kori, karaoke, konyha :D

Tegnap megint nem sok mindent csináltam , kipihenve az ajándékkészítés fáradalmait... de legalább ellazultan vághatok neki a hétnek! Ehhez hozzájárult, hogy elkezdtem újraolvasni A gyertyák csonkig égnek című fantasztikus Márai-művet. Mit is írnak róla a hátsó borítón? Szuggesztív. Hát nem kicsit. Gondolkodtat, gyönyörködtet, ahogy az igazi irodalomnak kell...
A szórakoztatásomat továbbá a Grand-Prix döntő gálájának megtekintése is jelentette -- elég érdekes volt, mert nem adták le az összes gálakűrt, ellenben beleraktak jópár kűrt/rövidprogramot amit én nem láttam, valamint egy cuki összefoglalót az elmúlt évek gálakűrjeiről (volt pár durva, ezek közül párra én is emlékeztem, pl Joubert-re, nameg a másik francia fiú sielős mókájára... na meg Plusenkó 4es ugrásaira.... uhhh :D)... no meg csináltak interjúkat is Oda Nobunagával (nem vicc! a hadvezér 22 vagy 23. generációs leszármazottja!!!) és Ando Mikivel (mindketten ezüstöt szereztek!) ott helyben - hisz ők a nem hivatalos egyéni olimpiai indulók Japánból! ebben nem is az interjú maga a sokkoló, hanem az, hogy csak ültem a lobbiban csendes magányomban a tévé előtt, és azt veszem észre, hogy ÉRTETTEM amiket mondtak!!! na jó nem 100%ban, de nagyrészt!
Na de különben meg nem volt jó egyedül korit nézni, a húgom nélkül nem az igazi - nem volt kivel kibeszélni a buzis Johnny Weirt, aki a Pokerface-re korizott a gálán, illetve együtt hüledezni azon, hogy ázsiaiak meg amerikaiak vittek kábé mindent már megin ... Szerencsére a vége előtt nem sokkal betoppant Seulgi, egyik koreai barátosném, vadonatúj frizurával :D, és így kicsit tudtunk beszélgetni, hisz Koreában mindenki imádja Yuna Kimet, mint megtudtam, aki a női mezőny aranyérmese lett most ... hát igen. volt miért. :)
Viszont ezzel még nem ért véget az este, hisz Charlotte húga, Alex jött e hétre látogatóba. El is indultunk fél 11kor a Bae testvérekkel, Jarival, Evaval, Seulgival meg Kódzsival karaokezni. Kódzsi valamelyik német lány tutora; sőt még salsázni is jár. (és még jól is néz ki - de fura módon nem mozgat meg bennem semmit ... hehh. Nem is baj :)) És igen, megint beigazolódott a teória: az ázsiaiak tudnak énekelni - Alex is és Kódzsi is rendesen megadták neki, úgymond. Persze szerénykedett a lányzó, hogy jajj, Charlotte olyan jól énekel (ez igaz :)), ő meg nem. Mi csak legyintettünk erre, persze persze --- tudjuk--- amikor ezt mondják, az azt jelenti hogy épphogycsak nem ütik meg az operaénekesi szintet. Ehh. Csináltam pár videót a performanszokról, idővel felkerülnek valahova, ne csak a képekben gyönyörködhessetek már :)

A karaokés repertoáromat meg megpróbáltam kibővíteni, hát félsikerrel; Utada Hikaru Flavor of Life-ja még nem ment igazán (a refrénen kívül), ellenben a Sailor Star Song (Sailor Moon! Jee!) meg a Just Dance elég jól sikerültek :D mondjuk énekelni meg táncolni egyszerre rohadt megterhelő! Lehet javítani kéne a kondin ...
Most hogy belegondolok egész sok számot énekeltem... No Doubt, Maroon 5, Shakira Evaval :D ... wow. Egész megszerettem a karaokét :D Különben nézni meg hallgatni is szórakoztató (pláne ha ilyen pacsirtatorkú barátai vannak az embernek...)

Éjjel fél 3 körül hazaértem, hallom koreaiak még mindig nevetgélnek. oké mondom. szerencsére abbahagyták hamar :) ma este viszont beszélgettem Csillával, és megtudtam, míg én karaokeztam, Péter (aki a koreaiaknál vendégeskedett) sikeresen tűzriadót csinált, mert felrúgott egy tűzoltópalackot, amiből kiesett valahogy a pecek és a 4. szintet elöntötte a RÓZSASZÍN hab (ehhh... Japán... még a poroltó is cuki), illetve elindult a tűzjelző. Ami nem lehetett túl vicces, pláne nem azoknak akik esetleg már aludtak.
Végül megjelent állítólag egy idősebb fazon, aki leállította a riadót, a koreaiak pedig sűrű bocsánatkérések közepette feltakarították az elárasztott folyosót....
Takarításról szólva: a koreaiak néha kinn hagyják a szemetüket, takaros zacskóban, a folyosón. MIÉRT?! nincs elég helye?!?! De akkor miért nem viszi le? ugyanis hiába van zacskóban, azér van szaga, és nem túl kellemes arra hazajönni, hogy a folyosón enyhe (szerencsére nem erős...) szemétszag lengedez -- napokig. Ma már el volt takarítva. De ha három napig nem állt ott, akkor egy percig se... furrrcsa. Lehet be kéne szólni, ha még egyszer ezt csinálják? :/

Ellenben az én lakásomban csoda nagy rend volt - amíg neki nem álltam vacsorát főzni :D ugyanis megin tele lett a nemrég kiürített mosogató, és már totál kiázott a kezem az állandó vizezéstől és különben is, vagy egy órát töltöttem a "konyhámban" (igen: hagymás rántotta, rizs (fűszerekkel és vaszabival), okra (ez egy zöldség) ecetes lében, miszóleves illetve erdeigyümölcs-Frúcse (puding/joghurt, már írtam róla talán:); ez volt a menüsor) úgyhogy úgy döntöttem hogy elnapolom a mosogatás témát. Pláne hogy Mariannhoz mentem beszélgetni; csináltam kaboszu-teát (forró citromos jellegű ital), ő meg készített cserébe cukros-fahéjas-csokiszirupos  sült almaszeleteket...  ahhh.... :) csoda hogy nem fogyok ? :D

Most viszont muszáj lesz elmennem aludni; teljesen felborult a ritmusom, vissza kéne állítani ááááá....
Ja hogy ma mit csináltam a vacsora előtt? TITOK! :P
ELLENBEN kaptam Marianntól japán könyveket kölcsön, torrentoldal- és japánoldal-fordító tippeket :)
ÉS megnéztem az Amazont, és megtaláltam álmaim szótárgépét, úgyhogy ha minden igaz megvan mit "kapok" karácsonyra :D ha minden igaz, kicsivel 17 000 japán pénz alatt már kapható :D tök izgatott vagyok :D uh, és szép pezsgő színűben is van ááám nem ám csak feketében meg ilyenek... :)