel bennük .... ÁÁÁ.
Oh na meg elkezdtük tervezni a tavaszi szüneti utat :) feb 25-márc 8-9, Oszaka-Kiotó-Nara-Tokió-Hirosima az útvonal! Még nem fix, hogy miket is fogunk megnézni pontosan. Javaslatokat kérek commentbe :) Kb 9en megyünk így kicsit zűrös lesz a szervezés na meg a kivitelezés de megtesszük amit lehet :)
No a tegnapi nap meg nemcsinálunksemmit nap volt meg búcsúzkodó nap :( este meg elmentünk a Cafe Gratitude nevű helyre ahol Jesse dj-skedett de még HOGY! na mondjuk hangmérnöki végzettsége van (és komoly zenei ízlése :)) .. hát megtáncoltatott a csávó mindenkit :) Utána még autogramot is kértem tőle a belépő-karszalagomra, a többiek pedig követték a példám... na igen voltunk 8an, plusz még pár "helyi" szóval a külföldiek elfoglalták a (különben se túl nagy) kávézót :)
Mai nap szintén nem csináltam semmit, illetve beüzemeltem a vadiúj 6500 jenes hordozható pici merevlemezem, amely 300 GB szabad helyet rejt magában. Végre el fognak férni a képeim meg minden más. Délután Aminál dokkoltunk, japán sorozatot (dorama) néztünk 3 rész erejéig (most megy TVben is, Yamato Nadeshiko Shichi Henga a címe (manga alapján; sok cuki fijúkával))... aztán A 40 éves szűzt.... hát khemmm :D lefáradtunk a sok hülyeségtől :) de néha ilyen is kell. A finom Ami-féle ebédről nem is beszélve... meg lettünk hívva kare-udonra meg rizsre ugyanis.
Na igen mindig csak a kaja.... :) asszem el kéne kezdeni aktívan sportolni, hogy ne kezdjek el gurulni :D ugyan mindenki mondja h jól nézek ki és ne hülyéskedjek, estébé dehát azér én látom amit látok ... :P
Huhh ezzel be is fejezném a mai blogolást, menjetek facebookra a Nagaszakis képeket megnézni, én meg alszok lassan, mer holnap reggel jönnek ellenőrizni a tűzvédelmi rendszert és a szobákba is bemennek, szóval időben kell kelni!
Emellett persze elvállaltam az APU végzős bálján a táncfellépést, sőt, még a vacsorán is részt vettem, amire még párt is szereztem, úgymond, Matt személyében :) hát titkon reméltem, hátha lesz valami extra romantika az estében, de hát ebben csalódnom kellett. Mondjuk beszélgettünk sokat, meg táncoltunk egy kis keringőt meg ugye ettünk finomakat (különös tekintettel a desszertre...mmmmm... krémsajtos epres linzeres sütike ahhh ):D Colleen (a salsatanárnőnk/APU diák/szervező/aki felkért a fellépésre) szuper rendes volt, kijött értünk a a Beppu állomáshoz kocsival meg utána kifizette a taxi nagy részét hazafele, meg úgy általában :) az a nő egy tündér :) ja az APU tanárok (a diákok alap :)) meg úgy buliztak ahogy kell :D még a leköszönő elnök is lejtette, az asztaldísznek szánt vörös rózsával a szájában ... hát megnézném a Károlis dékánt ilyen helyzetben :):):)
Na és az utolsó napok néhány barátunkkal, ugyanis a félév vége azt jelenti, hogy akinek lejárt a fél-egy-akárhány éve az bizony hazamegy :( többen már tegnap el is hagytak minket, szerencsére páran még maradnak 1-2-4 hetet. Búcsúzóul persze volt soubetsukai azaz búcsúparti suliban, videókamerával (merhogy promó-videót csinál az egyetem, ugyhogy össze kellett állnunk és elmondani hogy köszönjük Óita, viszlát Óita, a viszontlátásra. sokszor. két nyelven. ja és utána integetni kellett 10 mp-ig :D), fényképezkedéssel, könnyes beszédekkel, finom kajával (naná). a legdurvább az volt hogy csináltak egy diavetitést a közös képekről plusz zenéltek élőben alatta, Koji énekelt persze--- aki szintén elsírta magát...teljesen kész volt, a mindig mosolygós embereket így látni, Ma-kunnak olyan vörös lett a szeme hogy na, pedig az a srác álllandóan vigyorog mint a vadalma; ugy kellett megölelgetni szegényt :_-(
Iskolai "móka" után, búcsúzóul na meg kiheverendő ezt a brutális hetet (6 vizsga, beadandók, nem is akarok beszélni róla... totál kész volt mindenki) izakaya volt ami 25+ emberrel, 2 órás szabad piarendeléssel elég kaotikus élmény. :D viszont megtaláltam a legfinomabb piát az itallapon asszem: okinawa pain karupisu sawaa azaz okinawai ananászos szénsavas koktélszerűség mm. Izakaja után még karaokézni is mentünk pedig már az összeesés szélén kellett volna állnunk :D de mi bírtuk :) még táncoltunk is páran :) ugyhogy hajnal 5re értünk haza... megadtuk a módját a búcsúztatásnak :) a csúcspont Seulgi éneke volt asszem... aszittem megszakad a szívem; az Arielből énekelte az egyik betétdalt ... T.T az összes pacsirtatorkú hozta a formáját persze :D sőt még Matt is énekelt egyet (végre hallottuk énekelni :))
Na nézzük mi volt még az elmúlt 3 hétben mert nem akarok elszomorodni nagyon... a szomszédom is elutazott már tegnap ugye, rámhagyott pár apróságot, meg beszélgettünk még egy kicsit :( ahhh... még az idő is elromlott, köd meg eső ma egész nap :(
11-én volt egy remek koncert egy ecuadori együttestől, Sisay a nevük, jóól nyomták :) utána salsa parti, ahol a zenészekkel együtt buliztunk, ugyhogy én is táncoltam néhányukkal :) hát ja még táncolni is tudnak :) csak az volt a vicces hogy egész magasnak tűntek a színpadon, de valójában viszonylag alacsonyak voltak :) nah amugy Kojival mentem, na nem mintha randi lett volna :) de senki nem ért rá (utólag visszagondolva nekem is tanulnom kellett volna de nagy élmény volt így nem bánom) :) meg kiderült egyik koreai lány is eljött, egyedül O.o szóval táncoltunk ahogy kell; Kojival előző héten begyakorolt figurákat próbálgattuk, meg magunktól ami jött :) jó érzés olyannal táncolni akinek van érzéke hozzá :D ...
Na és volt egy kirándulásunk is a beppui önvédelmi erő-bázisra, ahol katonákkal taliztunk, az ő kajájukat ettük (télleg ők főznek :) nem is rosszul) meg megnéztük az egyik titkos kiképzőhelyet ahol még fényképezni se lehetett, és vas sisakot kellett húznunk, merhogy épp folyt a gyakorlat :)
általánosságban elrepült ez a pár hét... oh igen, Riikával mentem shoppingolni a bálra, szép lila ruhát találtam (nagy nehezen) meg aztán vettem hozzá ékszereket... ahelyett hogy tanultam volna :D:D ismétcsak... dehát Riika megy haza... :( dehát Finnország közel van Magyarországhoz :)
Na meg Aminak is segítettem ruhát találni :) meg ettünk finom okonomiyakit :) meg window-shoppingoltunk, tehát próbáltunk ellenálni a japán üzletekben hallható hangoknak, amik aszondják vedd meg a sokszépmindent mer az neked jó és nem is olyan drága és különben is olyan cuki meg csini leszel bennük .... ÁÁÁ.
Oh na meg elkezdtük tervezni a tavaszi szüneti utat :) feb 25-márc 8-9, Oszaka-Kiotó-Nara-Tokió-Hirosima az útvonal! Még nem fix, hogy miket is fogunk megnézni pontosan. Javaslatokat kérek commentbe :) Kb 9en megyünk így kicsit zűrös lesz a szervezés na meg a kivitelezés de megtesszük amit lehet :)
No a tegnapi nap meg nemcsinálunksemmit nap volt meg búcsúzkodó nap :( este meg elmentünk a Cafe Gratitude nevű helyre ahol Jesse dj-skedett de még HOGY! na mondjuk hangmérnöki végzettsége van (és komoly zenei ízlése :)) .. hát megtáncoltatott a csávó mindenkit :) Utána még autogramot is kértem tőle a belépő-karszalagomra, a többiek pedig követték a példám... na igen voltunk 8an, plusz még pár "helyi" szóval a külföldiek elfoglalták a (különben se túl nagy) kávézót :)
Mai nap szintén nem csináltam semmit, illetve beüzemeltem a vadiúj 6500 jenes hordozható pici merevlemezem, amely 300 GB szabad helyet rejt magában. Végre el fognak férni a képeim meg minden más. Délután Aminál dokkoltunk, japán sorozatot (dorama) néztünk 3 rész erejéig (most megy TVben is, Yamato Nadeshiko Shichi Henga a címe (manga alapján; sok cuki fijúkával))... aztán A 40 éves szűzt.... hát khemmm :D lefáradtunk a sok hülyeségtől :) de néha ilyen is kell. A finom Ami-féle ebédről nem is beszélve... meg lettünk hívva kare-udonra meg rizsre ugyanis.
Na igen mindig csak a kaja.... :) asszem el kéne kezdeni aktívan sportolni, hogy ne kezdjek el gurulni :D ugyan mindenki mondja h jól nézek ki és ne hülyéskedjek, estébé dehát azér én látom amit látok ... :P
Huhh ezzel be is fejezném a mai blogolást, menjetek facebookra a Nagaszakis képeket megnézni, én meg alszok lassan, mer holnap reggel jönnek ellenőrizni a tűzvédelmi rendszert és a szobákba is bemennek, szóval időben kell kelni!
2010. január 11.
Újév, új fogadalmak
Eljött 2010 is :) bizony, sőt már 11. napja a Tigris éve van. Az Újévet a "kötelező" buli + szentélylátogatás után pár napos punnyadással kezdtem (na nem mintha nem lett volna mit csinálnom de valahogy nem volt kedvem... na jó néztem némi (japán) tévét meg kandzsiztam egy kicsit.... meg főztem, például curryt a kaikanos barátokkal :)) Majd ötödikén és hatodikán eljött a várva-várt Nagaszakis kirándulás, ami az első igazi "nagy" utazásomnak számít itt Japánban, no ha már az óitai kirándulásokat a sulival meg Fukuokát nem számítjuk, bár oda csak a szumó kedvéért mentünk és nem is nagyon néztünk körül :)
Szóval Nagaszaki. Fantasztikus. Nyüzsgő, kicsit zsúfolt, modern, bájos, nemzetközi, gyönyörű és szomorú. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Sajnos nem tudtunk mindent megnézni a lányokkal (Ami, Mina és Csilla volt még velem, igazi magyar (csaj)különítmény :D), úgyhogy lesz miért visszamennem :). No de amit láttunk: a Szemüveg-híd (ez a szállásunktól kb 5 percre volt, ugyanis a youth hostel egy kőhidacskákkal gazdagon átívelt folyó partján csücsül), a kínai negyed, Glover Garden (utóbbi 2 helyre Ami tutorja is elkísért minket, hisz ő idevalósi :)) belvárosi bevásárlóutca (különös tekintettel a pékségre és a kávézóra :)) valamint az Inasa-hegy, ahonnan milliódolláros kilátás nyílik a városra éjjelente a prospektusok szerint és bátran állíthatom, hogy nem sokat túloztak O_O *_* Na eddigre már kellően felerősödött bennem az az érzés, hogy hogy lehettek olyan BARMOK egyesek hogy IDE ATOMBOMBÁT ...... és finomanszólva kinyílt a bicska a zsebemben..... grrrrrrrrhhhhh
Ez az érzés természetesen a másnapi Béke-park és Atombomba Múzeum megtekintése folyamán sem igazán múlt el.... és igen megintcsak meg kellett állapítanom hogy az ember a legnagyobb állat... és borzasztó dolgokat művel saját magával és a Földdel. A sok sokkoló információ, túlélő-beszámoló, relikvia stb. után/mellett persze a videók voltak talán a legsokkolóbbak... (igazából nehéz kiválasztani mi volt a leg-leg....) na meg a -számomra- új info csak tovább hergelt: több EZER atombomba-kísérletet folytattak a világon (kb 2000-t). Több. Ezret. Hirosima és Nagaszaki katasztrófája UTÁN. Földön, vízben, levegőben, USA, Szovjetunió, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, India etc.... Mert miért ne használjuk a technológiánkat meg az intelligenciánkat emberek SEGÍTÉSÉRE amikor a világ ELPUSZTÍTÁSÁRA is lehet, hát nem?!?!?! mennyivel jobb már...... Komolyan nem vagyunk normálisak.... Ja és hogy mennyi atombomba van még a világon? hát több TÍZ EZER. De persze senki nem akarja használni, meg béke meg mittomén. A. Nagy. Lófff-t. Ha ennyire a békére vágynak miért ragaszkodnak a rohadt atomjukhoz?!
Na igen. Elnézést a kirohanásért.
Szóval ... Nagaszaki.
Igen.
Nagyszerű város. Villamosokkal, szentélyekkel (egyet, a Szuwa-dzsindzsát, meg is látogattunk még második nap reggel), templomokkal, macsekokkal :), lélegzetelállító környezettel (hegyek/dombok + tenger....) és megrázó történelemmel.....
No és még egy pozitívum: itt elég sok a külföldi, lévén hogy sokáig ezen a városon keresztül tartotta a kapcsolatot Japán a nagyvilággal, így ez már-már hagyomány... ennek köszönhetően nem bámultak meg minket(annyira/annyian) mint "kűűfőőődieket" :) végre. nem túl kellemes amikor tényleg úgy néznek rád, mint akik nem láttak még fehér embert :) bár mondjuk a kisgyerekek nagyon viccesek ill. cukik tudnak lenni, ahogy rádnéznek és köszönnek, hogy Heróó meg Bai-Bai :) mondjuk a japán kölykök mikor NEM édesek??? :D
no most nincs kedvem többet írni, elmúlt napokban kisebb depresszió jött rám... nem kell aggódni, ez nem amolyan szomorúságos depi, inkább amolyan "átgondolom a világnézetem"-jellegű lelkiállapot... ami nem is amiatt jött rám, hogy Japán, meg hogy nem vagyok otthon (nincs honvágyam, bár a szeretteim néha persze hiányoznak) hanem csak "úgy"... de ha minden igaz 1-2 hét alatt túl leszek rajta... na persze megint van suli és sok-sok számonkérés szóval jó időpontot választottam a befelé-forduláshoz :)
ja és hogy a fogadalom? (dobpergés...) megpróbálok végre rendet tartani magam körül!!! Bizony! Kb. a karácsonyi nagytakarítás óta igyekszem ezt megtartani, és egyelőre egész jól megy... amúgy nagyon egyszerű az indok, miért, azonkívül, hogy nekem is jobb érzés egy rendezettebb szobába hazamenni/ott felébredni - egyszerűen nem akarok égni a barátaim előtt :D a minap is becsöngettek hozzám váratlanul ketten, és simán beinvitálhattam őket, ne álljanak a folyosón, ugyanis minden a helyén volt :D szuper érzés :D
(viszont azt még nem fogadtam meg hogy nem kések/húzom az időt... talán jövőre :))
Kép update: a diavetítésen most az első latin partin meg a Taketa bambuszfesztiválon készült képek mennek, mert a decemberi képek még nincsenek fenn Picasan, ellenben facebookon elérhetők! Nagaszaki képek szintén hamarosan... :)
Szóval Nagaszaki. Fantasztikus. Nyüzsgő, kicsit zsúfolt, modern, bájos, nemzetközi, gyönyörű és szomorú. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Sajnos nem tudtunk mindent megnézni a lányokkal (Ami, Mina és Csilla volt még velem, igazi magyar (csaj)különítmény :D), úgyhogy lesz miért visszamennem :). No de amit láttunk: a Szemüveg-híd (ez a szállásunktól kb 5 percre volt, ugyanis a youth hostel egy kőhidacskákkal gazdagon átívelt folyó partján csücsül), a kínai negyed, Glover Garden (utóbbi 2 helyre Ami tutorja is elkísért minket, hisz ő idevalósi :)) belvárosi bevásárlóutca (különös tekintettel a pékségre és a kávézóra :)) valamint az Inasa-hegy, ahonnan milliódolláros kilátás nyílik a városra éjjelente a prospektusok szerint és bátran állíthatom, hogy nem sokat túloztak O_O *_* Na eddigre már kellően felerősödött bennem az az érzés, hogy hogy lehettek olyan BARMOK egyesek hogy IDE ATOMBOMBÁT ...... és finomanszólva kinyílt a bicska a zsebemben..... grrrrrrrrhhhhh
Ez az érzés természetesen a másnapi Béke-park és Atombomba Múzeum megtekintése folyamán sem igazán múlt el.... és igen megintcsak meg kellett állapítanom hogy az ember a legnagyobb állat... és borzasztó dolgokat művel saját magával és a Földdel. A sok sokkoló információ, túlélő-beszámoló, relikvia stb. után/mellett persze a videók voltak talán a legsokkolóbbak... (igazából nehéz kiválasztani mi volt a leg-leg....) na meg a -számomra- új info csak tovább hergelt: több EZER atombomba-kísérletet folytattak a világon (kb 2000-t). Több. Ezret. Hirosima és Nagaszaki katasztrófája UTÁN. Földön, vízben, levegőben, USA, Szovjetunió, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, India etc.... Mert miért ne használjuk a technológiánkat meg az intelligenciánkat emberek SEGÍTÉSÉRE amikor a világ ELPUSZTÍTÁSÁRA is lehet, hát nem?!?!?! mennyivel jobb már...... Komolyan nem vagyunk normálisak.... Ja és hogy mennyi atombomba van még a világon? hát több TÍZ EZER. De persze senki nem akarja használni, meg béke meg mittomén. A. Nagy. Lófff-t. Ha ennyire a békére vágynak miért ragaszkodnak a rohadt atomjukhoz?!
Na igen. Elnézést a kirohanásért.
Szóval ... Nagaszaki.
Igen.
Nagyszerű város. Villamosokkal, szentélyekkel (egyet, a Szuwa-dzsindzsát, meg is látogattunk még második nap reggel), templomokkal, macsekokkal :), lélegzetelállító környezettel (hegyek/dombok + tenger....) és megrázó történelemmel.....
No és még egy pozitívum: itt elég sok a külföldi, lévén hogy sokáig ezen a városon keresztül tartotta a kapcsolatot Japán a nagyvilággal, így ez már-már hagyomány... ennek köszönhetően nem bámultak meg minket(annyira/annyian) mint "kűűfőőődieket" :) végre. nem túl kellemes amikor tényleg úgy néznek rád, mint akik nem láttak még fehér embert :) bár mondjuk a kisgyerekek nagyon viccesek ill. cukik tudnak lenni, ahogy rádnéznek és köszönnek, hogy Heróó meg Bai-Bai :) mondjuk a japán kölykök mikor NEM édesek??? :D
no most nincs kedvem többet írni, elmúlt napokban kisebb depresszió jött rám... nem kell aggódni, ez nem amolyan szomorúságos depi, inkább amolyan "átgondolom a világnézetem"-jellegű lelkiállapot... ami nem is amiatt jött rám, hogy Japán, meg hogy nem vagyok otthon (nincs honvágyam, bár a szeretteim néha persze hiányoznak) hanem csak "úgy"... de ha minden igaz 1-2 hét alatt túl leszek rajta... na persze megint van suli és sok-sok számonkérés szóval jó időpontot választottam a befelé-forduláshoz :)
ja és hogy a fogadalom? (dobpergés...) megpróbálok végre rendet tartani magam körül!!! Bizony! Kb. a karácsonyi nagytakarítás óta igyekszem ezt megtartani, és egyelőre egész jól megy... amúgy nagyon egyszerű az indok, miért, azonkívül, hogy nekem is jobb érzés egy rendezettebb szobába hazamenni/ott felébredni - egyszerűen nem akarok égni a barátaim előtt :D a minap is becsöngettek hozzám váratlanul ketten, és simán beinvitálhattam őket, ne álljanak a folyosón, ugyanis minden a helyén volt :D szuper érzés :D
(viszont azt még nem fogadtam meg hogy nem kések/húzom az időt... talán jövőre :))
Kép update: a diavetítésen most az első latin partin meg a Taketa bambuszfesztiválon készült képek mennek, mert a decemberi képek még nincsenek fenn Picasan, ellenben facebookon elérhetők! Nagaszaki képek szintén hamarosan... :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
