otthon édes otthon

Végetért a nagy utazás. Rengeteg élménnyel meg némi náthával érkeztem meg tegnap este  nyolc körül. Na meg rengeteg cuccal és ajándékokkal ;) De azt hiszem az élmény a lényeg :D
Oszakáról már írtam... így visszanézve, talán azért met akkor voltam a legfrissebb még, de az a város tetszett a legjobban. A közlekedés egész olcsó, könnyen lehet navigálni, a városrészek ahol jártam mind tetszettek, és bár tényleg nagy, mégse annyira óriási és bonyolult, mint Tokió. A hosztelünk mondjuk egy érdekes környéken volt -- tele idős emberekkel meg szakadt, lepukkant épületekkel... a hosztel maga ok volt, pláne hogy volt japános közös fürdő amire igencsak rákaptunk így fél év után -- nem is tudom miért nem mentem el eddig... na persze mindig volt valami más, ugye. Szóval közös -nem koedukált fürdő, ahol a forró vízben lehet ázni meg relaxálni. Persze forróbb mint az otthoni termálvizek (legalábbis amikbe én szoktam bemenni) így hozzá kell szokni, de az eredmény megéri: az ember teljese teste átmelegszik és a bőre is gyönyörű sima lesz. Mondjuk a fürdő az első emeleten volt, mi meg a kilencediken laktunk, még jó hogy volt lift :) bár elég türelmetlen volt mer alig lépett be az ember már csukódott be, és hat helyett három embert bírt el (érdekesen volt kalibrálva.... ehh) de legalább nem kellett lépcsőzni. A szoba télleg egy kis lyuk volt, ágy, minihűtő, kis asztal, tv, egy polc meg egy összehajthatós szék, na meg ablak. A tévé nem volt rossz mert tudtam követni a korcsolyát mikor otthon voltam (nem sokat :)). Sztori: bekapcsolom a tévét, váltok egy csatornát, hát mit nem találok (délelőtt 11kor)? pornót. Csodás mondom. Azt mondjuk tudtam hogy Japánnak van a legnagyobb pornóipara de eddig sikerült félig-meddig elkerülni a dolgaikat (azért félig meddig mer minden boltban ott vannak a magazinok a polcon, jól látható helyen).
Oszakában amúgy miután kipihentük a hajókázás fáradalmait (senki nem tudott igazán aludni, zajban meg összezsúfolódva csomó idegennel, akik közül egy igen kedves és tapintatos bekapcsolva hagyta az ébresztőóráját hajnal 5-6 körül és vagy nem volt ott vagy nem ébredt fel rá de a lényeg hogy nem kapcsolta ki és sikeresen felkeltette a fél hajót. Béke és harmónia jee.) na szóval miután pihentünk a hosztelben (egy kisebb helyi felfedezőút során amikoris a soksok öreggel-alkesszel meg a szakadt épületekkel találkoztunk) bementünk a városközpontba, egy nagy bevásárlóközpontba konkrétan... na most a nagy azt úgy kell elképzelni hogy a hatalmas metróállomás ahol több vonal is összefut már össze van épülve az üzletsorral a metrószinten, tehát végeredményben egy nagy plázában kódorog az ember és igyekszik kitalálni. Majdnem eltévedtünk, aztán az információ pultos/lottózós néni (hivatalosan is ez volt a 2 feladata :)) segített. Na aztán megtaláltuk a vágyott éttermet is ahová este visszamentünk - foglalni is kellett este 9re... amugy az egész utazás során problematikus volt a japán éttermek mérete -- valahogy nem sok van felkészülve 9 fős csoportokra... valamelyiknél még 4 ember elhelyezése is problémásnak tűnt..
Este különben vacsoráig bejártuk a híresebb utcákat Shinbashi környékén, rengeteg neon, nyüzsi, stb... meg olyan bevásárlóutca hogy na! az ember megy megy megy az árkádok alatt és NINCS VÉGE! majd egy hatalmas kereszteződés jön (kisebbek is vannak persze közben... nehogy békésen mehessen az ember ugye), átmegyünk rajta, és kb mégegyszer olyan hosszan megy tovább a boltsor. Csak végigmenni rajta fárasztó :) A prtékákról nem is beszélve... harisnya/zokniüzlet, cipőbolt (vettem is egy szépségeset, aztán persze nem tudtam bulin hordani mert esett és hát a fehér cipőnek nem tesz jót), ruhák, kaják, könyv, CD, (Book-off!! - népszerű használtkönyv-média lánc) táncosbolt, Loft (extra papír/ajándékbolt), Starbucks (alap) ...
Másnap ehhez képest elmentünk a várhoz, ami sokkal nyugisabb volt :) aztán Ame-mura ami meg őrült volt de vicces :)
A Nara-kiotó kirándulás volt talán a legfárasztóbb: nem láttunk értelemszerűan sokat, Tódaidzsi, őzek, a Kófuku-dzsi gyönyörű pagodája, meg hát az odavezető út/parkok. Kiotóban ismét találkoztunk Rjószukével, akivel még Fukuokában majd Oitában partiztunk, és ő vitt minket várostnézni meg enni :) kicsit drága helyeket választott de persze megérte. A templomok kötül a Kinkakudzsit meg a Kiyomizut és környékét tudtuk megnézni - mit mondjak? gyönyörű mind... esegetett az eső itt is (Narában szép idő volt még) de valahogy az az érzésem hogy a felhős szomorkás idő nagyon illik ehhez az országhoz, sokkal misztikusabb, sejtelmesebb a hangulat ilyen időben -- valahogy a tájak is szebbek, különlegesebbek, a színek tompábbak, nem olyan harsogóak, bántóak mint vakító napban...
Este lett mire Gionba értünk, ott csak kicsit mászkáltunk, de télleg olyan mint a gésás filmekben :) még gésákat/maikókat is láttunk! Épp szálltak be egy taxiba a hangszereikkel :) Sőt láttunk kettőt előtte is a városban szóval szerencsések voltunk :) én nem is mertem számítani rá, hogy látjuk őket. Vacsorára a híres unagi azaz angolna volt - kilátással a kabukiszínházra és a folyóra/partra... hoppá :) mondjuk 1700 jen volt (3400 forint körül)... dehát egyszer élünk, vagy mi :)
Nah Oszakáról már meséltem, de hát Tokió: az út az kegyetlen volt rengeteg átszállással, és hát rohanni a csomagokkal lépcsőn fel-le ismeretlen állomásokon---
A hosztelbe jó későn érkeztünk meg és persze ott nem volt lift már, így az egész nap hurcibált bőröndöt még fel kellett küzdeni a másodikra. jee. amugy 2 körmöm is letörtem az út folyamán :( egyéb foltokról meg sebekről nem is beszélve.
Tokióban másnap kezdtük a felfedezést: Shibuya, vásárlás-nézelődés--- naná :) aztán meg Akihabara, az elektronikai cikkek és a maid-cafék hazája. De erről talán később, ugyanis mennem kell be suliba aláírni pár papírt hogy kapjak ösztöndíjat amire szükség is lesz., elköltöttem ugyanis a félretett pénzem plusz még 50 ezret az otthoni kártyáról, így az utazás 140+EZER  jenbe jött ki... na jó de vettem 2 drágább cuccot is egyet magamnak egyet meg ajándékba plusz egy csomó egyéb szuvenírt :) kérdés hogy viszem/küldöm őket haza?!