Január utolsó napja

Már megin fantáziadús címet adtam a blogbejegyzésnek :D hát ennyire telik. Az utolsó szó különben jellemző volt az elmúlt cirka 3 hétre, amíg nem írtam. Utolsó napok a suliban, dolgozatok meg előadások amikre utolsó pillanatban készültem fel... Első (és remélhetőleg utolsó) "botrány", amiről nem óhajtok beszélni/írni, mert már asszem túl is lett ragozva, és meg is lett oldva, ami így utolsó hetekben külön jólesett, hiszen nem lett volna elég stressz e nélkül ááááá. Ugyanis itten úgy csinálják az évvégét, hogy vizsgaidőszak kb egy hét, tehát készülj fel alaposan ja és járj még suliba ja és még a beadandóidat is légyszi most csináld meg. Alvás fakultatív. Szóval kicsit egyenletesebben is el lehetne osztani ám a féléves munkát... na jó én se vagyok egy zseniális időbeosztás szempontjából, sőt :( hát ezen javítani kell.
Emellett persze elvállaltam az APU végzős bálján a táncfellépést, sőt, még a vacsorán is részt vettem, amire még párt is szereztem, úgymond, Matt személyében :) hát titkon reméltem, hátha lesz valami extra romantika az estében, de hát ebben csalódnom kellett. Mondjuk beszélgettünk sokat, meg táncoltunk egy kis keringőt meg ugye ettünk finomakat (különös tekintettel a desszertre...mmmmm... krémsajtos epres linzeres sütike ahhh ):D Colleen (a salsatanárnőnk/APU diák/szervező/aki felkért a fellépésre) szuper rendes volt, kijött értünk a a Beppu állomáshoz kocsival meg utána kifizette a taxi nagy részét hazafele, meg úgy általában :) az a nő egy tündér :) ja az APU tanárok (a diákok alap :)) meg úgy buliztak ahogy kell :D még a leköszönő elnök is lejtette, az asztaldísznek szánt vörös rózsával a szájában ... hát megnézném a Károlis dékánt ilyen helyzetben :):):)
Na és az utolsó napok néhány barátunkkal, ugyanis a félév vége azt jelenti, hogy akinek lejárt a fél-egy-akárhány éve az bizony hazamegy :( többen már tegnap el is hagytak minket, szerencsére páran még maradnak 1-2-4 hetet.  Búcsúzóul persze volt soubetsukai azaz búcsúparti suliban, videókamerával (merhogy promó-videót csinál az egyetem, ugyhogy össze kellett állnunk és elmondani hogy köszönjük Óita, viszlát Óita, a viszontlátásra. sokszor. két nyelven. ja és utána integetni kellett 10 mp-ig :D), fényképezkedéssel, könnyes beszédekkel, finom kajával (naná). a legdurvább az volt hogy csináltak egy diavetitést a közös képekről plusz zenéltek élőben alatta, Koji énekelt persze--- aki szintén elsírta magát...teljesen kész volt, a mindig mosolygós embereket így látni, Ma-kunnak olyan vörös lett a szeme hogy na, pedig az a srác álllandóan vigyorog mint a vadalma; ugy kellett megölelgetni szegényt :_-(
Iskolai "móka" után, búcsúzóul na meg kiheverendő ezt a brutális hetet (6 vizsga, beadandók, nem is akarok beszélni róla... totál kész volt mindenki) izakaya volt ami 25+ emberrel, 2 órás szabad piarendeléssel elég kaotikus élmény. :D viszont megtaláltam a legfinomabb piát az itallapon asszem: okinawa pain karupisu sawaa azaz okinawai ananászos szénsavas koktélszerűség mm. Izakaja után még karaokézni is mentünk pedig már az összeesés szélén kellett volna állnunk :D de mi bírtuk :) még táncoltunk is páran :) ugyhogy hajnal 5re értünk haza... megadtuk a módját a búcsúztatásnak :) a csúcspont Seulgi éneke volt asszem... aszittem megszakad a szívem; az Arielből énekelte az egyik betétdalt ... T.T az összes pacsirtatorkú hozta a formáját persze :D sőt még Matt is énekelt egyet (végre hallottuk énekelni :))
Na nézzük mi volt még az elmúlt 3 hétben mert nem akarok elszomorodni nagyon... a szomszédom is elutazott már tegnap ugye, rámhagyott pár apróságot, meg beszélgettünk még egy kicsit :( ahhh... még az idő is elromlott, köd meg eső ma egész nap :(
11-én volt egy remek koncert egy ecuadori együttestől, Sisay a nevük, jóól nyomták :) utána salsa parti, ahol a zenészekkel együtt buliztunk, ugyhogy én is táncoltam néhányukkal :) hát ja még táncolni is tudnak :) csak az volt a vicces hogy egész magasnak tűntek a színpadon, de valójában viszonylag alacsonyak voltak :) nah amugy Kojival mentem, na nem mintha randi lett volna :) de senki nem ért rá (utólag visszagondolva nekem is tanulnom kellett volna de nagy élmény volt így nem bánom) :) meg kiderült egyik koreai lány is eljött, egyedül O.o szóval táncoltunk ahogy kell; Kojival előző héten begyakorolt figurákat próbálgattuk, meg magunktól ami jött :) jó érzés olyannal táncolni akinek van érzéke hozzá :D ...
Na és volt egy kirándulásunk is a beppui önvédelmi erő-bázisra, ahol katonákkal taliztunk, az ő kajájukat ettük (télleg ők főznek :) nem is rosszul) meg megnéztük az egyik titkos kiképzőhelyet ahol még fényképezni se lehetett, és vas sisakot kellett húznunk, merhogy épp folyt a gyakorlat :)
általánosságban elrepült ez a pár hét... oh igen, Riikával mentem shoppingolni a bálra, szép lila ruhát találtam (nagy nehezen) meg aztán vettem hozzá ékszereket... ahelyett hogy tanultam volna :D:D ismétcsak... dehát Riika megy haza... :( dehát Finnország közel van Magyarországhoz :)
Na meg Aminak is segítettem ruhát találni :) meg ettünk finom okonomiyakit :) meg window-shoppingoltunk, tehát próbáltunk ellenálni a japán üzletekben hallható hangoknak, amik aszondják vedd meg a sokszépmindent mer az neked jó és nem is olyan drága és különben is olyan cuki meg csini leszel bennük .... ÁÁÁ.
Oh na meg elkezdtük tervezni a tavaszi szüneti utat :) feb 25-márc 8-9, Oszaka-Kiotó-Nara-Tokió-Hirosima az útvonal! Még nem fix, hogy miket is fogunk megnézni pontosan. Javaslatokat kérek commentbe :) Kb 9en megyünk így kicsit zűrös lesz a szervezés na meg a kivitelezés de megtesszük amit lehet :)
No a tegnapi nap meg nemcsinálunksemmit nap volt meg búcsúzkodó nap :( este meg elmentünk a Cafe Gratitude nevű helyre ahol Jesse dj-skedett de még HOGY! na mondjuk hangmérnöki végzettsége van (és komoly zenei ízlése :)) .. hát megtáncoltatott a csávó mindenkit :) Utána még autogramot is kértem tőle a belépő-karszalagomra, a többiek pedig követték a példám... na igen voltunk 8an, plusz még pár "helyi" szóval a külföldiek elfoglalták a (különben se túl nagy) kávézót :)
Mai nap szintén nem csináltam semmit, illetve beüzemeltem a vadiúj 6500 jenes hordozható pici merevlemezem, amely 300 GB szabad helyet rejt magában. Végre el fognak férni a képeim meg minden más. Délután Aminál dokkoltunk, japán sorozatot (dorama) néztünk 3 rész erejéig (most megy TVben is, Yamato Nadeshiko  Shichi Henga a címe (manga alapján; sok cuki fijúkával))... aztán A 40 éves szűzt.... hát khemmm :D lefáradtunk a sok hülyeségtől :) de néha ilyen is kell. A finom Ami-féle ebédről nem is beszélve... meg lettünk hívva kare-udonra meg rizsre ugyanis.
Na igen mindig csak a kaja.... :) asszem el kéne kezdeni aktívan sportolni, hogy ne kezdjek el gurulni :D ugyan mindenki mondja h jól nézek ki és ne hülyéskedjek, estébé dehát azér én látom amit látok ... :P
Huhh ezzel be is fejezném a mai blogolást, menjetek facebookra a Nagaszakis képeket megnézni, én meg alszok lassan, mer holnap reggel jönnek ellenőrizni a tűzvédelmi rendszert és a szobákba is bemennek, szóval időben kell kelni!